Jegyzet

Kortárs tánc

Kutszegi Csaba: Felvillanó alternatívák

Horizont Nemzetközi Kortárstánc Fesztivál I. –

Miskolcon kedden beindult a Horizont Nemzetközi Kortárstánc Fesztivál. Azt nem állíthatom, hogy berobbant, inkább beszökött, mint Párizsba az ősz, a Széchenyi utcán suhant viszonylag nesztelen…

Egészen addig nesztelenül, amíg a Magyar Táncművészek Szövetségének délutáni Fórumán el nem hangzott a kérdés, hogy tudniillik tükröződik-e a hazai tánckritikában a hagyományápolás versus innováció kvázi ellentéte. De nem is kellett idáig eljutni, elég volt kiejteni a szót, hogy „kritika”, a jelen levő alkotóművészekből máris dőlt a szó, egyenesen a két meghívott tánckritikusra, akik rögtön – kivételes egyetértésben – biztosították a hallgatóságot, hogy hazánkban nincs is tánckritika, és ők maguk ketten nem is kritikusok. (Még mielőtt valaki rejtőzködéssel vádolna, tájékoztatom a nyájas olvasót: az egyik nem-kritikus kritikus jómagam voltam.)

megnyitMegnyitó / fotók: Gálos Mihály Samu

Ha a Táncszövetség kihelyezett elnökségi ülésén a fenti témában mindenki kedvére kibeszélhette volna magát, akár az esti előadásokat is le lehetett volna fújni, és a diskurzus még mindig folyna. De szerencsére a résztvevők inkább abban állapodtak meg, hogy eztán igyekeznek rendszeresen hasonló eszmecseréket folytatni, és hogy „jövőre velünk ugyanitt” újra szerveznek a Horizonton mini konferenciát – emelve-kihasználva a debütáló miskolci táncfesztivál rangját. Egyébként a fórum-konferencia előtti elnökségi ülésen értelmes-hasznos beterjesztés is elhangzott a vidéki tánctagozatok helyzetéről.

Koradélután nyílt még egy kitűnően sikerült, kortárstánc-vernisszázzsal fényesített fotókiállítás Éder Vera felvételeiből, melyek a közelgő Gergye Krisztán-premier figuráiról készültek.

megnyit1Megnyitó, a háttérben Éder Vera fotóival

Este pedig az előadások is elkezdődtek – a francia Company Soul Sity PRIYÉR’ SI PRIYER’ című előadásával, melynek elején hosszú percekig azt gondoltam, hogy a produkcióból max. annyit fogunk megtudni, hogy gall barátaink is tudnak vastag bőrt viselni orcáikon, hiszen a szereplő három fiatalember vagy hat-nyolc percig semmi mást nem csinált, mint hogy köveket és vödröket rámolt sötétben (ráadásul mivel többségében „afrogallok” voltak, igen jól el is rejtőztek közben). Aztán a fényerő növekedéséhez megvilágosodás is társult: kiderült, hogy a kvázi anyagmozgatók kitűnő táncosok, néhány karmozdulattal képesek technikás táncmozgást prezentálni, sőt, darabosan attraktívnak ismert hip hop elemekből páratlan eleganciával képesek finom, artisztikus táncot varázsolni. A különböző alakzatokban földön fekvő vagy egymásra helyezett nagymaréknyi kövek szimbolikus jelentéstartalma – a színpadképhez hasonlóan – eléggé homályban maradt, dacára annak, hogy alkalmazásuk néha egy kicsit didaktikusnak és túlrajzoltnak tetszett. Viszont a homály miatt tág tér nyílhatott a hangulat sugallta jelentés találgatására, ami kortárstánc-előadáson a néző számára kihagyhatatlan kötelező gyakorlat, legalábbis az sokkal rosszabb volna, ha a színpadról szánkba rágnák az egyedül helyes értelmezést. Ama bizonyos hangulat hatására bennem egyfajta Mediterránium körüli ősi hitvilágban gyökeredző becketti világ kezdett épülgetni, a három fiatalember mintha Godot-ra várt volna, vagy talán a fel-felemelgetett kövek alatt múltjukat, jelenüket és benne önmagukat keresgélték… A „játszma végén”. Akárhogy is volt, a PRIYÉR’ SI PRIYER’ számomra legfőbb értéke a semmiből kinövő és kifinomultra cizellált mozdulatok „beszéde”, mely által a színpadon a sorsukat kereső fiatalok emberi méltósága fogalmazódott meg, tárult fel.

franciák2A Company Soul Sity PRIYÉR’ SI PRIYER’ című előadása

A helyi közönség (sok-sok fiatal a nézőtéren) az előadás után hatalmas ovációban részesítette a Soul Sity együttest. Akkor még csak gyanakodtam… A második előadás, a lengyel Anna Piotrowska direkt a Horizontra készített improvizációs szólója után viszont már határozottan azt gondoltam, hogy a látott előadók befogadását, sikerüket Miskolcon a megelőző négy SZEM Fesztivál (Színművészeti Egyetemek Miskolcon) alapozta meg. Mintha a borsodi megyeszékhely egy közönségrétege immár – legalább évente egyszer – zsigerileg igényelné az európai színházi alternatívák felvillanását. És mintha Kozma Attila balett-társulat-vezető is az eddigi SZEM-eken pallérozta volna válogatói ízlését.

franciák1

Ez akkor is igaz, és követendő előzmény, ha Anna Piotrowska moving--- --out című előadása nekem egyáltalán nem jött be (a közönség őt is ünnepelte). Az utóbbi időben igencsak elszaporodott kortárs improvizációs produkciókat én egy ideje csöndes kételkedéssel fogadom, és ezen nem változtatott a Budapesten, a Szólóduó Nemzetközi Táncfesztiválokon már többször, többféle funkcióban megfordult Piotrowska teljesítménye sem. Az improvizáció szerintem olyannyira a tánc immanens lényegi jegye, hogy a sokadszori, szinte kérkedő felmutatása nekem már olyan, mintha valaki magabiztos eltökéltséggel minduntalan azt bizonygatná, hogy a fű zöld. Még a szigorúan kötött koreográfiákat sem táncolja el kétszer ugyanúgy ugyanaz a táncos, és amit előadóként minden alkalommal hozzátesz – akár látható, külső mozdulatokban, akár láthatatlan, de érzékelhető lélekfolyamatokban nyilvánul meg –, az egyfajta improvizáció, még ha nem is neveztetik büszkén annak. Arról nem is beszélve, hogy mindegyik improvizációs szóló egy-egy ősbemutató, és így igazán nem nehéz minden jeles alkalomra egy újabbal kedveskedni a helyi publikumnak. Persze nem azt állítom, hogy Anna Piotrowska szélhámos volna, hanem úgy vélem, hogy – sokadmagával együtt – a szükségesnél hosszabban és kvázi mélyebben időzik eme korszakánál. Az is igaz viszont, hogy még mindig sok helyen találhatók olyan közönségrétegek, akik számára revelációként hat, hogy valaki nézők előtt teljesen szabadon azt csinálhat, amit éppen akar (persze bizonyos határokon belül). De jómagam azt gondolom: sokkal nagyobb energiaáramlást igényel és sokkal erősebb példamutatás, ha valaki a felismert-felvállalt korlátok között igyekszik bebizonyítani, hogy minden körülményben kivívható a (művészi) szabadság (értsd: még akkor is, ha koreográfus által betanított mozdulatot abszolvál a táncos).

anna1Anna Piotrowska moving--- --out című előadása

Anna Piotrowska rutinosan, láthatóan sokszor gyakorolt mozdulatszekvenciák variánsainak segítségével tárja a nagyérdemű elé aktuális lélekállapotát, közben gondosan ügyel arra is, hogy a teljes szabadságban is betartson bizonyos szabályokat. Például csak igen óvatosan lép kapcsolatba nézővel, és csak olyannal, akiről már „levehette”, hogy nagy valószínűséggel nem fogja visszautasítani. A teljes szabadságban az lenne korrekt, ha nézőként magam is azt csinálhatnék, amihez kedvem van, de a publikum természetesnek veszi, hogy nem lépheti át a számára előírt szabályokat, és konstatálja: nem is biztatják ilyesmire. A szabad improvizációs szólóelőadás olyan, mint az úrfelmutatás: a ceremóniát csak felkent személy végezheti az eseményeket passzív áhítattal szemlélő hívők előtt.

anna2

Piotrowska gyakorlatilag sem vállal kockázatot: nem vállalkozik tánctechnikailag nehéz mozdulatelemek abszolválására. Nem is tehetné, mert azokat „biztonsági okokból” előzetesen ki kéne gyakorolnia, és ez az improvizáció tényét kérdőjelezné meg. Mindent összevetve: egy táncos-koreográfus önfejlesztésének igen hasznos és kihagyhatatlan szakasza lehet a közönség előtti improvizálás, másrészről – csúnya kifejezéssel – fontos módja a közönség nevelésének is, csak mint sok egyéb más, nagyszerű dologból, belőle sem szabad túl sokszor és túl sokat meríteni.

A miskolci Horizont viszont tágas, rajta még sok egyéb látványosság felbukkanása várható.

(folyt. köv.)

Miskolc, 2017. április 26.