Interjú

Mozgásszínház, Interjú

Budapestre jön a Figura

Beszélgetés Bozsik Yvette-tel

lead_bozsikŐk olyan színészek, hogy Magyarországon bármelyik színházban, a Katonában is megállnák a helyüket. S a színházi munka számukra mindig felfedezés. Nem azt csinálják, megszokott módon, amiről azt gondolják, hogy jól áll nekik, hanem minden újabb feladatba valódi munkát fektetnek.

Beszélgetés Bozsik Yvette-tel

 

Ők olyan színészek, hogy Magyarországon bármelyik színházban, a Katonában is megállnák a helyüket. S a színházi munka számukra mindig felfedezés. Nem azt csinálják, megszokott módon, amiről azt gondolják, hogy jól áll nekik, hanem minden újabb feladatba valódi munkát fektetnek.

 

bozsiky01_foto_rev_marcell
Bozsik Yvette

fotó: Rév Marcell

 

- Fennállásának 20. évfordulóját ünnepli a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház – egyebek mellett budapesti vendégszerepléssel. Az elmúlt évad két legsikeresebb produkcióját hozzák: az általad koreografált-rendezett Játszótért és Jevgenyij Griskovec Tél című darabját, amelyet Béres László vitt színre. Tényleg ekkora sikere van Gyergyóban a Játszótérnek?

- Hát, én a bemutatóját láttam, akkor tényleg nagy sikere volt. Utána az asszisztensem, Gombai Szabolcs dolgozott többet a társulattal. Egyébként minden sikernek az a titka, hogy a szereplők szívesen, lelkesedéssel vesznek részt a munkában.

- A premieren tehát egyértelmű volt a közönségsiker. De mennyire volt sikeres az együttműködés? Könnyen értettétek egymás – színházi – nyelvét?

- Már a bemutató előtt egy évvel tartottam workshopot az együttesnek. Akkor láttam a 3 Beckett című előadásukat is. Például Barabás Árpád, aki Freddie-t alakítja a Játszótérben, nagyon jó mozgású színész. De nem csupán a mozgáskészség a lényeg, hanem sokkal inkább az, hogy a figurások olyan alázattal dolgoznak, ami Magyarországon nem annyira jellemző. Teljesen megbíznak a rendezőben, szeretnek dolgozni, az életük erről szól. Gyergyószentmiklós egy vidéki kisváros, és a színészek azért vannak ott, hogy dolgozzanak. Az, hogy vidéki, ott nem ugyanazt jelenti, mint Magyarországon: nincs vidékiszínház-hangulat.

- Ők tulajdonképpen színészek, nem táncosok. De a „román színházban” szocializálódtak…

- Mintha táncosokkal dolgoztam volna. Nem kellett magyarázgatnom, tanítgatnom, rávennem őket a mozgásra. Teljesen nyitottak voltak mindenre.

 

jatszoter1
Jelenet a Játszótérből

 

- De – gondolom – olyan, helyenként klasszikus baletten alapuló, technikás táncvariációkat nem tudtál betanítani nekik, mint amilyeneket a hazai Playgroundban néhány táncosod produkált. Egyáltalán: a Katona József Színházban bemutatott Playground ugyanaz a darab, mint a gyergyói Játszótér?

- Alapjaiban talán igen, de teljesen új jelenetek is belekerültek, és az egészet a társulatra alakítottam. Az ő karakterükre, tudásukra, ebből következik, hogy a koreográfia másmilyen lett. A Játszótér végig az elmegyógyintézetben játszódik, ahol az ápoltak – kicsit a Marat/Sade-hoz hasonlóan – eljátsszák a Mesél a bécsi erdő című „operettet”.

- Hogyan lehet színészek karakterére alakítani egy koreográfiát? Esetleg engedted őket improvizálni?

- Elég kevés időnk volt megcsinálni a darabot, tehát csak irányított improvizációra volt lehetőség. De ahhoz, hogy megismerjem őket, engednem kellett, hogy az előadásba ők is beletegyék a saját mozdulataikat, érzelmeiket. De azért kész koreográfiával érkeztünk: a Mesél a bécsi erdő-betétet már itthon elkészítettük.

- A Playgroundnak csak a második fele játszódik tébolydában, az azt megelőző nagyobb rész központi alakja a már emlegetett Freddie, akit a Katonában Elek Ferenc játszott. Barabás Árpádot több darabban is láttam (legutóbb remek Figaróként a Beaumarchais-komédiában), nehéz elképzelnem, hogy Elekéhez hasonló, esetlen, pufók srácot hoz.

- A Játszótérben Freddie nem kövér fiú, de ugyanúgy kirekesztett. Külső, fizikai vonásokban nem látszik, hogy miért van kirekesztve, de az embereket a társadalomban, és a gyerekeket az iskolában annyi minden miatt kirekesztik. Sokszor valódi ok, probléma nélkül is. Tehát Freddie alakját átmentettük, de egészen más karakterben jelenik meg.

 

jatszoter3
Jelenet a Játszótérből

 

- Freddie szülei is megvannak?

- Igen, a Játszótérben is nagyon markáns figurák: ápolók az elmegyógyintézetben.

- És a születésnapi parti, a torta meg a láncfűrész?

- Azok is megvannak.

- Melyik változat a kedvesebb számodra?

- Erre nem tudok válaszolni. A gyergyói próbafolyamatra, pontosan a társulat különleges nyíltsága miatt, szívesebben gondolok vissza. Ők olyan színészek, hogy Magyarországon bármelyik színházban, a Katonában is megállnák a helyüket. S a színházi munka számukra mindig felfedezés. Nem azt csinálják, megszokott módon, amiről azt gondolják, hogy jól áll nekik, hanem minden újabb feladatba valódi munkát fektetnek. Azért is elismeréssel gondolok rájuk, mert rettenetesen rossz körülmények között dolgoznak magas színvonalon, és a Figura évek óta nagyszerű fesztiválokat is szervez. Nálunk nagy divat a határon túli magyarokat emlegetni, de a Figura vendégszereplésére alig lehetett befogadó helyeket találni. (Az együttes Budapest mellett egyéb magyarországi és partiumi városokban is fellép – a szerk.) Pedig az NKA is támogatja az együttműködést.

 

tel_2
Jelenet a Télből

 

- A budapesti befogadó színházak közül pedig a Merlin Színház támogatja az együttműködést, ahol a Figura Stúdió Színház november 15-én és 16-án lép fel. A te személyes együttműködésed is folytatódik a Figurával?

- Igen, tavasszal Gyergyószentmiklóson rendezem Peter Handke Az óra, amikor semmit sem tudunk egymásról című darabját. Természetesen mozgásszínházi előadás lesz.

Az interjút Kutszegi Csaba készítette.