Jegyzet

Mozgásszínház

Turbuly Lilla: Játszani is enged

Kérész Művek 53. –

Ezúttal az Artus Stúdió képzőművészei mutatkoztak meg.

Lehet, hogy nem is kellene írni a Kérész Művek performansz-sorozatáról, hiszen lényege éppen az egyszeriség és a megismételhetetlenség. Délelőtt kitalálják, délután megcsinálják, este előadják, és tíz órakor már múlt időben lehet beszélni róla. A jövőbeli nézőnek nem írhatok, akik pedig ott voltak, maguk is megtapasztalták ezt az egyszeri élményt, legfeljebb összevethetik a recenzens benyomásait a sajátjukkal. Mert ebben az esetben inkább a benyomások, élmények rögzítése lehet egy lehetséges megközelítési mód, nem a hagyományos kritika. Hiszen egy egyetlen nap alatt született és előadott alkotáshoz nyilván nem lehet úgy közelíteni, mint egy hetekig-hónapokig próbált előadáshoz.

 

artus kereszA képek forrása az Artus StúdióA sorozatra persze fel lehet hívni a figyelmet, de az alkotók egyáltalán nem szűkölködnek közönségben, teltházzal zajlott a november 24-i este is. Pedig nem olyan nagy élmény a novemberi hideg esőben elindulni egy sötét gyárépület felé, ahol az ember könnyen eltéved, ha éppen nem akad össze más, jobb helyismerettel és tájékozódó képességgel rendelkező nézőtársakkal. De ha már sikerült odaérni, onnantól kezdve elkapja valami kellemes bennfentes hangulat, mintha mindenki örülne, hogy ott lehet. Sőt, az is látszott, hogy a többség sokadszorra van ott, kisebb-nagyobb baráti társaságok ülték körül az asztalokat, iszogattak, beszélgettek a kezdésre várva. Mindehhez pedig Philipp György és Bartek Zsolt zenéje adta a hol a beszélgetés egyenletes moraja fölé fodrozódó, hol az alá merülő zenét.

Ez az alkalom egy kicsit mégis más volt, mint a többi, ugyanis ezúttal az Artus Stúdió képzőművészei mutatkoztak meg. Vagyis (két kivétellel) nem táncosok, nem színészek. A figyelem így több esetben nem az alkotók személyére, hanem az általuk létrehozott alkotásra irányult. A képzőművészeti performanszok egy részének pedig mégiscsak maradt nyoma, ugyanis a közönség aktív közreműködésével létrehoztak néhány akcióművészeti alkotást. Ilyen volt, amikor színes festékkel töltött tojással dobáltuk körül (ki-ki habitusának megfelelően, nagyon messzire vagy közvetlen közelre, erővel vagy éppen csak lendülettel célozva) az egyik vállalkozó kedvű performert. Vagy amikor egy próbababára ragasztottunk fel színes papírkivágásokat.

Kép lett abból is, amikor négy művész egy asztalnál a színes festékkel töltött poharaiba fújt bele szívószállal, beszéd helyett szörcsögéssel-zuborgással kommunikálva egymással. A vicces etűd emlékét a négy különböző színű festékkel telefröcsögtetett fehér papír őrzi. Volt szobrász, aki a saját önarcképe körül bontotta le vésőkalapáccsal az agyagot, hogy aztán maga harapja le saját csokiorrát, más egy párnacihából szálazta szét a vattabelsőt, egy üvegkockába dobálva a könnyű pihéket.

artus keresz3Különös, szürreális hangulat áradt a szürke kockában üldögélő óriásnyuszis etűdből, amely számomra talán az este legmaradandóbb képi benyomását nyújtotta. A fénylő, szürke műanyaggal bevont, embernagyságnál nagyobb kockába először nem lehetett belátni. Aztán, ahogy az asztalainkon égő gyertyákat bevitték a kockába, és fogyott a fény kint, nőtt odabent, lassan kibontakoztak a benn búslakodó nyuszifejű performer körvonalai. Nézőpontról és látásról, láthatóságról elgondolkodtató jelenet volt.

 Még egy jelenetet emelnék ki: Nagy Csilla önkitüntetős stand up-ját. Mert benne van a majd’ minden művészt (sőt, nem csak művészt) is újra és újra megtaláló elkeseredés és önbizalomvesztés a sikertelen pályázatok, meg nem kapott díjak, el nem nyert külföldi ösztöndíjak miatt. Az ötlet nem új, de Nagy Csilla olyan önazonosan adta elő ezt a jelenetet, hogy muszáj volt rá figyelni.

Volt még ugróiskola, kánonban éneklés Philipp György vezényletével és papírrepülőt is hajigáltunk. Játszottunk. Manapság ez is elég kérészéletű jelenség az életünkben ahhoz, hogy meg tudjuk becsülni az ilyen alkalmakat.  

Kérész Művek 53.

Alkotók: Andrási Edina, Baló Dániel, Fischer Balázs, Ilka Rita, Király Gábor, Knyihár Bence, Mohácsi András, Mózes Zoltán, Nagy Csilla, Nagy Géza, Nádor Tibor, Rabóczky Judit, Sinkovics Ede, Varga Virág

Zene: Bartek Zsolt, Philipp György. Rendező: Goda Gábor.

Artus Stúdió, 2018. november 24.