Interjú

Néptánc

Megkérdeztük Juhász Zsoltot, hogy…

…lesz-e Duna Művészegyüttes 60 év múlva… És színpadi néptáncművészet? -

Április 24-én a Müpa Fesztivál Színházában – Időtlen időben címmel – jubileumi műsorral ünneplik a Duna Művészegyüttes megalakulásának 60. évfordulóját.

- Tánckritika.hu: A jubileumi előadás programjáról nem tudunk semmit. Megjelenik benne 60 év keresztmetszete, vagy csak a mai repertoárdarabokból láthatunk majd részleteket?

JuhaszZsoltJuhász Zsolt- Juhász Zsolt, a Duna Művészegyüttes művészeti vezetője: A jubileumi műsorokat úgy próbálom összeállítani, hogy azok a múltról szóljanak. A születésnapokon tehát nem önmagunkat ünnepeljük, hanem azok előtt tisztelgünk, akik előttünk taposták az utat. Ha ők nem lettek volna, mi most nem táncolnánk, nem mutatkozhatnánk meg művészként ország-világ előtt. A Duna Művészegyüttes fő hivatása, hogy a múlttal foglalkozzon, a múltat éltesse a mában, a saját társulati létünkkel is ugyanez a kötelességünk. A visszatekintéssel párhuzamosan persze az együttes jelenlegi állapotát is szeretnénk megmutatni: egy friss keresztmetszetet fog látni a néző az előadásainkból, és közben fényképekkel, video-bejátszásokkal emlékezünk majd a régiekre.

- Lesznek élőben is részletek régi, legendás koreográfiákból?

- Terveztük, de a sok előadás miatt olyan sűrű volt a tavalyi év vége és az idei eleje is, hogy sajnos nem jutott idő felújításra. A Gulag Emlékbizottság felkérésére januárban elkészítettük a Mementó című előadásunkat, amellyel februárban beutaztuk szinte az egész Kárpát-medencét, tavasszal pedig már elkezdtünk készülni az operaházi munkánkra: az új Bartók-estben a Táncszvitre készült koreográfiámban fogunk fellépni. Terveztük, nagy igény is lenne például Mosóczi István- és Mucsi János-koreográfiák felújítására, nagyon jó lenne, ha ezek a munkák nem tűnnének el a feledés homályában, és a mai fiatalok is megismerhetnék őket. A tánc többszörösen a pillanat művészete, a koreográfiák néhány éven belül elvesztik az aktualitásukat, azok a mozdulatok, vagy táncinvenciók, melyek a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben igazak voltak, mára gyakran érvényüket vesztik. De akkor is vannak olyan remekművek, amelyek megérdemelnék, hogy a mai közönség láthassa, a táncosok pedig megismerhessék őket.

- Mely előadásokból lesznek részletek?

- A Puszták népe, a Mementó, a Magyar anzix és a Feketetó adják a gálaműsor gerincét. Ezek részleteit felfűztem egy tematikus szálra, amely révén tudunk a múltunkra emlékezni és a jelenünkkel is foglalkozni.

- Lesznek-e még jubileumi események, előadások az évben?

- Június 9-én a Duna Karnevál keretében lesz még egy gálaműsorunk az Erzsébetligeti Színházban. A Duna Karnevál még akkor jött létre, amikor Mucsi János vezette az együttest, a Karnevált a Duna Művészeti Társaság élén a mai napig ő szervezi. Azon a gálán a Mucsi-korszakra fogunk fókuszálni, azokat a kollégákat fogjuk megszólítani, sőt, együtt fogunk táncolni velük, akik abban az időszakban táncoltak. Annyit elárulok, hogy lesznek például Amazonok is… Őszre beszélgetős, visszaemlékezős estet tervezünk a Duna Palotába, amelyen a régi kollégák mellett az együttműködő partnereinket is szeretnénk majd megszólítani. Az utóbbiak a befogadó helyek vezetői, a cipő- és jelmezkészítők, a kulturális menedzserek, egyszóval azok, akik a háttérben dolgoznak azért, hogy az együttes működhessen.

juhasz interjuhoz lead

- Lesz 120 éves jubileuma is a Duna Művészegyüttesnek? Egyáltalán: lesz 60 év múlva színpadi néptáncművészet?

- Hát, jós nem vagyok… Inkább csak a vágy fogalmazódik meg bennem: legyen! Azt gondolom, hogy ez a színpadi nyelvként működő táncmatéria, a néptánc virágzik és fejlődik, tehát lehet benne és általa új utakat is keresni. De az is igaz, hogy a modernizációban, a globalizációban gyorsvonatként száguldó világ másfelé megy, még az sem kizárt, hogy egy kulturálatlan, vagy kultúra nélküli jövő felé tartunk. Biztosan csak a vágyaimat tudom megfogalmazni.

- Van-e nézői igény Magyarországon a néptáncra?

Van egy nem csekély réteg, amely nagyon odafigyel rá. Ezt a réteget próbáljuk folyton szélesíteni. A városban élők nagy része még mindig távolinak érzi ezt a kultúrát, és nem eléggé becsüli ahhoz a teljesítményhez képest, amelyet az elmúlt évtizedekben a néptánc elért. Itt elsősorban azokra az előadásokra gondolok, amelyek nemcsak a néptáncról szólnak, hanem különleges művészi értéket is képviselnek. Vidékre pedig, ahol nagyobb a fogékonyság erre a művészetre, táncszínházi előadásokkal sokkal kevesebbszer jutunk el, mint ahányszor kellene. Van tehát még tennivaló.

Mementó-trailer

  1. április 15.