Jegyzet

Néptánc

Turbuly Lilla: Esküvők és háborúk

Határtalan Táncfőváros I. -

Mit várunk el egy néptáncelőadástól, mennyire „csak” a táncot, és mennyire színházat is?

A Nemzeti Táncszínház és a Hagyományok Háza idén első alkalommal rendezte meg a Határtalan Táncfőváros névre keresztelt fesztivált, azzal a céllal, hogy a szakma és az érdeklődők átfogó képet kaphassanak a határon túli hivatásos néptáncegyüttesekről. Három nap alatt összesen öt romániai magyar társulat mutatkozott be, a második estén kiegészülve a Magyar Állami Népi Együttes egy produkciójával.

A Várkert Bazárban rendezett első estének, ha a tematikát tekintjük, a népszerű film címét parafrazeálva adhatnánk a Három esküvő, semmi temetés címet. (A Kata történetben két esküvőt is láthattunk, a két lánytestvérét.) Az azonos témát azonban a két előadásban más-más módon közelítették meg.

háromszékHáromszék Táncegyüttes: Két kezem forgatta, szívem táncoltatta / fotó: Vargyasi Levente

A sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes honlapján „a hagyományos folklórműsorok és a kortárs táncszínházi formák ötvözésében” határozza meg arculatát. A fesztiválra egy hagyományos folklórelőadással érkeztek. Két kezem forgatta, szívem táncoltatta címmel a Kárpát-medencei forgós-forgatós táncok motívumaiból állították össze az estét, amelyhez egy lány felnövekvés-történetét választották tematikai szálnak. A felidézett momentumok (anya–lánya párbeszéd, az udvarlási időszak, esküvő, lakodalom, asszonysors) nem állnak össze egyedi történetté, mégis, alkalmat adnak arra, hogy a néző egységnek, az élet minden fontos mozzanatát átszövő rendszernek lássa a néphagyományt. Az öt kisebb koreográfiából Ivácson László rendező-koreográfus által összefont este öt vidék táncait idézi meg: moldvai és csángó, sóvidéki, györgyfalvi, vajdaszentiványi és felvidéki táncokat láthattunk, amelyeket forgásos jellegük mégis összekötött.

Az előadás külön értéke Erőss Judit éneke, és nagyon szép, tiszta jelenet a lányt táncoló Dombi Rózsával énekelt kettőse is. Megérdemelt sikert aratott a Heveder zenekar szólója. Kis hiányérzetet hagyott, hogy a főszereplők kettőseiből hiányzott az a koreográfián túli plusz, amitől hihetőbb lett volna, hogy ennek a két embernek tényleg köze van egymáshoz.

háromszék2Háromszék Táncegyüttes: Két kezem forgatta, szívem táncoltatta / fotó: Vargyasi Levente

És ez mindjárt felveti azt a kérdést is, hogy mit várunk el egy néptáncelőadástól, mennyire „csak” a táncot, és mennyire színházat is. Mennyire autentikus néptáncot és mennyire modernizált formákat. Mindezen nézőtéri helyzetem is elgondolkodtatott. Jobb oldalamon egy idős, hetvenen túli házaspár ült, a balon két fiatal lány. Nem gondolom, hogy ez kizárólag generációs kérdés volna, de ebben az esetben generációk mentén különültek el a markáns vélemények. A házaspár igen nagy tetszéssel fogadta a háromszékiek míves, szemet gyönyörködtető, a maga folklórnemében teljesen a helyén lévő előadását, de annál meghökkentebben követték a Nagyvárad Táncegyüttes Kata történetét. Döbbenetük akkor érte el tetőfokát, amikor a Makrancos Kata-történet ezen változatában Péter-Petruchio ördögnek öltözött barátai segítségével tanította móresre ifjú feleségét, és ez a jelenet egyre inkább egy szado-mazo szeánszra kezdett emlékeztetni a fehérneműre vetkőztetett Katával, akinek zsákot húztak a fejére, úgy rémítgették. A lányok a másik oldalamon annál nagyobb tetszéssel fogadták a modern feldolgozást, és a végén, amikor Kata önfeledt partizásba kezd Blankával és barátnőikkel a Csigabiga, dugd ki szarvadat erősen kétértelműsített szövegére, ülő helyükben is szinte táncolni kezdtek.  

kata1Nagyvárad Táncegyüttes: Kata történet / a fotó forrása: szigligeti.ro

A Kata történetben tehát nagyon is történetet mesélnek, Shakespeare vígjátékából és magyar népmesékből gyúrják össze az elvárásokkal szembe szegülő, önálló egyéniséggel és elképzelésekkel bíró Kata történetét. László Csaba rendező-koreográfus formailag ötvözi a néptáncot más, „prózaibb” színpadi mozgásokkal, az előadás végén modern táncokkal is. Modernizálták a jelmezeket, bevetettek egy szétszerelhető próbababát is, amely darabokban hever, amikor bemegyünk a nézőtérre, de aztán Péter összerakja és felöltözteti. Még a Shakespeare-mű híres-hírhedt Kata-monológját is hallhatjuk a táncosnőktől. Ám ez, ha reflektálatlanul adják elő, erősen vitatható, hiszen egy évszázadokkal ezelőtti nőképet, az „urának” engedelmes, saját magát teljesen feladó, hajlítható-megtörhető nőt állítja be ideálnak. Az előadás színlapja szerint az alkotók „kibillent világunkról” szeretnének szólni, „ahol időnként az abnormális a normális”. Vagyis nagyon úgy tűnik, hogy tényleg az volt a szándék, ami a színpadon látszik: modernizált formában a hagyományos, hierarchián alapuló férfi–nő szerep mellett teszik le a voksot.  

Mindemellett a főszereplők, Szabó Enikő-Ágnes és Brugós Sándor-Csaba táncosként is, színészként is hitelesek, ahogy a táncegyüttes teljesítménye is imponáló.

imádság1Maros Művészegyüttes: Imádság háború után / marosme.ro

A Maros Művészegyüttes Imádság háború után című előadása az első világháború áldozatainak állít emléket. Nem könnyű hitelesen, túlzott pátosz nélkül megszólalni a ma élőknek már történelemmé vált háborúról, de Varga János koreográfiájában ez sikerül. Az alkotók ugyanis jól működő művészi párosítást választottak, amikor a költészetet hívták segítségül. Ady és kortársai magától értetődő természetességgel, többnyire sallangmentesen szólalnak meg Tollas-Gábor István tolmácsolásában, a versek és az előadás mozgásanyaga egymást erősíti. (Az egyetlen kivétel Gyóni Géza Csak egy éjszakára című verse, itt azért elragadják az előadót az érzelmek.)

Az est dramaturgiája a megírás (versbe foglalás) gesztusára épül, ez fogja keretbe a háborús történéseket a frontra indulástól a lövészárkokon át a háború utáni emlékezésig. A néptáncot mozgásszínházzal ötvözik, változatos mozgásformákat használva, amelybe a hősi emlékművek jellegzetes szoboralakzatai éppen úgy beleférnek, mint egy katona megőrülési jelenete, amelyet fém katonai sisakok mozgatásával jelenítenek meg. A jelenetek közti átállások néha kicsit döcögnek, összességében azonban az Imádság háború után túl tud lépni a kötelezően letudandó emlékelőadások emelkedett unalmán, és az örök emberi szenvedés és kiszolgáltatottság megjelenítésével meg tudja szólítani a nézőket.  

máné2Magyar Állami Népi Együttes: Megidézett Kárpátalja / fotó: Dusa Gábor

A Magyar Állami Népi Együttes előadása, a Megidézett Kárpátalja, Hágókon innen és túl a rendezvény egyetlen országhatáron belüli produkciójaként egy másik nézőponttal egészíti ki a fesztivált: azzal, hogy mi, magyarok, történelmünk sosem nyugodalmas századaiban népek sorával éltünk és élünk együtt ma is. Vagyis túllép a magyar kultúra határain, és ízelítőt ad a szomszéd népek folklórjából is. A Mihályi Gábor rendező-koreográfus vezetésével létrejött előadás történelmi példaként a Rákóczi-szabadságharc időszakára utal, amikor a ruszinok is velünk együtt harcoltak. A keretjáték ezért a Te vagy a legény, Tyukodi pajtás kezdetű kuruc népdalra épül. A ruszinok mellett az ukránok, románok, huculok, zsidók, cigányok táncaiból is ízelítőt kapunk. A táncos jeleneteket a különböző történelmi korszakokból összemontírozott videoanimáció egészíti ki. Népek és kultúrák között pedig egy „ősanya” (Kosina Mónika) vezeti végig e népek színpadra idézett képviselőit és a nézőt. Lírai részletekben gazdag, ugyanakkor mozgalmas, a tánckart látványos színpadi képekben mozgató előadás született, amelynek nagy erénye az értékek kölcsönös tisztelete, az, hogy a magyar néptánc mellett mutatja meg másokét.

Az első két napról összességében elmondható, hogy a tematikát és a művészi megjelenítést tekintve is széles skálán mozgó előadásokat láthattunk a határon túli néptánc világából.

Folytatás következik.              

Háromszék Táncegyüttes: Két kezem forgatta, szívem táncoltatta

Tánckar: Ádám Júlia,  Dombi Rózsa, Keresztes Gabriella, Kocsis Lilla-Tünde, Lukács Réka, Pilinger Mónika, Székely Emőke-Edina, Vajda Katalin, Virág Imola, Váradi Ágnes, Gere Csaba, Gidró Roland, Kiss Adorján, Lupuly Jakab, Márton Csaba, Melles Endre, Pável Hunor-Mihály, Portik Norbert, Szvinyuk Sándor, Törő Bence. Heveder zenekar: Fazakas Levente, Fazakas Albert, Szilágyi László, Bajna György. Ének: Erőss Judit.

Koreográfusok: Kocsis Enikő, Fitos Dezső, Busai Norbert, Busai Zsuzsanna, Kádár Ignác, Furik Rita, Richtarcsík Mihály. Zenei szerkesztő: Fazakas Levente. Jelmeztervező: Furik Rita. Rendező, koreográfus, látványterv: Ivácson László.

Nagyvárad Táncegyüttes: Kata történet

Játsszák: Szabó Enikő-Ágnes, Brugós Sándor-Csaba, Szigeti Szidónia, Forgács-Popp Jácint, Forgács Zsombor, Schmith Nándor-Gyula, Rácz Lajos-Levente. Táncházasok:  Iván Enikő-Kitty, Kacsó Bálint, Kerekes Dalma-Gabriella, Szőnyi József, Tímár Tímea, Tőkés Imola, Szerefi Ilona.

Zenészek: Bartalis Botond, Dallos Levente, Székely István, Szerefi Ilona, Szukits Éva, Veres Lóránt.

Rendező-koreográfus: László Csaba. Díszlet- és jelmeztervező: Cristina Breteanu. Zeneszerző, zenei szerkesztő: Molnár Szabolcs. Koreográfus asszisztensek: Brugós Sándor-Csaba, Kerekes Dalma-Gabriella, Rácz Lajos-Levente. Zenei asszisztens: Brugós Anikó. Elektronikus zene: Huszár Csongor-Krisztián.

Várkert Bazár, 2017. május 16.

Maros Művészegyüttes: Imádság háború után

Koreográfus: Varga János. Koreográfus asszisztens: Hajdú Flórián. Zene: Bonczó István. Vendégművész: Tollas-Gábor István. Díszlet: Boka Gábor. Jelmez: Bandi Kati. Tánckarvezetők: Nagy Levente Lehel, Törzsök Zsuzsanna. Igazgató: Barabási Attila-Csaba.

Magyar Állami Népi Együttes: Megidézett Kárpátalja, Hágókon innen és túl

Előadja: a Magyar Állami Népi Együttes tánckara és zenekara. Meghívott művészek: Bősze Tamás, Pál Lajos. Hangfelvételről: Pál Eszter, Szlama László. Szólót énekelnek: Kubinyi Júlia, Pál Eszter, Hetényi Milán, Szoboszlai Balázs. Az Idéző szerepében: Borbély Beatrix / Kosina Mónika. Zenekarvezető: Radics Ferenc. Tánckarvezető: Kökény Richárd. Tánckari asszisztensek: Borbély Beatrix, Jávor Katalin, Ágfalvi György. Jelmez: Furik Rita. Díszlet: Molnár Zsuzsa. Videoanimáció: Soós Andrea. Zeneszerző: Pál István Szalonna. Zenei szerkesztő: Pál Lajos. Koreográfusok: Fitos Dezső, Kocsis Enikő, Kökény Richárd, Mihályi Gábor. Művészeti munkatárs: Orza Calin. Rendező-koreográfus: Mihályi Gábor. Művészeti vezető: Pál István Szalonna. Együttesvezető: Mihályi Gábor.

Nemzeti Színház, 2017. május 17.