Néptánc

Göröngyös mese

Péter Márta kritikája a Gyöngyszólamról

lead gyongy...nem tudni, hogy az alkotók az autentikus női témák újabb megformálásaival hozzá akartak-e tenni valamit ehhez a jelenhez, volt-e bennük ilyen igény, vagy inkább a folklór hagyományosabb tematikai vonulatait fogalmazták újra, elsősorban a néptánc-színház formai-stiláris lehetőségei szerint.

Péter Márta kritikája a Gyöngyszólamról

...nem tudni, hogy az alkotók az autentikus női témák újabb megformálásaival hozzá akartak-e tenni valamit ehhez a jelenhez, volt-e bennük ilyen igény, vagy inkább a folklór hagyományosabb tematikai vonulatait fogalmazták újra, elsősorban a néptánc-színház formai-stiláris lehetőségei szerint.

 

A Duna Művészegyüttes március nyolcadikára tűzte ki legfrissebb, Gyöngyszólam című bemutatóját, amelyben női koreográfusok, vagy inkább koreográfusnők jelentkeztek a női sors témakörében született műveikkel. Az est jól illeszkedik azon társulati programhoz is, amely lehetőséget kínál fiatal alkotóknak a professzionális csapattal való munkára, ám a három alkotó időzített premierje most óhatatlanul tágasabb összefüggésekbe ágyazza a színpadi világot. És ez olykor sajátos fénytöréseket okoz.

Tulajdonképpen az a kérdés, hogy lehetséges-e ártatlanul nézni egy művet, bármilyen művet, létezhet-e még ilyen nézői helyzet. Lehetséges-e valamely művet, bármilyen művet saját, távlatosabb kontextusából kiragadni, és érvényesen gondolkodni róla. Valószínűleg nem. (Még akkor sem, ha manapság a színpadokon is erősödik a dekorativitás, a sokféleképp feltölthető üres attraktivitás igénye.) Március 8-án a nők sorsával foglalkozni jóval több egy lehetséges témánál. Beszélhetnénk a világ sok régiójáról, vagy akár a multikulturális Európáról is, ahol elképesztő dolgok történnek e téren (is), de maradjunk csak a hazai pályán. Sokáig azt hihettük, hogy mifelénk a nőnap már csak egy virágos-itókás alkalom, ami nem is vehető komolyan, ha csak azért nem, mert épp komolytalanságával utalhat a Rákosi-korszak kötelező ünnepére. S helyben is vagyunk: egészen a jelenben. Hogy itt és ma szalonképes gondolat lehet például az, hogy Rákosi elvtárs egykori miniszter asszonya szobrot érdemel, hogy politikus merészelheti azt mondani, hogy „Ahol a nő pótolhatatlan, az nem a munkahely, hanem a szülőszoba." Nehéz tehát a jelentől elvonatkoztatva nézni a nősorsok színpadát, ugyanakkor nem tudni, hogy az alkotók az autentikus női témák újabb megformálásaival hozzá akartak-e tenni valamit ehhez a jelenhez, volt-e bennük ilyen igény, vagy inkább a folklór hagyományosabb tematikai vonulatait fogalmazták újra, elsősorban a néptánc-színház formai-stiláris lehetőségei szerint.

gszol023

Fehér népek

Fotók: Dusa Gábor

Bár nem jelződik, a műsor egészére gondolva gyanítható, hogy a három alkotón kívül egy titkos szerkesztői kéz is működött (nyilván Juhász Zsolté), mert a művek tematikus rendben, egy nagyobb kompozíciós elv szerint épültek össze, s az átkötések – amelyekben a Göncöl zenekar kíséretében a szép hangú Enyedi Ágnes énekelt – gördülékenyen, mintegy hangulati hidat teremtve kapcsolódtak a táncdarabokhoz. Az estnyitó koreográfiát Kocsis Enikő jegyzi; a Fehérnépek elé egy Szapphó-idézetet tűz, lényegében a soha vissza nem térő leánykor elsiratását, és tételében a női lét első nagy váltókorszakát, a testi átalakulás visszavonhatatlan eseményét bontja ki. A nyitókép gyér fényében egy jókora, virágszerű tünemény dereng elő, meg-megrezdülő felületével egy érlelődő petesejt illúzióját keltve. Aztán sokszirmú szoknya lesz belőle, amivel tetszetős játékba merülhet a fehér ruhás lánycsapat. Az alapvetően lírai darab néhány könnyed érintésű, közelséget teremtő gesztusával hagyott kellemes emléket. Horváth Zsófia folytatja és kiteljesíti az előbbi tánclírát; darabjával már az érett asszony világába mélyed el, ugyanakkor a nő emlékezetével visszakalandozunk a gyerekkorba is. A koreográfus igen nehéz dramaturgiai feladatot vállal, amikor a gondos leírás szerint a „táncképekben homályos emlékfoszlányok mozaikszerű megelevenítésére" törekszik, illetve olyan váltásokkal operál, amelyben „a figura hol részese, hol külső szemlélője a történéseknek". A színpad időnként furcsa viszonyban van a szinkronizmussal, megesik, hogy „eltünteti" a párhuzamos jelenségek egyikét. A Göröngyös mese – s valójában az egész est – főalakját az erős színpadi jelenlétre képes Bonifert Katalin formálja meg, a reá jellemző derűs vagy szomorkásabb eleganciával. A játékosságával s olykor felvillanó humorával együtt is inkább légies „mese" tovább árnyalódik a hangzásként társuló gyerekkórus éteri jellegétől, amelyet viszont újra s újra valószerűbbé old a felvételről szóló, valamint az élőben hallható szövegek, énekek, mondókák, dalok összeeresztése.

gszol248

Göröngyös mese

Jó döntésnek bizonyult Furik Rita koreográfiájával zárni az estet. Az Eskü tulajdonképpen az esküvő, az esketés rituáléjáig vezető érzelmi útról beszél, s az alkotó nyilván eme út nőként megélhető stációira koncentrál mélyebb erővel, mégis, jól érzékelhetően kétpólusú művet alkotott. Úgy tűnik, a nőkről való beszédhez nála kellenek a férfiak, egyik pólus a másik nélkül értelmetlen, nem is igazán létezik. Csak ebben a sérülékeny kettősségben van meg a saját, személyes helyi érték lehetősége. Szerkesztésmódjában, formai eszközeivel talán ez a koreográfia esik legközelebb az egykori műhelyekben kimunkált néptánc-színházi vonulathoz, ugyanakkor Furik biztos kézzel bánik e formákkal, és úgy tűnik, érzelmi és szellemi értelemben is bőven van mit hozzátennie. Talán csak egy-két epizód tűnt zsúfoltnak, anyagában és tempójában túlpörgetettnek. Utóbbi gondolat azonban eszünkbe juthatott olykor a másik két darabnál is.

gszol278

Eskü

És a míves, készre faragott tánckompozíciókat figyelve, megfogalmazódott még néhány csöndes kérdés: van-e köze a színpadi sorsoknak valóságos sorsokhoz, az ottani, szükségszerűen stilizált életeknek a valóság életeihez? Van-e, lehetséges-e köztük valamilyen reflektív viszony? Válaszok nélkül azonban nehéz illeszteni a dolgokat, a társulat kiváló programját a nőnapi virághoz. Úgy tűnik, a színpadi világ a függöny mögött rekedt, a függönyön innen pedig minden változatlan.

 

Gyöngyszólam (Duna Művészegyüttes)

Fehérnépek
Zenei szerkesztő: Makó Péter. Jelmez: Petri-Kiss Borbála. Koreográfus: Kocsis Enikő.

Göröngyös mese
Felvételről közreműködik: az Erkel Ferenc Általános Iskola gyermekkórusa. Jelmez: Nedermann Magdó. Koreográfus: Horváth Zsófia.

Eskü
Zene: Furik Rita, Dulai Zoltán. Jelmez, koreográfia: Furik Rita.
Előadók: a Duna Művészegyüttes tánckara és a Göncöl zenekar. Ének: Enyedi Ágnes. Fény: Lendvai Károly. Hang: Fekete Mátyás.

Nemzeti Táncszínház, 2012. március 8.