Jegyzet

Néptánc

Így kell járni, úgy kell járni…

Kutszegi Csaba jegyzete a XXI. Szolnoki Országos Néptáncfesztiválról

szolnok_leadAlternatív kortárs táncból autentikus néptáncba cseppentem, de szemem-lelkem nem rebbent, hisz mindkettő én vagyok. Ki is merné azt állítani széles e hazában, hogy nem érdemlem meg a néptáncot, ha alteros vagyok, vagy nem érthetem meg a kortárs művészetet, ha örömmel oltom szomjam tiszta forrásból?

Kutszegi Csaba jegyzete a XXI. Szolnoki Országos Néptáncfesztiválról

Alternatív kortárs táncból autentikus néptáncba cseppentem, de szemem-lelkem nem rebbent, hisz mindkettő én vagyok. Ki is merné azt állítani széles e hazában, hogy nem érdemlem meg a néptáncot, ha alteros vagyok, vagy nem érthetem meg a kortárs művészetet, ha örömmel oltom szomjam tiszta forrásból?

Az elmúlt hétvégén Pannóniából siettem Hunniába. Jóllehet némely fejekben a két történelmi országrész között ma is vasfüggöny emelkedik, mégsem tapasztaltam az úton semmilyen nehézséget: az utazás néhány órácskát vett csak igénybe, a Dunán is simán-gyorsan keltem át, hisz a bölcs folyó nem elválasztja a két régiót, hanem hídjai révén összeköti. Még számban éreztem a veszprémi táncfesztivál búcsú bulijának ízét, amikor már a szolnoki országos néptáncverseny gáláján csapkodtam a tenyeremet. Alternatív kortárs táncból autentikus néptáncba cseppentem, de szemem-lelkem nem rebbent, hisz mindkettő én vagyok. Ki is merné azt állítani széles e hazában, hogy nem érdemlem meg a néptáncot, ha alteros vagyok, vagy nem érthetem meg a kortárs művészetet, ha örömmel oltom szomjam tiszta forrásból? Kérdésem persze költői, mert sajnos esmérhetek oly alakokat, kik szerint egyik oldal csak a másik rovására gyarapodhat, szerintük most el is gyütt végre az széplelkű magyaroknak fellendülő, boldog hazája.

Maty_Nptncegyttes_Szeretm_e_tncba
Matyó Néptáncegyüttes: Szeretőm e táncba
Illyés Csaba felvételei

De – hál’istennek! – Szolnokon még sosem láttam begyöpösödött agyú folklór-fundamentalistát. Viszont hozzám hasonló „kettős ügynökkel” többel is találkoztam: arról vagyunk megismerhetők, hogy késődélutánonként Veszprémben és Szolnokon ugyanúgy ér fülig a szánk, hiába, no, szeretjük a táncot, szívesen benyeljük valamennyi műnemét, stílusát és fesztiváljárulékát. Jómagam egyébként – valódi spionként – amit megtudok az egyik oldalon, rögtön jelentem a másikon. Amikor Veszprémben zsűrizek, gyakran kifejtem: nem elég az ego szabadságának mégoly szimpatikus áramoltatása, kell oda, bizony, szigorú tánctechnikai is; amikor Szolnokon zsűriztem, igencsak hajtogattam: káprázatosan gyönyörű a gyűjtött anyag, de kell mögé-alá újszerű, egyéni gondolat is.

Gyri_Lippent_Tncegyttes_Nagyapm_emlkre
Győri Lippentő Táncegyüttes: Nagyapám emlékére

 

Aki ez utóbbit szereti, annak nem is kezdődhet jobban egy néptáncgála, mint Fitos Dezső-koreográfiával. A Győri Lippentő Táncegyüttes Nagyapám emlékére című produkciója három díjat is bezsebelt az idei, XXI. Szolnoki Országos Néptáncfesztiválon: együttesi elsőt, koreográfusi másodikat és – Makó Péter jóvoltából – zenei elsőt is. Fitos koreográfiája helyenként groteszkbe, máskor nosztalgikusba hajló táncszínházi alkotás, „Ferenc Jóska” korabeli hetvenkedő katonák örülnek-búsulnak, tréfálnak-krakélerkednek benne. A gála második száma közben (Gödöllő Táncegyüttes: Régies zsok) azon tűnődhettem, vajon milyen lehet a többi díjazott produkció, ha az igen megalapozott, míves-kedves gödöllőieknek egy formális elismerés sem jutott? Őszinte tapsból viszont kaptak eleget. Annyit tán mégsem, mint a második együttesi díjat kiérdemlő Tisza Táncegyüttes. Mer a legény olyan… című, szilaj férfiak által előadott opusukra tényleg egész Szolnok büszke lehet, de nekem nagyon tetszett a kontrasztot teremtő, a szolnokiakét megelőző „felvezető” szám is: a szlovákiai magyar Szőttes Kamara Táncegyüttes aranytorkú lányai részletet táncoltak-énekeltek A miskolci csárdában című műsorukból. Vérciki ilyet leírni, de mintha a felvidéki hegyek visszhangoznának a lányok énekében. Ha már a szebbik nemnél tartunk, vessük vigyázó szemünket a Bihari János Táncegyüttes Játékára. Életörömtől kicsattanó mezítlábas lányok a capella éneke – ezt a jelenséget a jóisten csak jókedvében teremthette. Kellett hozzá persze Horváth Zsófia koreográfus is, aki munkájáért nemcsak koreográfusi első, hanem zenei első díjat is kapott.

Tisza_Tncegyttes_Mer_a_legny_olyan
Tisza Táncegyüttes: Mer a legény olyan…

 

Pajzán népi humor és „szívre szálló isteni, szent erény” keveredik a mindig energikus-lendületes Bem Táncegyüttes Adok Nektek aranyvesszőt című előadásában. A halmasdi románok című, igen színvonalas, autentikus művel jelentkezett a Nógrád Táncegyüttes. A Matyó Néptáncegyüttes Szeretőm e táncba című számában különösen tetszett, hogy a koreográfia autentikus mozgásanyagába drámai csapásolók vegyültek, és a hagyományhűség a látványvilágban is korszerű színházi szemlélettel párosult. E kettősséget előadóművészileg is prezentálta a páros szólista díjat elnyerő Ágfalvi György és Lévay Andrea. Az Alba Regia Táncegyüttes Verslábak című előadásában ízléses és békés egymásmellettiségben szemlélhető meg hagyományos néptánc és mesélős szószínházi kísérlet. A Szentendre Táncegyüttes gálát záró, Kendők című előadása szintén óvatos színházi kísérletezésről tanúskodik.

400_Szentendre_Tncegyttes_Kendk_
Szentendre Táncegyüttes: Kendők

 

Apropó kísérletezés! A két évvel ezelőtti kiírás külön kategóriában, az úgynevezett táncszínháziban bátorította a néptáncosok innovációs kedvét. Nem az elnevezés a lényeg (hallottam: az autentikustól eltérő, kísérletezés eredményeként létrejött produktumot nevezik tematikusnak is), hanem az, hogy idén bebizonyosodott: ha nincs bátorító kiírás, kevésbé kísérletezik a magyar. Miért is tenné, ha (főleg manapság) a hagyományőrzés a tuti siker? Mivel Pannóniában hun vagyok, Hunniában meg pannon, nekem elhihetik: azért kell percenként megújítani a néptáncot, hogy évek múlva is legyen igény a hagyomány őrzésére. Az elmúlt fél évszázadban Szolnok is hozzájárult ahhoz, hogy ma virágzik a néptánckultúra Magyarországon. Nem kis mértékben azzal, hogy az országos találkozókon bátorította a kísérletezést.

A néptánc rejtőzködő, apró titkaihoz nem értek, de nemrég hallottam, hogy a mi néptáncosaink mindig okosan járják a csárdást: lépnek egyet jobbra, lépnek egyet balra, és mindig középen maradnak (© KGP). Barátaim, így kell járni! Legalábbis borzalmas volna mindig egy irányba bokázni.

 

2011. május 31.

Kapcsolódó cikkek:
Országos néptáncfesztivál Szolnokon
A XXI. Szolnoki Országos Néptáncfesztivál díjazottjai