Kortárs tánc, Mozgásszínház

Turbuly Lilla: Testközelben

thea-leadTánc- és mozgásszínházi előadások a Thealter Fesztiválon - JEGYZET 

Ahogy az a szakmai beszélgetéseken kiderült, a fizikai színház fogalmi meghatározására sem az egyik legjelentősebb hazai képviselőjének tartott Horváth Csaba, sem a negyedik éve ezen a szakon tanuló egyetemisták nem vállalkoztak.

Tánc- és mozgásszínházi előadások a Thealter Fesztiválon - JEGYZET 

Ahogy az a szakmai beszélgetéseken kiderült, a fizikai színház fogalmi meghatározására sem az egyik legjelentősebb hazai képviselőjének tartott Horváth Csaba, sem a negyedik éve ezen a szakon tanuló egyetemisták nem vállalkoztak.

 

A Thealter immár 23 éves történetében mindig is fontos szerep jutott a tánc- és mozgásszínházi előadásoknak, az idei fesztiválra azonban ez még inkább igaz. Nem csoda, hiszen a tavaly meghonosított díszvendég pozíciójába Pintér Béla után idén egy táncost-koreográfust hívtak meg, Horváth Csabát, akinek két munkáját is láthatták a szegedi nézők: a Forte Társulat és a Szkéné Színház együttműködésében létrejött Agota Kristof-adaptációt, A nagy füzetet, valamint a Színház- és Filmművészeti Egyetem fizikai színház szakos, IV. éves hallgatóinak Toldiját.

thea-nagyfüzet-révészróbert

A nagy füzet / fotók: Révész Róbert; forrás: facebook/thealter


Hogy A nagy füzet esetében az évad egyik kiemelkedő előadásáról van szó, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy éppen a fesztiválon jelentették be: három kategóriában is (a legjobb előadás, a legjobb független színházi előadás, a legjobb színházi zene) jelölték a Színikritikusok Díjára. A Régi Zsinagóga szakrális tere, amit erre az előadásra ki is bontottak a színpadot egyébként körbevevő fekete háttérből, kapcsolódott a II. Világháború idején játszódó történethez, és izgalmas kontrasztot adott az előadás terményekből, természetes anyagokból összeálló látványvilágával. Az őszi bemutatóhoz képest (amelyről itt írtunk: Szemrebbenés nélkül) változás, hogy az egyik ikerfiút (Krisztik Csaba mellett) Nagy Norbert helyett Keresztes Tamás játszotta. Mivel kettejük kora, színészi alkata, játékstílusa eltérő, ez némileg megváltoztatta az ikrek közötti (erő)viszonyokat, és az előadás végén elszakadásuk értelmezését is. Mindezek azonban apróságok. Az előadás itt, Szegeden is élt, lélegzett, ütött. Az alkotók látvány, mozgás és szöveg ritka egyensúlyának megteremtésével tették át a színpadra a regény szikár szépségét és drámaiságát.

thea-toldi-révész

Toldi


Ami a szöveg és a mozgás egyensúlyát illeti, ugyanez elmondható a Toldiról is. Ennek az előadásnak a különlegességét éppen az adja, ahogy a klasszikus verselés és a kortárs mozgásformák (legyen szó a harcművészeteket idéző mozgássorokról, break táncról, vagy akár a néptánc elemeit a kortárs tánccal keverő részekről) válaszolgatnak egymásnak. Az egyetemisták pedig bámulatos pontossággal, koncentráltsággal és egymásra figyeléssel szólaltatták meg – értve ezen a szöveget és a mozgást egyaránt – Arany kötelező olvasmánynak beskatulyázott, de újrahallva valószínűleg sokaknak az ismerősség mellett nagy rácsodálkozást jelentő remekét.

thea-kampf-révészróbert2

Kampf


Míg a Horváth Csaba nevéhez kapcsolódó két előadás osztatlan sikert aratott, a szintén két koreográfiával jelen lévő Fehér Ferenc munkái már nem ítélhetők meg ilyen egységesen. Fehér koreográfusként jegyzi a sepsiszentgyörgyi M Stúdió Kampf című előadását. És bár ő maga ebben a darabban nem táncol, stílusjegyeiről villámgyorsan felismerhető, főleg, hogy szerepeltet egy olyan táncost is, Orbán Leventét, akiben gyakorlatilag saját táncos alteregóját állítja színpadra. A harcot itt nem elsősorban fizikai küzdelemként kell elképzelni, az alkotó inkább hierarchiáról, hatalomról, irányítóról és irányítottakról kíván szólni. Az eredmény azonban nem meggyőző. Mintha a társulat és a koreográfus nem hangolódtak volna teljesen egymásra, sokszor nehézkesnek érződik az, amit Fehér Ferenctől könnyednek és magától értetődőnek szoktunk meg. Ugyanakkor vannak jobban sikerült jelenetek, jelentésessé váló ismétlődések, visszatérések (például amikor a korábban birka módra igazodó többség végre felhagy a birkasággal), és többször megcsillan a Fehér-koreográfiákból ismerős humor is – az összkép azonban felemás marad.

thea-running

Running


A Running viszont a kései időpont és az aznapi többedik előadás ellenére jóval inkább felvillanyozta a közönséget, és nem véletlenül. Különös előadás ez, elsősorban azért, mert bár egy férfi és egy nő van a színpadon (Fehér társa a japán Yumi Osanai), jelmezük, a szerzetesi csuhára emlékeztető, de anyagában mai kapucnis, majdnem bokáig érő bő kabát eltakarja a táncosokat, az arcukat is. Yumi Osanai egyszer-kétszer ugyan ránk néz és megmutatja az arcát, de Fehér Ferenc még a tapsrendnél sem. És ettől olyan az egész, hogy sokszor – különösen távolabbról – nem is lehet megállapítani, hogy ki kicsoda. A cél éppen ez lehet: itt nem egy férfi és egy nő, hanem két ember egységéről, összeforrottságáról van szó, akik lassan, mondhatni, testrészenként hangolódnak egymásra. Lábfejek, kezek, karok, fejek találnak rá a közös ritmusra. Így lesz az előadás elején ide-oda rohangáló magányos alakokból emberi közösség, egy-ség. És ami a másik előadásból hiányzott, annak itt nincsen híja: mindezt könnyedén, tökéletes egymásra hangoltságban táncolják el nekünk.

thea-beavatkozások-révészróbert

Beavatkozások


A Régi Zsinagóga kertje egészen különleges hangulatú hely, tücsökciripelős nyári estéken pedig különösen az. Mindez hozzáadódik az esti előadások előtt itt bemutatott táncetűdökhöz, performanszokhoz. Az Andaxínház a Thealter kezdete óta állandó szereplője ezeknek az esteknek, így volt ez az idén is, a Beavatkozások-ciklussal. Más estéken a Kripton labor Asimov egyik műve alapján készülő, Záramlat című előadásából láthattunk részleteket. Izgalmas újdonságot jelentett a Bandart Productions Dancing Graffitije, amelyben valóban a táncot ötvözték a graffiti egy különleges formájával, a falra vetített fényrajzzal. Míg Lengyel Katalin egy nő életéből, felnövés-történetéből táncolt el jeleneteket, Tóth-Zs. Szabolcs a városi graffitik motívumainak felhasználásával a tánchoz és a táncosnőhöz (szó szerint is) illeszkedő rajzokat vetített a Zsinagóga falára.

thea-halottaskönyv-révész

Halottaskönyv


Ahogy az a szakmai beszélgetéseken kiderült, a fizikai színház fogalmi meghatározására sem az egyik legjelentősebb hazai képviselőjének tartott Horváth Csaba, sem a negyedik éve ezen a szakon tanuló egyetemisták nem vállalkoztak. (Előbbi viszont nagyon örült annak, hogy a Színház júniusi számában Szemessy Kinga komoly tanulmányt jelentetett meg erről a témáról.) A definíciós bizonytalanság azonban, úgy tűnik, az alkotókat a legkevésbé sem rettenti vissza attól, hogy a mozgást és a fizikalitást munkájuk meghatározó részévé tegyék. Így volt ez a Radikális Szabadidő Színház (újjá)születésről, életről, halálról gondolkodó, a Tibeti Halottaskönyv inspirációjára született Halottaskönyv című előadásában is, amelyben az alkotók (Formanek Csaba–Ilyés Lénárd–Pignitzky Ádám) a nyelvet halandzsásítva, szinte csak a hangzására, mint fizikai jelenségre visszaszorítva billentették el a mérleget a (sokszor szándékoltan lassú) mozgás felé.
Táborosi Margaréta pedig (aki Horváth Csaba tanítványa volt) a Kosztolányi Dezső Színház Az ember komédiája című előadásában Sziveri János, a fiatalon elhunyt vajdasági költő életét és költészetét állította színpadra, úgy, hogy a szöveget a mozgás és a látvány ne csupán illusztrálja, hanem teremtsen köréjük egy olyan színpadi világot, amelyben a versek és a személyiség egyaránt meg tudnak szólalni.

thea-balkánkapcsolat-révész

Balkán kapcsolat


A ljubljanai Via Negativa Balkán kapcsolat című performansza nem a mozgás, hanem a megkerülhetetlen testi jelenlét kapcsán tartozik témánkhoz. A három etűdből álló előadás második részében egy ujjak közötti késszurkálós párbaj szemtanúi lehettünk, ahol némi vér is folyt, a harmadik részben ez kiegészült vizelettel és az egyik performer, Kristian Al Droubi meztelenül adott interjújával, amiben az volt az érdekes, hogy egy erre a szerepre felkért civil, Orcsik Roland költő olvasta fel a körmönfont (ál)tudományossággal megfogalmazott kérdéseket, amelyekre a performer egyszerű szavakkal és a saját testével felelt. A profánnak vagy obszcénnek is tekinthető jeleneteket a performer önazonos, meggyőző jelenléte tette a helyére.

thea-énvagyokte-révész

Én vagyok te


A kolumbiai Raúl „Nene" Vargas Torres a svájci Dimitri Színházi Iskola keretében adta elő az Én vagyok te című, a cirkuszt a mozgásszínházzal, az emberit az állatival, a reálist a szürreálissal vegyítő produkcióját, amelynek szintén megkerülhetetlen eleme volt a testi jelenlét, közelség, egészen a fizikálisan igen megerőltető egy óra második felében a Zsinagóga egész terét betöltő izzadságszagig.
Mozgásban, mégpedig nézni való, nézni érdemes mozgásban tehát nem volt hiány a 23. Thealter Fesztiválon, győztük végigülni. De aki nem csupán nézni szerette volna a táncot, hanem művelni is, csatlakozhatott a Tea for Two tréningek egyikéhez vagy másikához, és tanulhatott is Horváth Csabától vagy Juronics Tamástól.

Thealter Fesztivál, Szeged, 2013. július 19 – 27.