Kortárs tánc

Variációk támasztékra

Kutszegi Csaba kritikája a Wa(h)rEsGelogen előadásáról

lead_tancA szólókban is gyakran láthatunk jelentéses eldőléseket, egyensúlyvesztéseket. A lényeg az, hogy ezek a motívumok artisztikus mozdulatokká lényegülve, mozdulatnyelv elemeivé válva illeszkednek a táncba, létrehozva ezzel téma és variáció folytonos egymásba csapását.

Kutszegi Csaba kritikája a Wa(h)rEsGelogen előadásáról

A szólókban is gyakran láthatunk jelentéses eldőléseket, egyensúlyvesztéseket. A lényeg az, hogy ezek a motívumok artisztikus mozdulatokká lényegülve, mozdulatnyelv elemeivé válva illeszkednek a táncba, létrehozva ezzel téma és variáció folytonos egymásba csapását.

Andrea Boll és a Fejes Ádám művészeti vezette MU Terminál kapcsolata nem új keletű, hisz a BOLLWERK alapító koreográfusa már évekkel korábban tartott kurzust a terminálosoknak, 2009 őszén pedig Terminológia című koreográfiáját is betanította a KET táncosaival kiegészített akkori csapatnak. Az együttműködés újabb állomása a Wa(h)rEsGelogen MU színházi bemutatója, amely véleményem szerint jóval túlmutat a Terminál képzési céljain, szerényen is fogalmazva: több mint figyelemre méltó produkció.

 

pic1295456641
fotók: Kővágó Nagy Imre

 

 

Lehet, a társkoreográfus (szintén Hollandiában élő) Kádár Péternek is köszönhető, hogy a Wa(h)rEsGelogen, kicsit bonyolult címének ellentmondva, letisztult képlet, érett előadás. A Terminológiára jellemző groteszk hangulat ugyan fel-felbukkan benne, de nem hangzik fel verbális szöveg, tátogással kísért énekhang, nincs faksznizás tárgyakkal, bizarr jelmezekkel; a tánc áll a középpontban, és egyszerű, de gondosan szerkesztett, „beszédes” képi háttér nyújt hozzá hangulati keretet. E bizonyos képi háttér élő táncosokból és a falra vetülő árnyékukból szerveződik (a fotóhangulatot keltő mozdulatlan beállításokat az alkotók a Terminológiában is szívesen alkalmazták).

Már a Wa(h)rEsGelogen első (mozdulatlan) csoportképein felbukkan egy később állandósuló motívum: a támaszkodás. Érett koreográfusra vall a kevés motívum nyugodt, következetes kidolgozása. Engem mindig gyanakvással tölt el, ha egy koreográfiában indokolhatatlanul jelenik meg különböző stílusok egyvelege, vagy több iskolához, neves alkotóhoz köthető mozdulatok garmadája, az sem biztos, hogy mindig minden zenei hangra történnie kell valaminek, a bizarr tárgyak, hangok, eszközök öncélúnak tetsző szerepeltetéséről nem is beszélve. A Wa(h)rEsGelogen visszafogott, komoly, ennek ellenére végig érdekes, érdekfeszítő.

 

pic1295456650

 

 

Érdekessége nem kevéssé annak (is) köszönhető, hogy az a bizonyos támaszkodás, annak számtalan variánsa mindig visszatér. Nézőként úgy érzem, hogy a színpadon mindig történik valami (annak ellenére is, hogy cselekményességről szó sincs), a visszatérő motívumok lehetővé teszik, hogy mindig valamihez képest értékeljem a változásokat, átéljem, érzékeljem az idő múlását. Márpedig az idő múlik, és mi támaszt keresünk benne. Hol egymást támasztó párok állnak képbe, máskor csoportok, a szólóban, magányosan „pózolók” nem egyszer imbolyogva támaszt keresnek.

A képekből (sötétben) kilépők az új, mozgó képekben táncolni kezdenek, és táncukban a támaszkeresés különböző variációi figyelhetők meg. A szólókban is gyakran láthatunk jelentéses eldőléseket, egyensúlyvesztéseket. A lényeg az, hogy ezek a motívumok artisztikus mozdulatokká lényegülve, mozdulatnyelv elemeivé válva illeszkednek a táncba, létrehozva ezzel téma és variáció folytonos egymásba csapását. Boll is, de Kádár különösen kitűnő táncos (a többi öt szereplő is nagyszerűen teljesít), mozdulataik sohasem esetlegesek, testkoordinációjuk míves, megmunkált. Emiatt van a helyén minden: ha egy koreográfia erőssége a színvonalasan prezentált, igényes tánc, akkor már nehéz elrontani az előadást. Ennek ellenére ez is elég sokszor sikerül. A Wa(h)rEsGelogenban szerencsére nem ez következik be, mert a képi és a zenei kíséret, valamint a felsejlő tartalom, az üzenet a tánchoz hasonlóan színvonalas, adekvát.

 

pic1292511525

 

A megállított képek rohanó életünkre utalnak. Megtörtént és megtörténhető eseményekre, valóságra és hamis valóságra. A címbéli szójáték is valóság és hazugság különös kapcsolódását jelzi. A fényképszerű megállítások is mintha a valóság dokumentálására tett kísérletek volnának. De az abszolút igazság nem kapható lencsevégre: valaki vagy valami mindig bemozdul, vagy egy alak egyszerűen elröhögi magát, két kép amúgy sem áll össze kétszer ugyanúgy, a valóság hibátlanul nem rekonstruálható.

Mint ahogy támaszra sem lehet örökké lelni. Az állandó támasztékkeresést olyan tételek váltják fel fokozatosan, amelyekben kúszás, esések, egymás rángatása, összefonódások dominálnak. Egy improvizációs dzsesszzene-tételre szabályosan összevibrálódik a társaság. Ernst Reijseger eklektikus, idézeteket felvonultató zenéje egyébként kifejezetten erőssége az előadásnak. Az izgalmas, sejtelmes hangzásokat megszólaltató instrumentális részeket slágerszerű énekes tételek váltják, de hallható parkett-táncok hangulatát felkeltő rumba és Henryk Górecki zenei világát idéző expresszív kamaratétel is. Ez utóbbiban három pár zaklatott páros tánca közben egy lány magányosan bolyong, rohan, és többször szétszakítja az egymásnak dőlő, egymásban támaszra találó párokat. A hangulat tetőfokán felöntik a színpadot vízzel, és ezzel végleg megszűnik a stabil támasz megtalálásának esélye. Az eleső táncosok métereket csúsznak, a síkos műanyagpadlón viszonylagossá válik minden: a mozgás, a haladás, az emberi kapcsolatok. Van, aki óvatosan araszol, mások csúsznak-másznak, egyesek szédült tempóban forognak a hátukon. Mindenki megpróbál felállni, kiemelkedni. A kedélyek csitultával ez sikerül is: a táncosok csöndben állnak, csavargatják, majd leveszik csuromvizes felső ruháikat. Megtisztultak. Nem érnek egymáshoz, nem néznek egymásra. Már nincs szükségük támaszra.

 

Wa(h)rEsGelogen (BOLLWERKproduction – MU Terminál)

Zene: Ernst Reijseger. Koreográfia: Andrea Boll, Kádár Péter.
Előadók: Andrea Boll, Fejes Ádám, Frigy Ádám, Hoffmann Adrienn, Kádár Péter, Manon Avermaete, Plóza Gabriella.

MU Színház, 2011. január 29.