Kutszegi Csaba: Vertikum a Horizonton
Horizont Táncfesztivál 2018 – I.
…láthattam újra, hogy a befektetett szellemi energia képes a táncot, a mozdulatot különleges helyzetbe hozni, megérdemelten piedesztálra emelni.
Soha jobb – és beszédesebb – nyitást a Horizont Táncfesztiválon! A környező horizont pásztázását célul kitűző táncos seregszemle második évfolyamának első napján (a horizonton) a vertikum került fókuszba: a francia Retouramont csoport a Miskolci Nemzeti Színház színészházának függőleges falán táncolt a színészbejáró előtti téren összegyűlt népes sokaság előtt. A két francia hölgy – kötelek, karabinerek és ellensúlyok segítségével – a függőlegesen ugyanúgy jött-ment, táncolt, kilengett, mint a legtöbb táncos kollégájuk a vízszintesen.
A Retouramont csoport / A képek forrása a Horizont Nemzetközi Kortárstánc Táncfesztivál fb-oldala
Túlmagyarázni persze nem lenne célszerű a jelenséget, de minimum gondolatébresztő, ha a megszokott dimenziónkból kitérve, kilencvenfokos fordulatot veszünk. És ez nem is megy könnyen. A produkció kísérőjelenségeként például jól szórakozhattunk a légi attrakció alatt elsétáló gyanútlan járókelőkön. Nem egy közülük – felfedezve a publikumot – előre hajolva, lehajtott fejjel sietett tova, mintha attól félne, hogy kitakarja a felette három-öt méter magasságban akciózó táncos-akrobatákat. Hiába, ami belénk íródott, azt nem tudjuk egykönnyen – még magunkban sem – felülírni. Kb. ezt sugallja nekünk az igen szimpatikus csoport munkája, mely kicsit sem akarja (stílszerűen szólva) túldimenzionálni magát: hatásos popmuzsikára – néha lélegzetelállító repkedéssel – lazán szórakoztatják a nézőiket. De közben óhatatlanul átérezzük: nem árt, sőt, kifejezetten hasznos, ha néha önmagunkat is más nézőpontból szemléljük.
Marc Brew: Egyelőre én vagyok
Nem kis képzavarral élve, jóval komolyabb húrokat penget az első nap második programja, a Marc Brew Company Egyelőre én vagyok című előadása. A fogyatékkal, kerekes székben élő táncművész Marc Brew (már fiatal felnőtt balettművész volt, amikor baleset érte) szólójában saját testállapotának változásait tárta a publikum elé, persze artisztikus színpadi nyelven, precíz, kidolgozott, olykor drámai hatású, máskor tragikumában szép és felemelő koreográfiában. Magam az opus legnagyobb értékének azt tartom, hogy elvont tartalmával elemelkedett a személyes sors bemutatásától, azaz a konkrét történet tágabb értelmű szimbólummá szélesült benne. Olvasatomban újjászületésről, emberré válásról, majd megdicsőült elmúlásról általában (is) szólt az előadás, melynek kezdetén óriási, majd’ az egész színpadot beterítő lepel alatt fekszik a táncos. Az igényesen, jelentésesen, folyamatosan mozgó fényekkel bevilágított anyag egyszerre jelent bódult tudat által észlelt hatalmas ágytakarót, hullámzó vizet vagy egyéb, plazmaszerű ősanyagot. Ebben a közegben vívja az Ember a harcát, ér el kemény küzdelemmel testi-lelki állapotváltozásokat, hogy elérje Végső Célját. Az előadás végén a táncost bokájára erősített heveder segítségével, lábánál fogva felhúzzák a magasba, teste feloldódni látszik a rávetített ősanyagszerű fényben. Megszabadult a földhöz ragadtság állapotától, elhagyta a korlátait, szabad lett, feloldódott az ősanyagban, visszaadta testét-lelkét a teremtőnek – megannyi felmerülő értelmezés. És ez így van rendjén: akkor tud a műalkotás sokat mondani, hatni, ha nem egyértelmű magyarázatokat sulykol a nézőbe, hanem – érzékelhetőn- értelmezhetően felrajzolt keretek között – szabadon választható alternatívákat nyújt.
BANDART: ANN-DROID
Az értelmezhetőség a gyerekelőadásokon bizonyos szempontból még fontosabb kérdés, miközben a legfiatalabb nézők sem szeretik, ha előírják nekik az értelmezés módját, eredményét. Igaz, ezt ők általában nem teszik szóvá, csak csöndben úgyis úgy értelmeznek, ahogy ők akarnak. A gyerekek lelkivilágát megérteni, értelmezési mezőiket megismerni nagy tudomány és nagy felelősség, ezért is nagyon nem mindegy, hogy színházban mivel traktálják őket. A fesztivál második napján, délelőtti és kora délutáni időpontban a BANDART formáció az ANN-DROID című gyerekelőadással lépett fel. A Lengyel Katalin koreográfus-előadó és Tóth-Zs. Szabolcs (animáció, programozás, előadó) által jegyzett játék színpadi látványvilága és korszerű technikaieszköz-használata igazi telitalálat: olyan közeget teremt, amelyben a mai gyerekek felnőnek, miközben az is kiderül, hogy az első látásra ridegnek tetsző kütyük is lehetnek emberi tulajdonságokkal felruházott, szeretetre méltó játszótársak. A színpad teljes közepét uraló vetítővásznon rendszeresen mozgó piktogramok tűnnek fel, melyek sokszor maguktól is nekilendülnek, de az egész „óriás monitor” látszólag érintőfelületként működik. Ebben a világban szeretne az intelligens robotlány valódi emberré válni, és ez sikerül is neki, mert szívügyekben jól vizsgázik, még úgy is, hogy az ő szívét le-lemerülő akku működteti, keringését felvillanó ledek jelzik. Atyai érzéseket tápláló megalkotó mestere, távirányított, teniszlabda nagyságú fényes golyótársuk, valamint az önálló életet is élő intelligensrobot-társaik szerethető családot alkotnak.
András Lóránt Társulat: Femme
Eme eszközök színpadi működését a nézőtérről örömmel szemlélik a gyerekek. Ám ahhoz, hogy az ANN-DROID igazán sikeres és hatásos előadás legyen, a színháziságot, a jó értelemben vett teatralitást kellene erősíteni benne. A cselekmény néha lelassul, vontatottá válik, a két előadó egy idő után túl sokszor ismétli a gesztusait, táncos mozdulatait. Az ANN-DROID előadása megérdemelne egy alapos, a teljes szoftverre kiterjedő színháziprogram-frissítést.
Az esti, 7 órakor kezdődő előadás – megelőlegezem – az egész fesztivál egyik legizgalmasabb előadása lehet. A Femme című, Euripidész Médeiája inspirálta koreográfia műfaját nem könnyű meghatározni. Bár egyetlen szó sem hangzik el benne, és konkrétan nem azonosíthatók be benne az Euripidész-tragédia cselekményfordulatai, mégis nagyon színházi, drámai az alkotás. Nem kevés erős, technikás, dinamikus táncot tartalmaz, jelképes tárgyakat és cselekvéseket is felvonultat, játszók képezte különös hangok is hallhatók benne. Érzelmek, hangulatok változásai dinamizálják a dramaturgiát, szavakra lefordítható konkrét cselekvés nem is követhető, mégis az a néző benyomása, hogy folyamatosan történik valami. Végig izgalmas a játék, ez nagymértékben annak köszönhető, hogy a fiatal társulat tagjainak színpadi jelenléte rendkívül erőteljes, alakításuk minden pillanatban intenzív, mozdulataikat is végig hitelesen, kifinomultan és kidolgozottan kivitelezik. Élükön Bezsán Noémival, a címszereplővel, az előadás rendező-koreográfusával.
András Lóránt Társulat: Femme
Az alkotó színpadi teljesítménye és az előadás összképe nem hagy kétséget a felől, hogy a nehéz körülmények között, támogatás nélkül dolgozó András Lóránt Társulat legfontosabb módszere (talán ars poétikának is nevezhető) az alapos munka, a folyamatos dráma- és színpadiszituáció-elemzés, a mindenkori legjobb vagy optimális megoldás keresése. Mindezek mellett személyesség, belső érintettség generálja az alkotói folyamatot. Sokszor leírjuk vagy elolvassuk, hogy a színpadi mozdulat ott és akkor nyer értelmet és létjogosultságot, ahol és amikor a verbális szöveg önmagában már kevésnek bizonyul. A Femme előadásán ezt az igazságot gyakorlatban is megtapasztalhatjuk. A koreográfiában megfogalmazott, létrehozott, gondosan felépített és kidolgozott mozdulatok és cselekvéshelyzetek, az általuk és velük közvetített olykor féktelen érzelmek és különös hangulatok egyéni pluszt tesznek hozzá a verbális szöveggel kifejezhetőhöz, a „médeiaságról” alkotott előképünkhöz.
Már ezért is érdemes volt idén is Miskolcra utaznom: láthattam újra, hogy a befektetett szellemi energia képes a táncot, a mozdulatot különleges helyzetbe hozni, megérdemelten piedesztálra emelni.
(folyt. köv.)
Horizont Táncfesztivál, Miskolc, 2018. április 24-25.
