Hírek

Kortárs tánc

Zaj, zene, jaj. - Tünet premier és egyebek a Trafóban

A Tünet Együttes három alapító tagja 15 éve dolgozik együtt. Most lefekszenek. Hallgatják a világot és egymás lélegzetét. A tünetegyüttes - reality a pincében című ősbemutatójuk február 18-án látható a Trafóban. Emellett Frenák Pál Társulata, a japán Kaori Ito vendégjátéka, valamint a Duda Éva Társulat Utópiája a Kortárs Művészetek Háza színpadán.

 

 

2019. február 13. szerda, 20:00
2019. február 14. csütörtök, 20:00
Trafó bérlet érvényes - Helyszín: Nagyterem

Frenák Pál Társulat: W_all
sokszínűség, snittek, newcomers

Új arcok, új energiák, ahol az eltérő társadalmi, kulturális és szociális hátterű előadó-művészek alkotói munkái egyéni művészi elgondolásaik mentén, fragmantenként épülnek egymásba, a rubikkocka elve szerint.

frenak01 

 

2019. február 18. hétfő,  19:00
2019. február 19. kedd, 19:00
Helyszín: Klub

Tünet Együttes: A tünetegyüttes - reality a pincében - ősbemutató

Hová tart a Tünet Együttes? Hová tart a független színház? És mi köze van ehhez bárki másnak? Régen minden jobb volt?
A Tünet Együttes három alapító tagja 15 éve dolgozik együtt. Most lefekszenek. Hallgatják a világot és egymás lélegzetét.

Zaj, zene, zaj, zene,
zene, zaj, zaj, zaj,
jaj.

 

tunet 15

 

A Tünet Együttes új előadása kilóg a korábbi darabok sorából. Szabó Réka, Szász Dániel és Gőz István a társulat történetét kínálja fel egy közösségi élmény létrehozására. Cél a saját – szűkebb és tágabb – helyzet értelmezése. Hogyan érdemes folytatni a munkát, amikor a csapat tünetegyüttese az ország tünetegyüttese egyben?

A független alkotók története mindenkié, aki elvesztette viszonyítási pontjait. Az új előadás a kollektív kiégési szindróma tüneteit tárja fel a társulattól ismert öniróniával és humorral. A nézőkkel együtt keresi a cselekvés lehetőségét.


Alkotók és szereplők: GŐZ István, SZABÓ Réka, SZÁSZ Dániel
Alkotótársak: KŐRÖSI Máté, CZAKÓ Máté, VALCZ Péter
Közreműködő: PAPP Éva

Fotó: MÉSZÁROS Csaba
Grafika: MEZEI Ildikó

 

 

2019. február 21. csütörtök, 20:00
2019. február 22. péntek, 20:00
Trafó bérlet érvényes - Helyszín: Nagyterem

Kaori Ito (JP): Táncolok, mert nem bízom a szavakban
A Táncolok… egyszerre randevú- és szembesülés önmagunkkal.
  

Érzékeny önportré, intim vallomás? Kaori Ito vegyes, néhol ellentétes érzelmeket jelenít meg a színpadon, így a darab egyszerre beszél megbékélésről és elválásról, gyűlöletről, lendületről és emancipációról. Kaori Ito erőteljes és érzékeny koreográfiája két testet mutat be, a sajátját és apjáét, a jóképű és excentrikus öregemberét. Ahogy általában a hozzánk legközelebb állókkal való viszonyunk csapong a legszélsőségesebben, úgy a koreográfia gyors és lassú, hangos és halk egyszerre, mint a tangó, melyet eltáncolnak.

 

„Ez az előadásom az apa-lánya kapcsolattal foglalkozik. Újraalkotok egy találkozást apámmal a színpadon, így igyekszem visszanyerni valamit kettőnk között, ami –úgy érzem- elveszett. Ez egyszerre személyes és művészi értelemben vett találkozás: két ember légyottja, akiket nem csak több ezer kilométer-, de már egyfajta kulturális távolság is elválaszt egymástól.„ Kaori Ito

 

tr3
Fotó: Gregory Batardon

 

Az előadás nem szépít és nem takargat, egészen a születésétől kezdve kíséri végig Kaori Ito életét és viszonyát apjával és rajta keresztül önmagával. A Táncolok...-ot nézve ismét rá kell döbbennünk az előadóművészetek tükörként való működésére, amellyel ritkán szembesülünk ennyire mellbevágóan, mint ezt a darabot nézve. Ito kérdései a mi kérdéseink is, ahogy a gondjai is a mieink egy kicsit, így ismét ráismerhetünk a sokszor hangoztatott igazságra: nem számít honnan jövünk, mégiscsak hasonló dolgok foglalkoztatnak minket.
A Táncolok… egyszerre randevú- és szembesülés önmagunkkal. Kaori Ito nem sok mindentől fél, különösen nem magától.

Kaori Ito Japánban született, művészcsaládban, fiatal kora óta foglalkozik tánccal. 20 évesen New Yorkba költözik, ott és Tokyoban is folytatja tanulmányait. Táncol Philippe Découfléval, James Thierrée-ével, Angelin Preljocaj-zsal, sőt Sidi Larbi Cherkaouival is, mielőtt eljutott saját koreográfusi munkáihoz. A Táncolok, mert nem bízom a szavakban című munkájában a saját apját, a szobrász Hiroshi Itót hívja segítségül, hogy egy duettben vizsgálja meg az apa-lánya viszonyt és visszatérhessen gyökereihez, beszélhessen bizalomról, identitásról.

 

 

 

Szöveg, koreográfia, koncepció: Kaori Ito
Előadók: Kaori Ito (lány) és Hiroshi Ito (apa)
Koreográfus asszisztens: Gabriel Wong
Színpadi szöveg: Julien Mages
Színpadkép: Hiroshi Ito
Fények: Arno Veyrat
Zene: Joan Cambon
Maszktervek és látvány: Erhard Stiefel
Jelmezek: Duc Siegenthaler (Haute École d'Art et de Design de Genčve)
Produkció: Améla Alihodzic (Playtime)
Turné menedzser: Sarah Benoliel / Administration Pierre-André Kranz

Nem bízom a szavakban - Pályázat! A Trafó Gondolat Generátor műhelye pályázatot hirdet a "Táncolok, mert nem bízom a szavakban" című előadás kapcsán. Kaori Ito az apja és közte lévő csendet először tánccal töri meg, de ez csupán egy lehetőség a sok közül...

 

 

2019. február 25. hétfő, 20:00
Helyszín: Nagyterem - Trafó bérlet érvényes

Duda Éva Társulat: Utópia
Miért olyan nehéz együtt lenni, egymás mellett élni?


duda trFotó: Dömölky Dániel

 

VÁLTOZTATHATUNK-E A VILÁGON?
Antal Klaudia, Komjáthy Zsuzsanna, Kutszegi Csaba és Török Ákos beszélget Duda Éva új koreográfiája, az Utópia kapcsán a TáncKvartett 10. részében.

…az előadás mintha nem is kérdéseket, hanem válaszokat akarna megfogalmazni.

Utópia vagy inkább disztópia a széthullott társadalmat ábrázoló tablókép? Van olyan halandzsa nyelv, mely a bőrünk alá mászik és hasít? És lehet-e halandzsa nyelven kommunikálni? Vajon mi lett volna, ha a nézők a lámpaoszlopok helyén ülhettek volna? Átalakulhatnak a felmerülő problémák gegekké? És miért van Lőrinc Katalin és Kálid Artúr „sarokba állítva”? – ha ugyan tényleg sarokba vannak állítva… Megannyi kérdés, pedig ez az előadás mintha nem is kérdéseket, hanem válaszokat akarna megfogalmazni. Például a kérdésre, hogy változtathatunk-e a világon, az a válasza, hogy: nem. De megjeleníthető-e a színpadon hitelesen úgy állapot, hogy az előadó nem is kerül abba bele, „csak” profin megoldja a feladatot? Illetve: érdekli-e a nézőt (előadáson) a táncos magánélete? A felmerülő kérdések száma végtelen.