Interjú

Kortárs tánc

Tegyünk láthatóvá egy generációt!

Beszélgetés Pataki Andrással – az Imre Zoltán Program első tanulságairól –

Ha nem volt a pályázatban tetten érhető szándék az innovációra, azt az első körben ki is szűrtük.

Pataki Andrást, a Szegedi Kortárs Balett igazgatóját, a Nemzeti Kulturális Alap Táncművészet Kollégiumának kurátorát, az Imre Zoltán Program kuratóriumának elnökét  a hivatásos táncművészet fiatal alkotói számára meghirdetett, 100 millió forintos keretösszeggel rendelkező pályázat tapasztalatairól kérdeztük.  

- Már ismert az Imre Zoltán Program első pályázati kiírásának az eredménye. A beérkezett pályázatok feldolgozása és a döntés után hogy látod: sikeres volt az első kör?

- Ez igazából a támogatott programok megvalósulása után fog kiderülni. A pályáztatási szakasz után a megvalósítás még csak most kezdődik, reméljük, hogy a majd látható eredmények pariban lesznek az eredeti elképzeléseinkkel. Nyilván már a beérkezett pályázatok mennyisége és tartalma is egyfajta első visszajelzés. Ebből megtudhattuk, hogy a tizenegy altémából melyik fut nagyon, illetve melyik területről számítottunk több projektre.

- Elégedettek vagytok a beérkezett pályázatok mennyiségével és minőségével?

patakiAndras1 300x200Pataki András- A mennyiségével igen. De például az alkotói altémákban beérkezett pályázatok minősége – a nagyon gyengétől a kitűnő, erősig – nagyon széles spektrumot fog át. Ezt úgy igyekeztünk orvosolni, hogy – az NKA megszokott gyakorlatától eléggé eltérően – a kérdéses pályázatokat benyújtókat behívtuk interjúra. Azt mondhatom, hogy a pályázók egy igen masszív többségével elbeszélgettünk, lehetőséget teremtve számukra, hogy direkt kifejthessék, bemutathassák az elképzeléseiket. A jövő táncművészeit támogató projektek mellett az Imre Zoltán Program másik pillére a jövő közönségének kialakítását segítő programok. A táncszínházi közönségnevelés, -képzés nálunk a szakmában még nagyon kiforratlan terület. Itt több aktivitást vártunk. De elmondhatjuk: minden altémában érkeztek be pályázatok, ám volt, ahol kevés választási lehetőség akadt.

- Az IZP egy másik célkitűzése az innováció, a bátor kísérletezés, az új technikák, a társművészetekkel kialakított újszerű együttműködés támogatása, ösztönzése volt. Érzékelhető volt már a pályázatokban is, hogy a pályázók törekszenek ilyesmire?

- Egyértelműen igen. Hogy ez megvalósulásban, kivitelezésben mennyire lesz professzionális, azt az elkészült mű fogja láthatóvá tenni. Ha nem volt a pályázatban tetten érhető szándék az innovációra, azt az első körben ki is szűrtük.

- Az alkotói kategóriákban indulásra miért kellett szigorú, precíz kritériumrendszert kiírni, ha végül is nagyon rugalmasan kezeltétek azokat. Fogalmazhatnék úgy is: akad nem egy olyan nyertes pályázó, akinek– úgy látszik – nem volt kötelező betartania a kiírást.

- Bizonyos pályázók elég „ügyesen” csomagolták az életútjukat, például hogy mit tartanak benne már önálló, teljes értékű alkotásnak. Ebbe mi nem akartunk nagyon belemászni, igazságot tenni, ezt inkább a pályázó lelkiismeretére bíztuk. Azt gondolom, nem sok, összesen egy-két olyan nyertes pályázó van, aki ebből a szempontból megkérdőjelezhető.

- A „haladó” pályakezdők tízes nyertes csoportjában öt-hat olyan nevet látok, akik már jó ideje rendszeresen pályáznak az NKA „szokásos” táncművészeti pályázataira. Én ezúttal is drukkolok nekik, de csendben megkérdezem: most másmilyen darabokat fognak készíteni, korszerűbbek lesznek, mint eddig?

pataki andrás- A táncművészet területén alkotók száma véges. Az, hogy lesznek átfedések, lesz közös halmaz, ez várható volt. Az ide tartozók közül az, aki idén az Imre Zoltán Programban jelent meg, reméljük nem fog pályázni a Táncművészet Kollégiumának rendes évi kiírására, habár ezt semmi nem tiltja. De az IZP célkitűzése az is, hogy a nyertesek teljes finanszírozást kapjanak. Az átfedésben, a közös halmazban szereplők a rendes évi táncművészeti pályázatokon általában csak a szükséges forrás egy részét nyerik el, tehát mindig kompromisszumra kényszerülnek. Mi azt szeretnénk, hogy az IZP-ben viszont teljes finanszírozásban tudják megmutatnia kvalitásukat. Elkerülhetetlen, hogy átfedések legyenek, de azt szigorúan vettük, hogy csak olyanok jöjjenek szóba, akik kezdő koreográfusnak vehetők.

- Az nagyon vitatható, hogy ki vehető annak, és ki nem…

- Persze, de a lényeg az, hogy a pályájuk elején álló fiatal koreográfusoknak a pályázatokon ne mindig a „nagy társulatokkal” versenyezve kelljen megmérettetniük. Ez számokban körülbelül azt jelenti, hogy a szokásos pályázatokon, ha egy nagy társulat új produkcióra kaphat 3-4 milliót, akkor egy fiatal koreográfus készülő duettjére két-háromszázezer jut. Ugyanez vonatkozik a forgalmazásra is: megszületik egy mű, és két-három előadás után hamvába hull. A Programnak ez is alapmottója: ha egy arra érdemes koreográfusnak megszületett egy alkotása, azt juttassuk is el minél több nézőhöz. Vagyis: integráljuk a szakmába a kezdő és fiatal alkotókat, tegyünk láthatóvá egy generációt – ahogy ezt nyilatkoztuk is többször.

- Logikus, jogos, amit mondasz, de az is tény, hogy a pályázók között így eleve esélyegyenlőtlenség alakul ki. Ugyanis két, jól elválasztható mentalitás él a szakmában: van, aki elolvassa a kiírást, s azt gondolja, na, ebbe megint nem férek bele – és nem pályázik; a másik archetípust a megnyerhető összegen kívül más nem nagyon érdekli, mindenre bepályázik, még ha nem is fér bele pontosan a kiírásba, bízik a rugalmas elbírálásban – és nyer. Én csak kérdezem: nem kéne ezt a kritériumrendszert kihagyni vagy alaposan leegyszerűsíteni az új kiírásban? Helyette egyszerűen fiatalokat biztatni merész, innovatív tervekre, és bízni a pályázók lelkiismeretében a tekintetben, hogy többszörös életműdíjas, kitüntetett alkotók mégsem ide fognak pályázni?

- Nyilván fogunk változtatni a kiírás szövegén. Most beindult egy alkotói dömping, az egészen kezdők altémájában a kiírásban szereplő számhoz képest meg is emeltük a támogatottak számát. Van sok egyéb, szintén fontos gyakorlati szempont is, ami miatt változtatni kell a szövegen, hogy amit ígér a kiírás, azt be is lehessen tartani. Itt elsősorban a bemutatók utáni forgalmazásra, a vidéki és a határon túli színházakkal történő egyeztetésekre gondolok. Ezek nagyon bonyolult folyamatok, biztosan nem lehet majd néhány gyermekbetegséget elkerülni. De lesz önreflexiónk, folyamatosan le fogjuk vonni a tanulságot, és változtatunk is ott, ahol szükségesnek, célszerűnek mutatkozik. A bölcsek köve nincs a zsebünkben. Most ott tartunk, hogy félév kemény munkájával összeraktunk egy működő rendszert, és majd ha beindul, le fogjuk szűrni a tapasztalatokat.

imre zoltanImre Zoltán

- A teljes keret több mint harmadát, durván 35 millió forintot az egyedi altémában osztottatok szét. Ez is azt mutatja, hogy igen sok nyertes pályázó előzetesen nem találta meg a maga rubrikáját, ezért velük is – szerintem: helyesen – rugalmasságra kényszerültetek. Ráadásul, ha jól tudom, az NKA belső szabálya szerint egyedibe csak a teljes keret tíz százaléka mehetne át…

- De ennek megváltoztatását indokolt esetben a Bizottság engedélyezheti. Nem minden témában érkezett be annyi pályázat, amennyit előzetesen feltételeztünk, ezért is megvizsgáltuk, hogyan lehetne megmenteni az egyedibe érkezettek közül a hasznosakat, és kérvényeztük az engedélyezést. Utólag már nem is értem, miért nem jutott korábban eszünkbe, hogy nagyszámú fiatal közönséghez leginkább országos fesztiválokon juthat el a tánc, ezért egyediben támogattuk a tánc megjelenését több fesztiválon, még ha azok nem is feltétlenül szakmai fesztiválok. Ezeken a rendezvényeken azokat a fiatalokat találhatjuk meg, akiket a nevelési programokkal megcéloztunk, ráadásul fesztiválkörnyezetben hamarabb és közvetlenül lehet hatni rájuk, bár nyilván nem olyan hosszútávra kidolgozott pedagógiai, esztétikai rávezető módszerekkel, mint ahogy azt a nevelési programokban teszik.

- Mikor írjátok ki a következő IZP-pályázatot?

- A napokban összeül a kuratórium, majd pedig tartunk egy programkezdő fórumot is. Ezt követően summázni fogjuk az eddigi tapasztalatokat, aztán – már februárban – szeretnénk elindítani a következőt, amely reméljük a megfelelő ügymenetben kiírásra is kerül. Ebben az évben megpróbáljuk egyenesbe hozni az ütemezéseket, azt a részét mindenképpen, ami tőlünk függ.

(Az interjút Kutszegi Csaba készítette.)

  1. február 2.