Interjú

Néptánc

Forrás a mának

karpatalja leadBeszélgetés Mihályi Gáborral

„Az egész előadás szempontjából fontosnak érzem, hogy ha már a Megidézett Kárpátalja címet használom, akkor a megidézést erősítsük azzal is, hogy nem hitetjük el, mindez valóságos és jelenlévő. Bármily jó állapotban is találtuk ezeket a táncokat, a kultúra maga már romjaiban van, s mi, városi közösségben élők, megidézzük azt a világot, mely ugyan nem a mi életünk szerves része, de azáltal, hogy ilyen intenzitással és erővel fordulunk a hagyomány felé, mégiscsak a részünkké válik."

Beszélgetés Mihályi Gáborral

„Az egész előadás szempontjából fontosnak érzem, hogy ha már a Megidézett Kárpátalja címet használom, akkor a megidézést erősítsük azzal is, hogy nem hitetjük el, mindez valóságos és jelenlévő. Bármily jó állapotban is találtuk ezeket a táncokat, a kultúra maga már romjaiban van, s mi, városi közösségben élők, megidézzük azt a világot, mely ugyan nem a mi életünk szerves része, de azáltal, hogy ilyen intenzitással és erővel fordulunk a hagyomány felé, mégiscsak a részünkké válik."

Mihalyi portre- A Megidézett Kárpátalja – Hágókon innen és túl először mutatja be színpadon a Keleti-Kárpátokban és Kárpátalján élő népek táncait. Miért épp most, e háborús percekben?

- Amikor ezt a műsort elterveztem, Ukrajnában béke volt és rend. Egy művésznek nem az a legfőbb feladata, hogy aktuálpolitikai kérdésekre reagáljon. Hogy épp Kárpátaljára terelődött a figyelmem, annak egyetlen oka, hogy miközben Erdély s a Felvidék kisebb-nagyobb tájegységeinek táncait a koreográfusok már feldolgozták, addig Kárpátalja elfelejtődött, merthogy a szögesdrótnál is komolyabb határ miatt a korai néptáncgyűjtések gyakorlatilag elmaradtak. Úgy éreztem, itt az idő, hogy pótoljuk az adósságot.

- Vagyis magatok láttatok neki a gyűjtésnek...

- Így van. Nagyon kevés archív felvétel létezik, ezért a nyáron egy hetes gyűjtőútra mentünk, melynek megszervezésében segítségünkre volt az előadás zenei szerkesztéséért felelős, kárpátaljai születésű Pál István „Szalonna", s egész családja.

- Hogyan fogadtak benneteket odaát?

- Ahogy a Kárpát-medence más falvaiban is. Miközben a politikusok azon küszködnek, hogy az évszázadok óta együtt élő népeket egymásnak ugrasszák, addig hál' istennek a falvakban ebből szinte semmi sem érzékelhető.

- Egész pontosan hogyan történt a gyűjtés?

- Tudtuk, hogy mit keresünk, milyen táncokra, szokásokra, zenékre akarunk rákérdezni. Persze akármennyire is megtervezett egy gyűjtőút, nem lehet csak úgy felszólítani 50-60 éves embereket, hogy mulatozzanak. Megvannak a bejáratott „technikák". Egy kis pohár pálinka, vodka, egy baráti beszélgetés megnyitja a szíveket, lelkeket. Kivált, ha mi is fel tudunk állni egy-két mozdulatra...

- Milyen táncokra, zenékre fókuszáltatok?

- Bár a műsoridő véges, igyekeztünk a Kárpátalja sokszínű nemzetiségeinek mindegyikére utalni. Így kerültek az előadásba román táncok a Máramarosról izgalmas, középkori hangzású zenei kísérettel, melyben a virtuóz hegedűjátékhoz gitár kapcsolódik. Ehhez hasonló zenei képletek a ruszin zenében is megjelennek. Továbbá jelen van a bemutatni kívánt kultúrában a cigányság, s elhangzik egy gyönyörűséges zsidó ima, miközben az ő nyomaikat végképp csak a templomokban és a temetőkben lehetett megtalálni.

karpatalja

- Mi jelentette a legnagyobb kihívást?

- A szintén középkori eredetű, egészen az orosz területekig felnyúló nagy tánccsalád, a horovod felkutatása. A szó jelentése „kör", s ide sorolódnak mind a hagyományos körtáncok, mind a tavaszköszöntő rituális táncok vegyes és női verziói. Az előadáson egy tavaszköszöntő rítust mutatunk be.

- A táncosok hogyan birkóztak meg a feladattal?

- A magyar táncokkal nem volt probléma, azok hasonló előadásmódot, kiállást követelnek. A román és ukrán táncokkal már más a helyzet. A mi gyimesi csángóinkhoz hasonló, középkori gyökerű táncaikban sok a forgás, az erős dobogtatás, de lényegesen bonyolultabb mozgásképleteket táncolnak, elsősorban a románok. A lányok pedig nincsenek alárendelt szerepben, hanem nagyon is virtuózan jár a lábuk.

- Miként alakult ki a stáb?

- A tánckar adott, Pál István „Szalonnáék", Herczku Ágnes, Hetényi Milán jelenléte szintén természetes. Van azonban néhány olyan hangszer, melyet be kellett emelnünk a műsorba. A citera Szlama László tolmácsolásában szólal meg, hangfelvételről. A technika ez esetben nemcsak a hiányhelyzet megoldását jelenti, mert a felvétel illeszkedik az élőzene mellett megszólaló archív bejátszások sorába. Az egész előadás szempontjából fontosnak érzem, hogy ha már a Megidézett Kárpátalja címet használom, akkor a megidézést erősítsük azzal is, hogy nem hitetjük el, mindez valóságos és jelenlévő. Bármily jó állapotban is találtuk ezeket a táncokat, a kultúra maga már romjaiban van, s mi, városi közösségben élők, megidézzük azt a világot, mely ugyan nem a mi életünk szerves része, de azáltal, hogy ilyen intenzitással és erővel fordulunk a hagyomány felé, mégiscsak a részünkké válik. Ez talán a legfontosabb üzenet.
Szerepel továbbá a műsorban Pál Eszter, aki a horovodot énekli. Meg kell említenem két fiatal és tehetséges alkotótársamat, Kocsis Enikőt és Fitos Jenőt, akik már a megelőző Szarvasénekben is velem dolgoztak. Továbbá készített még egy jelenetet a tánckarvezetőm, Kökény Richárd is, míg a látvány Molnár Zsuzsa és Győri László munkája. A jelmezekért és viseletekért ismét Furik Rita a felelős. A különbségtétel nem véletlen. Jelmez az, amit magunkra veszünk, s mely mögé talán el is bújunk. Ezekkel azt mutatjuk meg, mit hordtak hajdanán. A viselettel viszont egyé válik az ember, ezért viseletdarabokat is beszereztünk, melyeket magukra véve a táncosok akaratlanul is más attitűddel táncolnak. Nem állt szándékomban egy mozgó skanzent létrehozni (az előadás sem erről szól), de azt gondolom, ezek a gesztusok fontosak a lélek számára.

Labirintus

Labirintus

- Autenticitásról mi módon beszélhetünk ez esetben?

- Nem szívesen bonyolódom bele ennek értelmezésébe. Azt látom, hogy attól függően tekint valaki egy előadást autentikusnak, hogy az megfelel-e az általa tudott, ismert képnek. A Megidézett Kárpátaljában, s sok más, hasonló jellegű előadásomban benne él a hagyomány reprodukálását érintő erős szándék, de sosem öncélúan. Ezek a reprodukciók a zene, a szöveg, az egészet összefogó színházi miliő révén képesek olyan egyetemes gondolatokról beszélni, melyek a mi kultúránktól távol élők számára is megérthetőek – miközben a mozdulatok nem feltétlenül autentikusak. Vannak például olyan, általam „utazás"-nak hívott jelenetek, amelyekben szándékosan stilizálom a mozdulatokat, az eredmény pedig akár „eredeti" is lehetne.

- Vagyis hol ered a „tiszta forrás"?

- Bartók leírja a népdalfeldolgozások három fokát. Az első lépcsőfok az, mikor egy eredeti dallam új foglalatba kerül, s a népdal, mint gyémánt, kiragyog. A második az, amikor az alkotó már nem valóságos népdalt alkalmaz, hanem olyan dallamot ír, mely akár népdal is lehetne. A harmadik pedig az, amikor a zeneszerző – megértve a népdal sajátosságait – képes ezen a zenei nyelven fogalmazni. Egy korábbi előadásban, a Labirintusban sikerült a harmadik lépcsőfokot megvalósítanunk, más előadásokban hol az elsőig, hol a másodikig jutok. A Megidézett Kárpátalja a második lépcsőfok. Ha komolyan vesszük, hogy a tánc a mi nyelvünk, akkor újra és újra fel kell elevenítenünk az alapszókincset, hogy abból új, saját gondolatokat tudjunk megfogalmazni. A tavalyi Szarvasénekben bátrabban elrugaszkodtunk, most pedig visszatérünk egy kicsit a hagyományhoz, megfürödni benne, megerősödni ismeretében, tudásában. Ezáltal a táncosaim új impulzusokat, új szavakat kapnak, melyekkel felvérteződve a következő bemutatón megint képesek leszünk saját, új gondolatok kifejtésére.

- Látod-e már, merre vezet az előadás további útja?

- Tulajdonképpen az előadás elkészítéséhez szükséges végső lökést egy ukrajnai fellépés adta. Ivano-Frankivszkban az előadás szünetében a kormányzóság területéről kirendelt néptáncegyüttesek koreográfusai körülvették Szalonnát, s döbbenten kérdezték: jól látjuk, hogy ti úgy táncoltok a színpadon, mint a parasztok? Semmi akadémikus néptánc, semmi balett? Ez az élmény, s a műsor fogadtatása erősített meg abban, hogy a hetvenéves „Mojszejev-stílus" még nem rontott el minden lelket, hogy a mi, paraszti világhoz közelebb álló táncszínházi világunk képes megdobogtatni az ottani szíveket. Már akkor szó volt arról, hogy ha a műsor elkészül, mindenképp visszük oda is. Párhuzamos bemutatót terveztünk Ungváron és Budapesten. A politika egyelőre ebbe beleszólt, a bemutató tehát itt lesz, Budapesten. Remélem, ha odaát újra rend lesz a világban, az előadás kikerülhet. Egyébként nem hiszem, hogy ez csak Magyarországon és Kárpátalján jelenthet élményt. Nem szükséges semmiféle folklorisztikai ismeret ahhoz, hogy értsük, mi történik a színpadon. Nyitott szív kell.

Hajnalihold

Hajnali Hold

- A már említett Labirintus, majd a Hajnali Hold s a Szarvasének különlegessége, hogy kórusként is megszólal a tánckar...

- Jó pár éve ideám ez. Ahogy Csoóri Sándor mondta, két nagy dolog történt a néptánccal: hogy fölkerült a színpadra, aztán meg hogy a táncházmozgalom révén lekerült onnan. Szeretjük ezt a mantrát rágni. Viszont ez utóbbi mozzanat egysíkúságot eredményezett a koreográfusi szemléletmódban és a zenei kíséretben. Bartók és Kodály országában a néptánc-előadásokon a kórusban éneklés megszűnt létezni. Csak úgy lehetett énekelni, ahogy az a paraszti gyakorlatban előfordult. Jó néhány évvel ezelőtt villant belém a fájdalmas felismerés, hogy ez így van. Elhatároztam, hogy megszólaltatom a táncosaimat. A három-négy szólamban éneklés komoly házi feladat, de ettől képződnek. A többszólamú éneklés a kárpátaljai műsorban szintén megjelenik, hisz a hagyományból jön. Elhangzik egy eredetileg is több szólamú viski református népének, s egy gyönyörű ruszin kántálás. Egy táncos természetesen ismeri a közös tánc élményét, de amikor az együtt hangzásért kell megszenvedni, akkor – a táncosaimtól tudom – az együtt éneklés katarzisát is megélik. A színpadi tánc története szempontjából fontosnak tartom, hogy ezen az úton elindultunk. Remélem, hogy lesznek követőink, s mások is ráébrednek arra, hogy e téren is van hova visszatérnünk egy új minőség életre hívásának reményében.

Az interjút Szoboszlai Annamária készítette.

2014. november 4.