Interjú

Kortárs tánc, Néptánc

A nézők ünneplése

kapunyitas leadDebreczeni Márton és Móra Gabriella a Kapunyitási pánikról

Szeptember 12-én, délután hattól rendhagyó eseményre hív mindenkit az Artus Kortárs Művészeti Stúdió és a Fonó Budai Zeneház: a Sztregova utca gyárépületének udvarán közös bográcsozással, performanszokkal és koncertekkel kívánja megünnepelni e két művészeti központ a jubileumi születésnapját, és ami számukra ennél is fontosabb, a közönségüket.

Debreczeni Mártont, Artus-tagot és Móra Gabriellát, a Fonó produkciós menedzserét arra kértük, hogy meséljenek a közelgő, Kapunyitási pánik névre keresztelt összművészeti napról.

Húsz évvel ezelőtt alakult a Fonó Budai Zeneház, ahol azóta is töretlen sikernek örvend a mára már kultikusnak számító Fonó Táncház. Mi az, amitől a mai napig megmozgatja a táncház a fiatalokat?

moragabMóra Gabriella: Az életérzés: azt látják, hogy függetlenül attól, hogy a szüleik generációja is így szórakozott, bőven nyújt számukra is olyasmit, ami megszólítja őket. Fontos, hogy egy olyan hagyományt ápolhatnak nálunk, amely élő, amit folyamatosan igyekszünk továbbadni. A zenészek közül sokan nagyon fiatalok, de rendszeresen hívunk el olyan idős embereket, akik érvényesen tudnak mesélni erről a hagyományról.

Új színként, színházi-táncszínházi programként indult 2014 tavaszán a Fonó Pódium. Mi hívta életre?

M. G.: A zenei palettánk igen széles, az említett táncházon kívül rendszeresen vannak világzene- és jazzkoncertjeink, azonban korábban nem volt semmilyen színházjellegű programunk. Szerettük volna erre is kibővíteni a tevékenységünket. Olyan előadásokat hívunk meg a Pódiumra, melyek valamiképp kapcsolódnak a magyar, vagy más népi kultúrához, például néptánc, vagy népzene van bennük.

Szeptember 12-én közösen szervezett összművészeti fesztiválon ünnepli meg a Fonó fennállásának 20., az Artus pedig 30. évfordulóját. Kitől származik az ötlet?

debrecDebreczeni Márton: Ötlet? Ez egy régi álom beteljesülése. Nagyon örülünk, hogy végre, sok év elteltével újra együttműködhetünk, közösen gondolkodhatunk.

M. G.: Igen, jó pár éve már volt egy ilyen hasonló összművészeti napunk, csak akkor még nem ünnepelhettünk ilyen szép kerek évfordulót, mint most. Eléggé adta magát az együttműködés, hiszen itt vagyunk egymás mellett ebben a furcsa budai gyárépületben mint két kortárs művészeti központ.

A hagyományos-tradicionális és a kortárs művészet mennyire összeegyeztethető?

M. G.: Nagyon fontos, hogy összeegyeztethető legyen, hiszen csak így tudunk élőként megtartani egy hagyományt.

D. M.: Ezek csupán skatulyák, amiből mind a Fonó, mind az Artus rendre kilép. Bár a Fonó leghangsúlyosabb része a néptáncon és a hagyományőrzésen van, nagyon sok izgalmas, kísérleti törekvésnek adott és ad helyet.

A közös összművészeti napot Kapunyitási pániknak neveztétek el, miközben...

D. M.: ...együtt összesen 50 évesek vagyunk! A névválasztás egyrészt utal az évadkezdésre, másrészt azt a törekvésünket hivatott tükrözni, hogy egy olyan eseményt hozzunk létre, mely nagyon sok ember számára izgalmas és nyitott tud lenni.

M. G.: Bízunk benne, hogy sokan ellátogatnak majd erre a nem mindennapi rendezvényre, és reméljük, hogy akár átjárás is kialakulhat a Fonó és az Artus közönsége között.

Az Artus a színházra általában nem művészeti produktumként, hanem sokkal inkább találkozásként, vendégségként tekint. A programot elnézve, úgy tűnik, hogy most is vendégségbe hívtok minket, nézőket.

artus2

Artus Stúdió

D. M.: Valóban, a nézők ünneplése a célunk. Az egészet úgy képzeltük el, mint egy majálist, ahol életszerűen egymásba folynak majd a különböző események, programok, ahol igazi találkozások jöhetnek létre. A program komoly retrosprektív kiállítás megnyitásával kezdődik: az Artus mint képzőművészeti műhely nagyon alulreprezentált, kevesen tudják, hogy milyen munka folyik is itt, most azonban a közönség 27 kiállítónk műveit tekinthetik meg. Az est folyamán zenélni fog többek között a Bélaműhely, akikre, akárcsak az Artusra, egy másfajta együttlét jellemző, illetve velünk lesz majd a Soharóza is, amely szintén nagyon sokirányú gondolkodást képviselő együttes.

Nem utolsósorban pedig lesz Kérész művek is, ami a 2010-es években a performance art újjáélesztését hirdette.

D. M.: A Kérész művek nyitott és rugalmas formája a nézőkkel való együttlétre, létezésre ad lehetőséget. Az alaphelyzete miatt volt újszerű az Artus munkásságában: egy színházi térben rendeztünk be egy kocsmát, és egy intenzív próbanap során találtuk ki az est történéseinek alapvető szövetét.

Milyen programok várhatóak a jubileumi évadban a Fonó és az Artus háza táján?

fono-budai-zenehaz

Fonó Budai Zeneház

M. G.: A Kapunyitási pánikkal elindul a Fonó 20 sorozatunk, fellép majd nálunk mindenki, aki él és mozog ezen a színtéren, akinek valamilyen módon köze volt a Fonó elmúlt húsz évéhez. Többek között lesz Szabó Balázs Bandája, Muzsikás, Ferenczi György és a Rackajam, Dresch Mihály-koncert.

D. M.: Október 9-én a MÜPÁ-ban kerül sor a Cseppkánon című bemutatónkra, amely izgalmas kihívás számunkra olyan szempontból, hogy klasszikus nézőtér-színpad felállású a tér, az előadás egy tizenhét tagú kórusra írt művel és egy video-animációval egybekomponált koreográfia, ami a Tai Chi mozdulataiból táplálkozik. Az előadásnak így sokkal szigorúbb formai és kompozíciós követelményei vannak, mint amit egy szabad alkotói folyamat során megszoktunk. Az előadás alapeleme lesz a víz folyamatos mozgása, körforgása. Éppen ma próbáljuk ki a csepegtető és esőztető rendszereinket.

Az interjút Antal Klaudia készítette.