Gonzó

Populár, Kortárs tánc, Képzés, Mozgásszínház, Balett, Néptánc

Derűs, Boldog Újévet!

Kutszegi Csaba újévi gonzója

lead_ujevMi következetesen valljuk az elkoptatott közhely igazságát: nincs jobb- vagy baloldali tánc. A régi magyar csárdást is úgy kell járni, hogy kettőt jobbra, kettőt balra (ez is már régi poén). Apropó: szegény néptáncos barátaink álmukban sem gondolták, hogy a 2010 tavaszán kezdődött új időszámítás számukra – első lépésben – a szakmai nyugdíjuk elvesztését jelenti majd.

Kutszegi Csaba újévi gonzója

Mi következetesen valljuk az elkoptatott közhely igazságát: nincs jobb- vagy baloldali tánc. A régi magyar csárdást is úgy kell járni, hogy kettőt jobbra, kettőt balra (ez is már régi poén). Apropó: szegény néptáncos barátaink álmukban sem gondolták, hogy a 2010 tavaszán kezdődött új időszámítás számukra – első lépésben – a szakmai nyugdíjuk elvesztését jelenti majd.

Kedves Olvasó,

mint láthatja, a Boldog Újévvel kifehéredtünk. Pontosabb lennék, ha úgy mondanám, ki- vagy megvilágosodtunk, de nem mondom, mert az önfényezésnek még a látszatát is szeretnénk elkerülni. Annál is inkább, mert vannak, akik azt állítják, hogy tulajdonképpen elsápadtunk, mert már benne járunk az új költségvetési évben, és még fogalmunk sincs róla, mennyi támogatást kapunk. Szó se róla, ez igen kellemetlen helyzet, de magunk helyett jobban sajnáljuk a hagyományos, nyomtatott folyóiratot előállító kollégáinkat, mert ők aztán igazi hazardírozásra kényszerülnek: a napokban nyomdába küldik a februári szám anyagát, és már cikkeket kell megrendelniük a márciusiba, úgy, hogy azt sem tudják, lesz-e pénzük rá. Ehhez képest internetes lapot szerkeszteni kedélyes szórakozás: amíg nem tudjuk, mennyi pénzünk lesz, valamennyivel kevesebbet dolgozunk, és persze egészen ingyen. Közben számolgatunk, tervezgetünk, újabb támogatókat (szponzorokat, hirdetőket) keresünk, mert egyet biztosan tudunk: elnémulni nem fogunk.

A kritikai lapokat (legyen az internetes vagy hagyományos) a világon mindenhol államilag (is) támogatják. A lapszerkesztő, akinek lapját az állam az adófizetők pénzéből tartja fenn, köteles szakmai alapon, pártatlanul kritizál(tat)ni. Mivel a kritikák mindegyike szubjektív vélemény alapján íródik (máshogy nem lehet, hiszen szubjektum írja), a pártatlanságot összességében úgy lehet elérni, hogy egy lapban (vagy internetes felületen) sok (korban, nemben, világnézetben is sokféle) felkészült (szak)ember ír kritikát. Így az eltérő vélemények idővel kiegyenlítődnek, és a teljes kritikai artikuláció pártatlansága az optimális közelében lesz.

Kritikát elhallgattatni tehát nem lehet, a kellemetlen kritika ellen pedig csak a még több kritika véd meg. Aki kritikát akar elhallgattatni (például támogatásmegvonással), nagy valószínűséggel csak felerősíti az őt kritizálók hangját, és egyben hitelteleníti a mellette szólókét. Ám ez utóbbi mondatom pusztán elméleti feltevés, mert nálunk, ugye, kizárt, hogy ilyesmi megtörténjék.

Ezért sápadozni sincs okunk a Boldog Újévben. Különben is: ha lapunk alapszíneivel lelkiállapotunkat akarnánk illusztrálni, nem a fehér alapon fekete betűket választanánk. Annyi – helyzetünket szimbolizáló – különleges színárnyalat létezik (például csak pirosban: a szégyenpírtól a céklavörösig), hogy igazán lenne miből válogatnunk. A szégyenpír és a céklavörös 2012. évi elterjedését egyébként IMF-fel szoros kapcsolatot ápoló divatdiktátorok prognosztizálják, a magam részéről féltem is nemzeti orcánkat, nehogy e színek vörösiszap-áradatként jelenjenek meg rajta, és váltakozzanak ott levakarhatatlanul, hosszú ideig. De mi nem politizálunk, előbbi mondat is csak a pártatlan hazaféltés miatt csúszott ki véletlenül a számon. Mi következetesen valljuk az elkoptatott közhely igazságát: nincs jobb- vagy baloldali tánc. A régi magyar csárdást is úgy kell járni, hogy kettőt jobbra, kettőt balra (ez is már régi poén). Apropó: szegény néptáncos barátaink álmukban sem gondolták, hogy a 2010 tavaszán kezdődött új időszámítás számukra – első lépésben – a szakmai nyugdíjuk elvesztését jelenti majd. És ez nem politizálás! Ez egyszerű civil álmélkodás egy szándékaiban nagyon helyes, de elképesztően egyoldalú, sebtiben benyújtott törvénymódosításon.

Visszatérve a művészetkritikához, elárulok egy nagy titkot: a kritizálásnak csak akkor van értelme, ha a kritikát sokan, okulva és örömmel olvassák. Tovább fokozva az igazság pillanatának magasztos átérzését, bevallom: lapunk alapszíneit azért módosítottuk, mert többen jelezték, hogy a sötétszürke alapon nehezen olvassák a fehér betűket. Az igazság mindig ilyen egyszerű. A körítés (színekről, orcákról, diktátorokról) csak ravasz, elterelő duma. Mit kívánhatnánk még a derűs Boldog Újév mellé? Talán azt, hogy az egyszerű igazságok időben kiderüljenek, és ne takarja el őket semmilyen áradat vagy körítés.

Addig is sok-sok örömteli, okulós olvasást kívánunk minden kedves olvasónknak – mostantól a Tánckritika.hu oldalain in concreto fehéren-feketén.

2012. január 5.