Kortárs tánc

Tánciskola ma, holnap

Beszélgetés Angelus Ivánnal

lead_angelusKezdetben nehezen értik meg a diákjaink, miért kell a gyakorlati órák akár 30-40 százalékát egyedül, tanár nélkül tölteniük egy teremben, de később fokozatosan rájönnek, hogy a tanóra konzultációra, inspiráció nyerésére való. Az igazi munka önállóan történik. S hogy miért fontosak a bemutatók? Azt mondhatom, nem mindegy, hogy az ember csak készül a randevúra, vagy el is megy rá...

Beszélgetés Angelus Ivánnal

Kezdetben nehezen értik meg a diákjaink, miért kell a gyakorlati órák akár 30-40 százalékát egyedül, tanár nélkül tölteniük egy teremben, de később fokozatosan rájönnek, hogy a tanóra konzultációra, inspiráció nyerésére való. Az igazi munka önállóan történik. S hogy miért fontosak a bemutatók? Azt mondhatom, nem mindegy, hogy az ember csak készül a randevúra, vagy el is megy rá...

 

ivan_foto
Angelus Iván

 

- Magyarországon jelenleg csak a Magyar Táncművészeti Főiskolán (MTF) és nálatok, a Budapest Kortárstánc Főiskolán (BUTI) folyik MA (Master of Arts – mesterképzés) szintű táncművészeti képzés. Mit nyújt a BUTI az itt tanulóknak?

- Szerencsére a Táncművészeti Főiskola és a Kortárstánc Főiskola nem konkurense egymásnak. Az MTF képzési palettája széleskörű, a miénk szűkebbre szabott, mivel kizárólag a kortárstáncművészetet fedi le: művészeket képzünk BA (Bachelor of Arts – alapképzés), és kortárstánc-pedagógusokat MA szinten. E két területen akarunk mélyre ásni. A hároméves BA szakunk a világon ma legelterjedtebb pedagógiai koncepciót alkalmazza, de nemcsak azért, mert másoktól eltanultuk, hanem mert saját kárunkon okulva, magunk jutottunk még előbbre. Igyekszünk úgy tanítani a 20. századi, a táncművészet szempontjából releváns hagyományt, hogy az átemelhető legyen a jövő táncművészetébe. Hogy hogyan? Nyelvtanulási hasonlattal élve: aki magol, az nem fog tudni önállóan gondolkodni az adott nyelven, de ha a lényeget, a logikát, a szerkezetet belülről megérti, akkor könnyebb lesz elsajátítania újabb nyelveket. Vagyis a balettet, a néptáncot, a moderntánc-technikákat, a kontakt improvizációt, a kortárstáncban többé-kevésbé kijegecesedett irányzatokat – a fizikai színházat, az absztrakt mozgáskísérleteket – belülről kell megértetni, s aztán hagyni, hogy a fiatal táncos maga építsen új univerzumot. Ez nem csak a táncra, de a tudományok mindegyikére igaz kellene hogy legyen. A művészképzésnek körülbelül ez a lényege. A pedagógus-képzés ennél előremutatóbb, hisz arra kell gondolnunk, hogy őket már a holnapután művészeinek kinevelésére készítjük fel. Ám hogy milyen a jövő pedagógusa, azt jó esetben a mai diákokkal együtt fogjuk kitalálni, együtt kell keresnünk a kitágított ismerethalmaz továbbadására alkalmas pedagógiai módszereket. A tanári mesterképzésen most születő dolgozatok többek közt olyan kérdéseket dolgoznak fel, mint: mit kapott a kortárstánc a klasszikus balettől, vagy milyen előadói magatartások jelennek meg a kortárstánc-színpadon, milyen pszichofizikai folyamatok zajlanak le az előadóban. Az alkotási folyamat mélyére akarnak belátni ezek a dolgozatok. Önmagukban nem tekintendők elméleti kutatásoknak, mivel az a tapasztalatunk, hogy ha valaki nagyon tudományos megközelítést alkalmaz egy élő jelenségre, akkor gúzsba köti azt. Ha viszont „csak” szabadon éli meg az illető az organikus jelenséget, akkor nagyon kevéssé tudja átadni másoknak. Ezért mi a kettőt próbáljuk egyesíteni, azaz: felszabadult, játékos, szerves, organikus módon tanítani; s ugyanakkor megfigyelni és reflektálni is erre. A reflektivitás a harmonikus, oda-vissza való játék kulcsa.

- Említetted a jövő táncművészét. Milyen lesz a jövő táncművésze?

- Ez egy hosszabb interjú kérdése… Bonyolult. Van róla véleményem, de ha egészen pontosan tudnám a választ, akkor máris nem tudnám tanítani, vagy már „lenne jövő táncművésze”.

- Akkor beszéljünk a jelen művészeiről. Másodszor kapott Lábán-díj jelölést a BUTI produkciója. A 2008-as Yucca után a Vű című koreográfiával ismét esélyesek vagytok. Milyen szerepet töltenek be ezek az előadások az iskola életében?

- Nem akadémikus felkészülésként, hanem gyakorlatias tevékenységként éljük meg a művészetet, sok-sok elméleti kutatással, tudással megerősítve, persze. De a képzési struktúránkból látható, hogy a gyakorlati órák száma meghaladja az elméletét, s a gyakorlaton belül külön is figyelmet fordítunk az önálló, egyéni „kigyakorló” órákra. A tánctudás megemésztése, beépítése időigényes. Kezdetben nehezen értik meg a diákjaink, miért kell a gyakorlati órák akár 30-40 százalékát egyedül, tanár nélkül tölteniük egy teremben, de később fokozatosan rájönnek, hogy a tanóra konzultációra, inspiráció nyerésére való. Az igazi munka önállóan történik. S hogy miért fontosak a bemutatók? Azt mondhatom, nem mindegy, hogy az ember csak készül a randevúra, vagy el is megy rá... Legyen szó akár amatőröknek, akár hivatásosoknak szánt kurzusról, már a kezdet kezdetén arra törekedtünk, hogy a közönséggel élő kapcsolatba kerülő művészeti munka folyjon. A Yucca és a Vű ennek az eredménye. A Lábán-jelölésre egyfelől büszkék vagyunk, másfelől nem jó, ha egy iskola produkciója a profi együttesek közt ilyen magas rangra juthat. Örülünk, hogy idén már csak hat előadást tartott érdemesnek a kuratórium a díjra, s hogy ebből a hatból három erősen kötődik a mi iskolánkhoz. A t én rendeztem, ami annyit tesz, hogy „grammatikát”, „struktúrát”, „szoftvert és hardvert” adtam az előadásnak, amibe a diákok belehelyezkedhettek. Hód Adrienn (Mindennapi rutin) régóta dolgozik, kijár neki az elismerés itthon is, nemcsak külföldön. A Bloom! Cityje pedig az elmúlt évtized környékünkön látott legjobb előadása. Örülök, hogy a dunaPart platformon sok megkeresés érte őket, hogy nemzetközileg is nevet szerezhetnek maguknak, mert abszolút méltatlan, hogy a legjobb táncosaink külföldre mennek – függetlenül attól, hogy gazdasági válság van, hogy kulturális válság van, hogy értékválság van, és mindenféle válság van (talán épp ezért kéne itthon marasztalni őket). Elindult ez a folyamat, az együttesek, a produkciók több mint felében szerepel mi iskolánkból kikerült táncos.

 

1
Jelenet a c. előadásból
fotó: Puskel Zsolt

 

- Ha jól tudom, a napokban érkezik hozzátok egy kutatócsoport. Mi köze van a Tudományos Akadémiának az iskolátokhoz?

- Az MTA és a Magyar Táncművészeti Főiskola régóta tesz lépéseket azért, hogy a tánctudomány ne csak mint néprajzi jelenség legyen jelen a tudományos világban. Engem is meghívtak, hogy vegyek részt a csoport munkájában, mely mintegy féléve látogatja a különböző, tánchoz kötődő intézményeket. Február 9-én rajtunk a sor, hogy bemutassuk az iskolát, a programunkat, azon belül is a „tánctudományos kutatói képzést”. Nincs doktori iskolánk, s nem tervezzük, hogy legyen, de tudjuk, hogy az MTF-en elbírálás alatt áll a doktori képzés terve, és reméljük, hogy megvalósul. Adminisztratíve és szellemileg egyaránt fontos mérföldkő lenne. Nem pusztán zseniálisnak, tehetségesnek, spontánnak kell lennie a tánccal foglalkozónak; akkor juthat magasabb szintre, ha további (tudomány)területeket is be tud kapcsolni a művészi munkába. Láthatjuk, hogy a mai zenész jártas a matematikában, a fizikában, a korszerű kozmológiában. A képzőművész nemcsak a számítógép, de a fraktálok világában is otthon van. Nem polihisztornak képzelem el a jövő táncosát, hanem olyan művésznek, aki a tudás esszenciájából merít. Az inspiráció, amely nem érzéki, az kétségkívül nem művészi inspiráció. Kizárólag verbális-kognitív alapokra nem lehet művészetet építeni. Viszont a tudatosság nem szükségképpen öli ki a spontaneitást és a természetességet, ellenkezőleg: gazdagíthatja a művészetet. Efelé teszünk icipici lépést azzal, hogy belekerülünk a tudományos körforgásba. Nyilván jót fog tenni nekünk, mert majd elhihetjük, hogy amit tudunk, az voltaképp az emberi tudásnak, a tudománynak a része. De hasznos lesz a tudománnyal foglalkozóknak is, ha nem poros könyvtárban ülve ismerkednek a tánccal, hanem közvetlenül tapasztalják meg. Ha a tudásunk egyszerre átfogó s egyszerre egyedi érzékiségű, ha a kettő harmóniában van egymással, abból mind a tudomány, mind a művészet profitálhat.

Az interjút Szoboszlai Annamária készítette.

2011. február 3.