Interjú

Néptánc

A folklór a vallásom

 

BESzélgetés Varga Jánossal

Az április 27-én kezdődő Zalai Kamaratánc Fesztivál apropóján beszélgettünk Varga János „Bokszossal” – mozgalomról, gondokról, örömökről és persze a közelgő fesztiválról.

- Mennyire örvend megbecsülésnek a néptánc ma Magyarországon? Mennyire része a hétköznapoknak?

Varga JVarga János

- Tömegek találkoznak a néptánccal. Nagyon sok gyerekcsoport van az iskolákban, a néptánc része a nevelésnek, és ez nagyon jó. A felnőttek viszont kevés minőségi néptánccal találkoznak, pedig számukra csak az igazi jó minőség a vonzó, csak azzal lehet a felnőttek között közösségeket és közönségbázist teremteni. Igaz, hogy a művészeti iskolák megmutatkozásait tömegek látják, de közülük sok nem képvisel olyan minőséget, mely a felnőttek számára igazán vonzó lehetne. Itt kellene előrébb lépni, hogy a művészeti iskolák gyerekműsorai is jó minőséget képviseljenek! Ehhez a koreográfusképzést kellene erősíteni. Magyarországon szükség lenne intézményesített koreográfus-képzésre, és a koreográfusokat rendszeresen foglalkoztatni kellene versenyeken, fesztiválokon, hogy minél jobb produktumokkal tudjanak előállni. Nagyon nem mindegy, hogyan tálalják a színpadon a néptáncot. Szóval, a tömeg megvan, de a minőség nincs minden esetben mellette.

- Koreográfushiány van? Sokkal több koreográfust tudna foglalkoztatni a mozgalom?

- Azt nem mondanám. Számszerűen van elég, csak a minőség… Fontos lenne a továbbképzés is, mi Zala megyében indítottunk is koreográfusképzést, most próbáljuk kiterjeszteni a nagyobb régióra.

- Minden viszonyítás kérdése. Te jól ismered az erdélyi viszonyokat is, hisz rendszeresen jársz ki hivatásos együtteseknek koreografálni. De azt gondolom, nemcsak Romániában, hanem a világ egyetlen országában sincs a néptáncnak a magyarországihoz hasonló presztízse, képzési rendszere, tudományosan feldolgozott gyűjteménye, sok-sok évtizedre visszatekintő tömegmozgalma. Erre joggal büszkék lehetünk, nem?

- Ez abszolút így van. Nálunk megbecsült műfaj a néptánc, de koreográfusképzésre szükség volna, hogy még nagyobb tömegek még jobb minőséget kapjanak.

- Elsősorban a te személyes elismerésed, de a műfaj megbecsültségét is jelzi, hogy az idei Március 15-ei nemzeti ünnepen megkaptad az igen rangos szakmai kitüntetést, a Martin György-díjat. Te mit gondolsz: a díj odaítélésekor szerteágazó munkásságod mely része nyomott a legtöbbet a latban?

- Azt gondolom, nagyon sok szakember van az országban, aki ezt szintén megérdemelné. Én is elgondolkodtam azon, hogy vajon most miért éppen én… Megpróbáltam számokba önteni a munkásságomat, és bizony szép számok jöttek ki. Ha a táncos múltamat nem számítom, 12 évig vezettem a Sopron Táncegyüttest, 26 éve vezetem a Zalai Táncegyüttest és 20 éve koreografálok hivatásos együttesekben. 33 nemzetközi zenei és népművészeti tábort szerveztem Erdélyben, tanítványaimként említhetem a mai néptánc meghatározó alakjait, köztük olyan nevekkel, mint Fitos Dezső, Hajdú Flórián, Antal Áron, hogy csak néhányat említsek. Gyűjtőmunkáim sem jelentéktelenek, Maros megyéről például komoly áttekintést tudok nyújtani a gyűjteményeim nyomán. És hát sok fesztivált, találkozót szerveztem a Kárpát-medencében, melyek közül persze a legfontosabb a Zalai Kamaratánc Fesztivál. Ennyit tudtam hirtelen összehadarni a kérdésedre, de még egyszer hangsúlyozom: még nagyon sokan vannak, akik megérdemlik, és remélem, mindenki meg is fogja kapni.

- Úgy legyen! Április 27-én indul a XXVIII. Zalai Kamaratánc Fesztivál. Átfutva az indulók listáját, és belekukkantva a tervezett műsorba, az a benyomásom, hogy ez egy jó nagy fesztivál lesz. Számszerűségében és sokszínűségében is, hisz olyanok is eljönnek, akiket még nem, vagy a közelmúltban nemigen láthattunk Egerszegen.

- Az indulók számát tekintve ez egy normális, megszokott fesztiválnak ígérkezik, mindig voltak ekkorák. Talán tavaly volt egy kicsit kisebb, visszafogottabb a találkozó. Visszatérve a koreográfusképzéshez, ez a fesztivál például egy olyan terep, ahol a fiatal alkotók próbálgathatják a szárnyaikat – olyan környezetben, ahol a legjobbak versenyeznek. Ide kívánkozik, hogy Énekes Istvánnak volt egy mondása, amely kicsit a fesztivál szlogenjévé vált: „Zalában egyszer nyerni kell, ez a belépő a szakmába”. És tényleg: Zalában ott van egy bűvös ajtó, amin át lehet lépni, és a néptáncban komoly szakemberré lehet válni.

- Lesznek nagy meglepetések? Olyan még ismeretlen fiatal koreográfusok, akik nagyot fognak szólni? Egyáltalán: ismersz mindenkit a jelentkezők közül?

- Nem, nem ismerek mindenkit. De jó néhány fiatal koreográfust magam ambicionáltam, hogy jelenjen meg a versenyen, mert a táncos pályafutásán már eljött az a pont, hogy meg kell mutatnia, hogyan gondolkodik a színpadi néptáncról. Ilyen például a Háromszék Táncegyüttesből Melles Endre, aki kitűnő táncos, és itt az ideje, hogy koreográfusként is megmutatkozzon, de másokat is említhetnék. És olyanok is eljönnek, akik már többször nyertek. Újra itt lesz Fundák Kristóf, Fitos Dezső, Kádár Ignác, Sánta Gergő, Appelshoffer János…

- Minden alkotó maga döntheti el, hogy autentikus vagy táncszínházi kategóriában akar-e indulni. Idén a kb. negyven versenyszám majdnem fele táncszínházi. Én ezt nem tartom rossz aránynak. Te mit olvasol ki belőle?

Varga JánosVarga János

- Én is jónak tartom az arányt, mindamellett hogy én folklorista vagyok, a közös folklór az én vallásom. Kitekintgetek a táncszínház felé, de én nem megújulást látok benne, hanem egy másfajta nyelvet. Én megújulásnak azt tartom, hogy minél élvezhetőbb, értékesebb, pontosabb folklórt tegyünk a színpadra. Nagyon nehéz a néptáncot olyan színvonalon színpadra vinni, hogy az vonzó legyen a nem szakmai néző számára is. Hogy az üssön, legyen ereje, hatása. A megújulás ezen belül fontos. A táncszínház egy másik beszélt nyelvünk, amelyen szintén meg kell tudnunk szólalni. Sok fiatalnak vannak olyan gondolatai, melyeket csak ilyen nyelven tud megfogalmazni, a maga eszközeivel, néptánc-technikával kifejezni. Nagy rajongója vagyok a jól sikerült táncszínházi koreográfiáknak, de a folklór a vallásom.

- Ez teljesen érthető, és a te szádból – kicsit belelátva a munkásságodba – abszolút hitelesen, önazonosan hangzik. Visszatérve a beszélgetésünk elejére, megkockáztatom: sok-sok egyéb ok mellett lehet, azért is vonzódik kevesebb fiatal felnőtt a néptánchoz, mert más, mai témájú, stílusú művészetekben jobban ráismer önmagára, a minket körülvevő világra, a problémáinkra, az érzéseinkre. Ha ilyenből néptáncnyelven is lenne színvonalas kínálat, több felnőtt érdeklődne az autentikus folklór iránt is. Jól gondolom?

- Valamennyire igazad van, magam is megtapasztaltam. Amikor a Kutyakölykök nevű csapatommal egy nagyon kicsit kiléptünk az autentikus műfajból, könnyedén, szórakoztatóan megfogalmaztuk a véleményünket, gondolatainkat is, nagyon megsokszorozódott a nézőink száma. De én változatlanul hiszem, hogy ugyanez a nagyon jó minőségű autentikus folklórral is elérhető. Igazából csak a rossz vagy középszerű koreográfiák ellen vagyok.

- Milyen fesztivált vársz idén Zalaegerszegen?

- Nagyon jó hangulatot várok a színpadon, a büfében, a táncházban és a beszélgetéseken is. És persze nagyon jó produkciókat is, köztük komoly, iránymutató koreográfiákat is, tudva és elfogadva, hogy persze nem lehet mindegyik az.

  1. április 16.

Az interjút Kutszegi Csaba készítette.