Alexandra Pott: Varázsszavak mindenütt
Recenzió Gisela Peters-Rohse Das Kind un sein Tanz (A gyermek és a tánca) című könyvéről (a Tanznetz.de internetes újságon megjelent cikk fordítása)
Minden feladatot – legyen az technikai vagy improvizációs – történet, képi motívum vezet be, amely optimális esetben olyan mozdulatötletet kelt a gyermekben, amelyet az „testtel, lélekkel és szellemmel" rögzít, és a „test ujjongásaként" él meg.
Recenzió Gisela Peters-Rohse Das Kind un sein Tanz (A gyermek és a tánca) című könyvéről (a Tanznetz.de internetes újságon megjelent cikk fordítása)
Minden feladatot – legyen az technikai vagy improvizációs – történet, képi motívum vezet be, amely optimális esetben olyan mozdulatötletet kelt a gyermekben, amelyet az „testtel, lélekkel és szellemmel" rögzít, és a „test ujjongásaként" él meg.
A „Leitfaden für Tanzpädagogen" (Vezérfonal táncpedagógusok számára) sorozat hatodik, egyértelműen leggyakorlatiasabb kötete, amelyet a Deutscher Tanzarchiv Köln (Kölni Német Táncarchívum) adott ki, a tekintélyes, kül- és belföldön egyaránt oktató táncpedagógust, Gisela Peters-Rohsét és gyermektánc-módszertanát mutatja be.
Gisela Peters-Rohse már csaknem ötven évvel ezelőtt, miután a hamburgi Lola Rogge Iskolában táncot, valamint táncpedagógiát tanult, a gyermektáncnak kezdte szentelni munkásságát. A tanintézetben, ahol a tananyag legfontosabb részét Lábán Rudolf tér- és mozgástana képezte, elsajátította a módszereket saját metodikájának kifejlesztéséhez. Hamar ráérzett, hogy a gyermektánc-oktatást formájában és tartalmában is meg kell reformálni, ki kell nyitni, bővíteni. Így fejlesztette ki – először a saját táncstúdiójában, majd a kölni Rajnai Zeneiskolában – a saját gyermektánc-metodikáját. Tapasztalatait sokáig a Kölni Zene- és Táncművészeti Főiskola docenseként, valamint szemináriumokon és workshopokon tette közkinccsé.
Peters-Rohse könyvében főként az óvodás és alsó tagozatos általánosiskolás-korú gyermekek táncoktatására hivatkozik. Részletesen ismerteti módszerének metodikai és tartalmi aspektusait, indokolja eljárásmódját, számos példát sorol fel, valamint számtalan praktikus utasítást és tanácsot ad. Négy kidolgozott mintaórával prezentálja a tanórák felépítését. Ír a gyermekekkel együtt és a gyermekek számára készített koreográfiákról is. Tartalmilag ismertet három általa készített koreográfiát, melyeket táncoló gyermekek fotóival illusztrál. A könyvben számos tanítás közben készült fotó található, ezek a tanulás különböző fázisaiban mutatják a gyermekeket. Emellett a szerző bemutatja, hogy a táncoktatásban a gyermekek növekedésével párhuzamban hogyan lehet különböző irányokba továbblépni. Egy mellékletben táblázaton szemlélteti a mozgástechnika és a testképzés, valamint a ritmus- és a zenei nevelés tartalmának változását négy és fél éves kortól (a tánctanulás kezdetétől) az általános iskolás kor végéig.
Fotók a könyvből / Anneliese Löffler felvételei
Gisela Peters-Rohe könyvében kifejti, hogy megfelelő ritmus- és zenei fejlesztéssel hogyan ültethetők át a Lábán-féle mozgás- és neveléstan elvei a gyermekek szintjén a gyermektáncba azért, hogy a gyermekekre szabott testi fejlesztés és mozgástechnika kellőképpen bővülhessen. A legkisebb egységből, az egyes gyakorlatból kiindulva mutatja meg, hogy egy táncórán tartalmi és tematikus összeállításban hogyan fejlődnek a gyakorlatok, amivel a gyermek minden órán intenzív táncélményt élhet át. A négy nagyon részletesen kidolgozott mintaóra kétségtelenül nagyban hozzájárul az órák felépítésének megértéséhez. Így már az első évben olyan átfogó tananyag jön létre, amelyből mindig újabb és újabb kis koreográfiák fejleszthetők ki. A szöveg rendszeresen tartalmaz példákat. A táncpedagógus asszony sokéves tapasztalatai különösen azokban a gyakorlati utasításokban és ajánlásokban nyilvánulnak meg, amelyekkel a gyermekek fejlődését, a tanári személyiség fejlesztését és az oktatás folytatását segíti. Nagymértékben a könyv javára válik a sok beható és eleven szemléltető leírás, amelyek között a maguk helyén anekdoták is találhatók.
A táncpedagógusok számára valóban izgalmas, hogyan lesznek az elméleti megfontolásokból a gyermekek számára vonzó táncélmények: minden feladatot – legyen az technikai vagy improvizációs – történet, képi motívum vezet be, amely optimális esetben olyan mozdulatötletet kelt a gyermekben, amelyet az „testtel, lélekkel és szellemmel" rögzít, és a „test ujjongásaként" él meg. Ezek a kezdő történetek aztán „varázsszavakká" válnak. A szavakat jól kell kiválasztani (a történet tartalmát a táncfeladat szempontjából kell megvizsgálni), hogy valóban „varázsszavakként" tudjanak hatni. Ehhez Peters-Rohse kimeríthetetlen fantáziával, lenyűgöző találati biztonsággal és képgazdag szóválasztással számos olyan példát ad, amely a tanárt is magával ragadja és inspirálja: hallunk szerelmes harisnyanadrágról, aki a barátnőjét a mosógépben találja meg, holdkóros sárkányról, aki Kölntől nem messze, a Sárkánysziklán lakik, vagy a kávéházi asztalkában élő szúvakról, akik a napközben hallott pletykákat éjszakai beszélgetések során dolgozzák fel. Az ember szinte máris táncra perdülne, hiszen az ötletek tele vannak humorral, költészettel és még egy csipet anarchiával is. Anneliese Löffler csodálatos fekete-fehér fotói a szavak által kiváltott mozgás intenzitását és minőségét ábrázolják, még ha a felvételek szemmel láthatóan néhány évtizede készültek is.
Az óvodás és az alsó tagozatos kori gyermektáncra vonatkozó alapvető magyarázatai után Peters-Rohse a könyv végén felvázolja a képzés különböző irányokba történő folytatásának lehetőségeit: a Lábán-féle modern tánc, a klasszikus tánc vagy a néptánc felé. Különösen a Lábán-féle moderntánc-elemzései teszik világossá, hogy értelmezésében milyennek kell lennie a táncoktatásnak az általános iskolás kor után. Erről melléklet ad áttekintést, amely a különböző technikákat, valamint a ritmikus és zenei nevelés fejlődésének állomásait tartalmazza.
Gisela Peters-Rohse
Az egész könyvben érezhető a szerző tanulókkal szembeni rendkívüli empátiája, amelyet megfigyelései és visszaemlékezései a saját gyermekkorára táplálnak. Mindvégig felismerhető a tánctudás és a tánc iránti szenvedély. Így a példák és az utasítások közül sok az olvasó számára is „varázsszóvá" válik, amely lelkesít és továbbgondolásra késztet. A könyv tehát praktikus tudást nyújtó, egyben szárnyakat adó olvasmány – nem csak táncpedagógusoknak, hanem minden pedagógusnak.
Das Kind un sein Tanz
Wilhelmshaven, Florian Noetzel Verlag, 2012
A cikk megjelenését, a fordítás elkészültét Roboz Ágnes és a Nemzeti Táncszínház támogatta.
2013. augusztus 30.
