judy jamison

„Táncoló nő az élet, aki istenien eldobná magától női mivoltát, ha egész a felhőkig követhetné testének szökelléseit.” (Paul Valéry)

A képen Judith Jamison a Cry-ban, Alvin Ailey koreográfiájában. Fotó: Keleti Éva.

Kritika

Edvard Grieg – Edward Clug: Peer Gynt -

Clug fantáziát nélkülöző, költészettől, gondolattól és eredetiségtől mentes munkája teátrális gesztusokkal ötvözött lagymatag esztétizálás.

Jegyzet

AVOEC Performance: RMQS -

…nem az a probléma góca, hogy nagyjából két és fél bővített mondatban summázható, mi történt a színpadi térben, hanem az, hogy a látottak teljességgel mentesek a radikalitástól ‒ ellentétben a mosolyra ingerlő modorossággal, mesterkéltséggel.

Röviden

Feicht Zoltán: Second -

A tavalyi szólóhoz képest újdonság a női szál megjelenése. Mintha párhuzam lenne a férfi és a női téboly között, lelkükben hasonló harcokat vívnak meg az egymást követő etapokban.