Kortárs tánc

Meztelenségek

Péter Márta kritikája a Leértékelésről

lead leertekelesA ferde fénysávot különben meztelenül is bejárják, betáncolják mindhárman; a boltokban használatos árazógép meg közben kattog, és a test különféle helyeit, köztük a szájat is kis papírka ragasztja le.

Péter Márta kritikája a Leértékelésről

A ferde fénysávot különben meztelenül is bejárják, betáncolják mindhárman; a boltokban használatos árazógép meg közben kattog, és a test különféle helyeit, köztük a szájat is kis papírka ragasztja le.

A néző már az ajtóban kap egy tízforintost a markába, azzal bóklászhat helyére a Bethlen Téri Színház frissen kínált estjén. Aztán egy neonfényes plazanóta végtelenített strófájával elindulhatunk vásárolni is a játéküzletbe, a pékségbe, vagy a könyvesboltba...

„Let's go shopping," – szorongatjuk a tízest, s közben a színpadról egy mozdulatlan lény tekint ránk, a felülről jövő fénytől kissé szoborszerűen. Lassan emeli az egyik karját, majd a másikat is, mintha a tenyerében lenne valami, ujjai egyre görcsösebben tapadnak egy képzeletbeli tárgyra, tulajdonra. A kezeknek juttatott szerep itt egyszerre konkrét és szimbolikus, s e két minőség váltásaiból következik, hogy az értelmezés is több síkon mozoghat. A váltójáték végigvonul az előadáson, egyértelműség helyett inkább bizonytalanságban tartva. Nehéz erény, jól kell vele bánni, különben hamar odalesz a titka.

 MG_7026

Zambrzycki Ádám mintha alkotó-előadóként is szeretné e kettősséget, avagy többszörösséget; komolysága és könnyedsége is idézőjelek között érvényesül; otthonosan vándorol a maga teremtette tájon, miközben mégsem tűnik otthonosnak sehol. Azt hiszem, szerepeit is átszínezi ez a csendes távoliság, melankolikus lényszemlélet és halvány irónia, amelyből azért mégis sokfelé nyílik út. A Leértékelés címmel színpadra vitt darab kézenfekvő, mondhatni, irányított olvasata egy definícióra támaszkodik: „Az értékek rendszere egy olyan szabályrendszer, amely adott esetben ösztönzi vagy korlátozza az egyén viselkedését az adott társadalomban." A leértékelés, vagy még inkább a folyamat bármilyen elszenvedőjére utaló leértékelődés persze konfliktust, feszültséget teremt, különösen, ha a külső szabályokat a kevéssé ellenőrizhető belső, személyes diszpozíciókkal feleltetjük. Úgy tűnik, a koncepciót is jegyző koreográfus tulajdonképpen erre tesz kísérletet, hol egyszerű verbális segédletekkel, hol a mozdulatok, a szöveg és a szcenográfiai elemek árnyaltabb összműködésével. Ennek jegyében a szövegekben érintett témák is sokszor numerikusan, számszerűsítve taglalódnak, s e mód egyszerre szellemes, hideg és ironikus. Zambrzycki e formában mesél például az önmaga száz százalékában jelenlévő – emlékeim szerint – tízszázaléknyi női elemről, hozzátéve, hogy táncosnőiről viszont nem tudhatja, hány százaléknyi férfi van bennük.

 MG_7002

A két hölgy később a színpadi diagonálison táncol végig, absztrakt mozgásfejezeteik közben arról lamentálnak, hogy értékeiket (illetve a róluk kialakult értékítéletet) mennyiben befolyásolja, hogy egy bizonyos térben, vagy épp azon kívül vannak. És kérdés lesz számukra hogy érték-e egyáltalán az, amit csinálnak. A ferde fénysávot különben meztelenül is bejárják, betáncolják mindhárman; a boltokban használatos árazógép meg közben kattog, és a test különféle helyeit, köztük a szájat is kis papírka ragasztja le. Ezeknek a szabálytalan, ám mégis dinamikus mozgássoroknak csak a rendszertelenségében van rendszer; szaggatott, zaklatott lépések, fordulások, csavarodások kapcsolódnak benne folyamattá.

 MG_7149

A táncosnők energikusabb sorozatához képest a koreográfus árazógépes jelenete egy finom adagio; mély előrehajlásban araszolgat a derengő fényfolyosón, finoman, mondhatni kecses eleganciával fűzögetve előrenyúló lábait, miközben a talajon fehér papírdarabkák jelzik megtett útját. – Az előadók különben jól viselik meztelenségüket, így eléggé természetesen hat ruhátlanságuk is, amely azonban újabb és általánosabb kérdésekkel szolgál. Például hogy mekkora súlya és milyen jelentéstartománya lehet ma a színpadi csupaszságnak? És felöltözve lehet-e meztelen az ember? A darab bevezetésére rímelő záró képben megint fölhangzik az idétlen kis nóta, Zambrzycki megint ott áll egyedül, keze lassan felemelkedik, ujjai kinyílnak, tenyere üres.

Talán így is lehet valaki meztelen.

A Zadam Társulat bemutatója a kortárs tánc előadások azon vonulatába (is) illik, amely a kortársiasságot élő és változó jelenségként értelmezve, alternatívákat keres és talál a hozzászólásra.

 

Leértékelés (Zadam Társulat)

Koreográfusasszisztens: Sebestyén Tímea. Koncepció, koreográfia: Zambrzycki Ádám.

Előadók: Halász Tímea, Szűcs Dóra Ida, Zambrzycki Ádám.

Bethlen Téri Színház, 2013. február 9.