Vis-a-vis
Újra műsoron Réti Anna Lábán Rudolf-díjas koreográfiája
Vajon mi egy igazi találkozás feltétele? A válasz természetesen nagyon bonyolult. De talán a legfontosabb feltétel a jelenlét. Műsoron: Szkéné Színház, március 1. 19:00
Újra műsoron Réti Anna Lábán Rudolf-díjas koreográfiája
Vajon mi egy igazi találkozás feltétele? A válasz természetesen nagyon bonyolult. De talán a legfontosabb feltétel a jelenlét. Műsoron: Szkéné Színház, március 1. 19:00
találkozások A-val
Úgy kezded, mint minden moccanó, figyelsz a moccanásra,
úgy folytatod mint figyelem, figyelsz valaki másra,
úgy folytatod, mint valaki más, egy harmadiknak játszol,
már négyen fordulnak feléd, s te moccanni se látszol.
Halasi Zoltán
Vajon mi egy igazi találkozás feltétele? A válasz természetesen nagyon bonyolult. De talán a legfontosabb feltétel a jelenlét. Születése pillanatától kezdve figyelmével mindenki az őt körülvevő, és benne zajló folyamatokat követi, jelen van. Fejlődésünk során ez egyre nehezebbé, bonyolultabbá, válik, ahogy tudatosítjuk a minket körülvevő világot. A jelenlét kérdését próbálja körüljárni a darab, úgy hogy különböző jelenlét-állapotokat hoz létre, és velük kísérletez.
Rényi András laudációja (Lábán Rudolf-díj 2012):
Jól tagolt, arányos, tempós és hatásos munka Réti Anna Vis-à-vis - találkozások A-val c. szólódarabja, amit 2011-ben az Eötvös 10 színpadán láthatott a nagyközönség. A jól követhető narratíva, a koncepciózus és érzékletes metaforák – s persze az időnként elementáris, átütő erejű táncos teljesítmény – mellett a siker fő oka ezúttal, hogy valódi színésznő is születik a színpadon. Ha az alcímből esetleg nem, az arca helyén tükröt viselő, majd abba fokozatosan beletekintő szólista nyitóképéből azonnal nyilvánvalóvá lesz a nézőnek, hogy Réti Anna ezúttal is személyes, önmagával találkozó, önmagával elfoglalt darabot alkotott – hogy a jóformán zárt számok és az azokat elválasztó intermezzók füzére valamiféle belső, személyes – hogy ne mondjuk – intim fejlődéstörténetet prezentál nekünk a színpadon. Voltaképp különféle, egymást váltó szerepekről van szó. Az elsőben egy helyváltoztatásra képtelen nyomorult test szaggatott vonaglásait, a feltápászkodás reménytelennek tűnő kísérleteit látjuk; s a másodikban medúza-szerű, csillapíthatatlan energiájú, folyamatosan, de végtagjaival iránytalanul indázó, amorf-animális lényként tűnik fel. Újabb átöltözés után az alaktalan energia feszes tartást, ritmust és formai logikát nyer: egy kompakt, önmagába záruló (de továbbra is arctalan) test dinamikus kibontakozásának, akrobatikus felszabadulásának vagyunk tanúi (a darab e roppant lendületes részén nem lehet nem észrevenni Fehér Ferenc koreográfusi kezének nyomait). Végül az utolsó képben teljes egészként - arcával, grimaszaival, tikkjeivel, gesztikájával, nyüszítéseivel és sikolyaival egyetemben bontakozik ki és fokozódik a paroxizmusig a hisztérikus nőiség mint szerep – és ez az, amely aztán – a mű végén – végleg elnyeli A-t.
Azért mondom, hogy végleg, mert a keretes szerkezetűnek induló darab a végén voltaképp nyitva marad. Az egyes, karakterben, mozgásanyagban és zenében is oly különböző stádiumokat vagy képeket egy visszatérő motívum tagolja: A. helyet foglal a hatalmas színpadi fotelben, egy állványról mikrofon fordul eléje, intelligens tekintettel beigazítja magát a nyilatkozó díva rutinos pózába. Arra várunk, hogy megszólaljon, hogy kifejezze magát, hogy „színésznőként", szuverén módon számot adjon szerepeiről, önmagáról. De értelmes tekintete, intenzív jelenléte ellenére a színésznő – rendre nem tud megmukkanni. Réti Anna táncosoknál szokatlan színészi szuggesztivitással hozza a testének nyelvébe bezárult érzékeny, érett nő pszichotikus némaságát. Az utolsó, a legszemélyesebb szerep-betét előtt ez a csönd egy kissé hatásvadász, mégis erőset ütő képpel egészül ki: a tükör/tányérba belevesző arcát/fejét késsel-villával vágja le magáról, és – mintha egyszerre volna a táncos Salome s az ártatlan Keresztelő – mintegy körbe is hordozza.
Távoztával a színpad – a fotel, a tér – hirtelen üressé válik: A.-val találkoztunk és Réti Annáról tudtunk meg valamit.
Forrás: http://www.facebook.com/labandij/notes
Koncepció, koreográfia, előadó: Réti Anna
Rendező asszisztens: Simányi Zsuzsanna
Meghívott koreográfus: Fehér Ferenc
Koreográfus asszisztens: Furulyás Dóra
Zenei szerkesztő: Barna Balázs
Zeneszerzők: Amos Ben Tal, Fehér Ferenc, Hildegard von Binge, Döme Zsolt, Godspeed you! Black Emperor, Hajas Tibor,
Jelmeztervező: Retina
Tér és díszlet: Körmendy Pál
Fény: Bánki Gabriella