Interjú

Kortárs tánc, Balett

Kötelességem örömöt szerezni

Beszélgetés Kiss Jánossal a VII. győri Magyar Táncfesztiválon

kiss_leadÉn igazgatóként ötvennégy emberért felelek. Közöttük van katolikus, református, evangélikus, ateista, zsidó és sorolhatnám… Van köztük jobbos, balos, ultrajobbos, ultrabalos, zöld, kék, sárga és piros… Ennek ellenére a csapat egysége számtalanszor megmutatkozik, ha nem különböző nézetekről, hanem művészetről van szó.

 

Beszélgetés Kiss Jánossal a VII. győri Magyar Táncfesztiválon

 

Én igazgatóként ötvennégy emberért felelek. Közöttük van katolikus, református, evangélikus, ateista, zsidó és sorolhatnám… Van köztük jobbos, balos, ultrajobbos, ultrabalos, zöld, kék, sárga és piros… Ennek ellenére a csapat egysége számtalanszor megmutatkozik, ha nem különböző nézetekről, hanem művészetről van szó.

 

KissJanos2
Kiss János

 

- Fesztiváldömpingben élünk, ezért is érthető, hogy a szervezők, létrehozók igyekeznek markánsan megfogalmazni a fesztiváljuk alapgondolatát. Hogy hangzik ez a Magyar Táncfesztivál esetében?

- ’98-ban az indíttatás az volt, hogy irigykedve néztük a színházi fesztiválokat. Különösen a POSZT elődjét, a különböző megyeszékhelyeken szervezett országos színházi találkozókat. Aztán eldöntöttük: a táncművészetnek is kell ilyen.

- Miért kell?

- Mert muszáj folyamatosan népszerűsíteni a táncot. A magyar táncművészetnek nagy tábora van, a különböző amatőr mozgalmaknak hatalmas a bázisuk, az egészet, mint egy szivacs, fel kéne szívni, azért, hogy felmutassuk: hol tartunk most. Én elfogadom azokat a bírálatokat, hogy el kéne már döntenünk, milyen fesztivál vagyunk, de az biztos, hogy kiszorítósdit nem akarunk játszani. Nyitottak vagyunk. Nagyon fontos, hogy itt helye legyen a néptáncnak, a balettnek, a kortárs táncnak. A másik, ami engem nagyon izgat, hogy a fesztiválon meg tudjuk mutatni, merre tart a táncművészet. Milyen lesz a jövőnk? Mire számíthat például egy balett-társulat a XXI. században?

- Érdekük az együtteseknek itt megjelenni? Kapnak-e fellépti díjat, működik-e egyfajta vásár, esetleg szerződések is köttetnek?

- Négy éve még közel tíz külföldi impresszáriót, szakírót meg tudtunk hívni, ennek eredményeként több itt fellépett együttes külföldi meghívást kapott. A másik egyértelmű hozadék, hogy külföldön írnak a magyar együttesekről. Kaptam cikkeket Brazíliából, Angliából, Olaszországból, Ukrajnából, Ausztriából és még számos helyről. Idén nem volt pénzünk ilyen befektetésre, ez ugyanis nem olcsó mulatság, hiszen az impresszáriókat illik jól tartani. Például nagyon sajnálom, hogy nem hívhattuk meg az ír fesztivál igazgatónőjét, aki sok együttest menedzsel a világban. Egyszerűen nem győztük anyagilag. De azért kicsiben működik a dolog: tudom, hogy egy salzburgi menedzser most is tárgyal az egyik együttessel. Fellépti díjat meg utazási hozzájárulást természetesen fizetünk a fellépőknek, mert a nélkül nem tudnának eljönni. Ennek ellenére előfordul, hogy ha valaki nem kapott meghívást, presztízs okok miatt ingyen, saját költségen eljön.

- Magam is tapasztaltam, hogy a külföldi szakemberek mellett külföldi és hazai turisták is szép számmal látogatják a fesztivál eseményeit. De azt gondolom, hogy a közönség döntő többsége győri. Győrben a táncnak komoly tradíciói vannak, de elképzelhető, hogy a helyi közönség annyira rétegzett, hogy igazi érdeklődés van A Tenkes kaptányára és a Fregolira is?

- Fantasztikus dolgok derülnek ki a közvélemény-kutatásainkból. A közönség egy része elvetemült táncimádó, ők azok, akik minden előadáson itt vannak. Debrecenből egy civil társaság hatvanezer forintért foglalt jegyet, eljönnek, és mindent látni akarnak. De például Szlovákiából is sokan érkeztek, itt volt a régi és az új pozsonyi balettigazgató is. De sokan jönnek Budapestről, meg a közeli régiókból, például Szombathelyről. Ezek az érdeklődők nagyon jól tudják, hogy mit várhatnak a Honvéd Táncszínház Tenkes kapitányától vagy a Kisfaludy teremben játszott Fregolitól. Olyan is előfordul, hogy otthagyják az előadást. De ez nem baj, sőt, szerintem erre is szükség van. Mindezektől függetlenül, marketingre sokkal többet kellene fordítanunk.

- Mit szeret a közönség?

- Mindenképpen a minőséget. Én nem szeretem, ha a közönséget hülyének nézik. Számtalanszor láttam, hogy operetten felnőtt nézők nagyon progresszív előadáson is megérzik a lényeget, és élvezik a produkciót. De nagyon fontosnak tartom azt is, hogy a fiatalokra koncentráljunk, és megpróbáljuk behúzni őket a táncelőadásokra. Azt is felvállalom (meg lehet érte dobálni a főtéren), hogy az ExperiDance-nek is helye van itt. Ha hétszáz ember a délután hármas előadásra jegyet vált, majd este hétkor is teltházzal megy az előadás, akkor biztos vagyok benne, hogy ezek közül a nézők közül akár több száz is már másnap eljön, mondjuk egy kortárstánc-előadásra.

 

KissJanos1

 

- A minőség egy válasz. De mit szeret a közönség konkrétan? Ezt mint fesztiválszervezőtől és balettigazgatótól is kérdezem.

- Erre nem lehet általánosítva válaszolni. A közönség soraiban vannak mélyen vallásos emberek, különböző dolgok iránt, jobbra-balra elkötelezettek, de ízlésben és befogadó készségben is nagy különbségek mutatkoznak. A fesztivál nyitógálája után több győri törzsnéző megszólított azzal, hogy még sohasem láttak klasszikus balettet, eddig azt gondolták, nem is szeretik, de a gálán fantasztikusan hatott rájuk a klasszikus kettős.

- Szerintem most ellentmondasz önmagadnak. Azt mondtad az előbb, hogy a közönség a jó minőséget szereti. A gála Don Quijote-kettőse viszont – ki kell mondani – még közepesre is csak jó indulattal minősíthető. Akkor most mi fogja meg a közönséget? A lábdobálás, a csinnadratta, a populáris muzsika és látvány?

- Azért volt a számban magas szintű mozgáskultúra és kiemelkedő technikai trouvaille. A lány harminckét rond de jambe fouettéje igencsak korrekt. Főleg olyan nézőnek nyújthatott nagy élményt, aki még nem látott olyat. A győri közönség szempontjából itt a lényeg a másság megismerése volt. Egyébként a közönség reakcióját nem lehet befolyásolni. Nálunk nincsenek táblák, amelyeken megjelenik, hogy most kell tapsolni.

- Fesztiválszervezőként tehát – nem kiszolgálod, hanem – szolgálod a közönség mindegyik rétegét. Nem a balettigazgató munkálkodik benned eközben is, hiszen a Győri Balett vezetőjeként hasonló módon és mértékben kell figyelned a közönség megnyerésére, megtartására?

- Lehet, hogy így van. Az igazgató helyzetét ugyanis leginkább a kötéltáncoséhoz tudnám hasonlítani. Főleg, ha állami pénzt, az adófizetők pénzét költöm, nem tehetem meg, hogy ne teltházzal játsszak. Nekem kötelességem örömet szerezni a győri embereknek. Ezért kell a Chaplin-balettet játszanom, de kell a Gaudí is, amire a közönség nagyobbik része úgy reagált, hogy „hát ez kegyetlenül nehéz”. De volt Bartók-Kurtág-Ligeti bemutatónk is, mert azt gondolom, hogy a közönséget igenis nevelni kell. Ezért is remélem, hogy a következő évad Liszt-bemutatójára szívesen jönnek majd a nézők, pedig nem populáris lesz: nem lesz benne sorvezető, hanem a nézőnek majd el kell gondolkodnia a látottakon. De kell a Queen-darab is, amiért a kritikusok majd leszedik a fejemet. Pedig lehet populáris témát is magas színvonalon feldolgozni, és nem bűn, ha egy táncelőadáson a néző jól érzi magát.

- Említetted, hogy az igen heterogén táncközönségben vannak például jobbra vagy balra elkötelezettek. Most konkrétan politikai pártszimpátiára gondolok: érezhető, határozottan körvonalazható, hogy melyik oldalhoz milyen ízlés, érdeklődés tartozik?

- Szerintem nem. De kétségtelenül vannak olyan törekvések, amelyek valahogy így szeretnék „elrendezni” a közönség ízlését, érdeklődését. Én igazgatóként ötvennégy emberért felelek. Közöttük van katolikus, református, evangélikus, ateista, zsidó és sorolhatnám… Van köztük jobbos, balos, ultrajobbos, ultrabalos, zöld, kék, sárga és piros… Ennek ellenére a csapat egysége számtalanszor megmutatkozik, ha nem különböző nézetekről, hanem művészetről van szó.

- A szakma egysége viszont nagyon ritkán, vagy sohasem mutatkozik meg. A fesztivál kiegészítő programjai között szerepelt az a szakmai beszélgetés, amely elég sok indulatot váltott ki. Bennem is felmerült, érdemes-e összefogásról, vagy befogadó helyek problémáiról vitatkozni, amikor állami pénzeket zárolnak, visszatartják együttesek működési költségét, egyesek szerint az igen fiatal előadóművészeti-törvényt is át fogják alakítani… Szóval, ilyen bizonytalan helyzetben érdemes tervezni, javasolni, beszélgetni?

- Kicsit provokatív módon olyan embereket ültettünk le egymással beszélgetni, akik különböző területeket képviselnek, és nem nagyon szoktak egymással kommunikálni. Majdnem hajba is kaptak a hölgyek és urak, de ettől függetlenül hasznosnak gondolom a beszélgetést. Mert az összefogás, vagy valamilyen járható út megtalálása is csak vitákon keresztül valósulhat meg, persze nem úgy, hogy az egyik terület meg akarja szüntetni a másikat. Ha attól való félelmünkben, hogy nem lesz állami támogatás, vagy jelentősen átalakul a rendszere, hallgatnánk, az csak a saját impotenciánkat bizonyítaná. Ha van ereje a szakmának, akkor igenis lesz pénz.

- De én azt láttam, hogy az összefogás lehetőségeinek keresgélése helyett a szakma prominensei önmaguk és az általuk képviselt terület fontosságát bizonygatták, sőt, mintha egyesek éreztetni akarták volna, hogy a mostani nyertesek, vagy a jövő veszteseinek az oldalán állnak. Jól láttam?

- Kétségtelen, hogy volt ilyesmi. Mindig is volt ilyen, mindig is lesz, ezt kéne visszafognunk. Én hiszek abban, hogy értelmes beszéddel, intelligenciával azokat is meg lehet győzni, akik látszólag homlokegyenest ellenkező nézeteket vallanak. Nem létezik, hogy a józan többségnek ne legyen ekkora ereje.

 

Az interjút Kutszegi Csaba készítette.

Győr, 2010. június 27.