Jegyzet

Kortárs tánc

Basszus, ezek tudnak!

Varga Sándor Márton jegyzete a Basse danse-ról

lead_hodA posztmodern életveszélyes: éppen azt teszi a modernnel, amit a reneszánsz az antikkal, a klasszicizmus a klasszikával: elővesz és újraértelmez, tehát önmaga arcára farag. (Már ha van neki.) A Basse danse esetében például reneszánsz, netán korabarokk táncformákat (ld. maga a basse danse, a pavane, a galliarde).

Varga Sándor Márton jegyzete a Basse danse-ról

A posztmodern életveszélyes: éppen azt teszi a modernnel, amit a reneszánsz az antikkal, a klasszicizmus a klasszikával: elővesz és újraértelmez, tehát önmaga arcára farag. (Már ha van neki.) A Basse danse esetében például reneszánsz, netán korabarokk táncformákat (ld. maga a basse danse, a pavane, a galliarde).

A kortárs táncosok mintha azon dilemmáznának: blöfföljenek vagy kísérletezzenek valami… egyéb izével. Az egyik út, tudjuk, járhatatlan: marad tehát a másik.

Akkor hát modern vagy posztmodern?

A posztmodern éppen attól az, ami: semmi újat nem talál ki a modernhez képest, ennek jegyében megszállottan hagyományőrző. Ily módon bátran titulálhatná magát bárki koramodernnek, fejlettebb állapotában simán avantgárdnak, például echte futurista kiáltványt lehetne faragni abból, amire a Hodworks vállalkozik, címe: „Rendezőelvünk a kiszámíthatatlanság!” És címszavaikat lobogójukra tűzhetnék: „a mozgás tudatosan szétbontott elemei”, „izmok és reflexek véletlenszerű működése adta szabadság”, „egzaltált szólók, szimultán mozdulatok” stb.

110927_hodworks_basse_danse-20

fotók: Kővágó Nagy Imre

A posztmodern életveszélyes: éppen azt teszi a modernnel, amit a reneszánsz az antikkal, a klasszicizmus a klasszikával: elővesz és újraértelmez, tehát önmaga arcára farag. (Már ha van neki.) A Basse danse esetében például reneszánsz, netán korabarokk táncformákat (ld. maga a basse danse, a pavane, a galliarde). Mert mi a címadó Basse danse? A cikkíró tudatlanságában utánanézett: a 15. század elterjedt táncformája, no meg a hozzá társuló, improvizatív hangszeres zene. Vagy valami ilyesmi, mert ez, fájdalom, nem része az átlagműveltségnek, erről csak a nagyon művelt tánctörténészeknek van halvány dunsztjuk. Ebből erednek a néző értelmezési gondjai.

Naná. Csakhogy tánc vagy zene?

A basse danse kifejezés – a cikkíró nem magától ilyen okos –, egyszerre utal a földtől alig elemelkedő tánclépésekre, valamint a hozzájuk társuló lassú, egyenletes dallamú zene mikéntjére. Vélhetően valahol ennek – vagy ilyesminek – kéne az egész európai koreográfiatörténet és komponáltzene-történet kiindulópontjának lennie.

A befogadói fülnek ismerősebb a zene. Mintha korstílusok folynának egybe, legalábbis a darab első felében. Valójában persze szintetizátort és emberi hangokat hallunk, de ebben az imitációban középkori és reneszánsz elemek bukkannak föl, megszólaltatva orgonával és lanttal, hárfával és harsonával. Aztán a darab második felében csöndek, zörejek, hangfoszlányok üzenik, hogy itt, 2011-ben valami másról van szó…pontosabban zene. (Vagy az se.)

A zene tempóját és – elegánsan szólva – struktúráját a Hodworks előadásán azonban a tánc szabja meg, nem fordítva. Azért pukkasztunk polgárt, mert bár a premier közönsége szűk és szakmai, ám szíve mélyén, adott esetben, nem is tud mit kezdeni egy-egy fölfejthetetlen mozdulatsorral, ezért menekülési útvonalnak marad a cinkos összekaccantás. Táncot fölfejteni szóban? Marhaság: ha el lehetne mondani, nem izzasztaná le magát a színpadon a kvartett.

110927_hodworks_basse_danse-26

És ennek jegyében szakrálist vagy világit?

Ha ezt az előadást – a fél évezreddel korábbi szerepe értelmében – egyházi fogantatásúnak tekintenénk, akkor nyilvánvalóan az örökkévalóság lehetne a végcél. Ha világinak, akkor – akár haszontalan, de mindenképpen kellemes – időtöltésnek itt, a Földön. Hatvan perc jóleső ücsörgésnek a nézőtér akolmelegében (a novemberi előadások nézői vélhetően hűvösebb időjárásra számíthatnak), aztán mielőbb induljunk kifelé (a vastapsra azért hagyunk időt), gyújtsunk rá (már aki), és irány valamelyik kocsma. Már hogy miféle örökkévalóságról elmélkedjünk egy méter sör mellett?

Vagy ez mégis több mint időtöltés? Talán valami időutazás letűnt századokban, és miközben nézi az ember a föntebb már említett egzaltált szólókat, szimultán mozdulatokat, arra jön rá, hogy megtizedelhetett bennünket mindenféle járvány, háború, forradalom a tovatűnt fél évezredben, a négyszög az marad négyszög, a négyes az négyes, a keret az keret, a tér ugyanúgy nyílik és csukódik Villon és ugyanúgy Varró Dani időszámításában.

Tehát harmóniát vagy diszharmóniát?

Na már most az a végső kérdés, hogy a rendelkezésünkre álló hatvan percben miféle hatások érnek bennünket, nézőket, illetve az óra elteltével miféle élmények raktározódnak el bennünk. Esztétikailag az a kérdés, hogy teremtődött-e bennünk egyensúly, vagy éppenséggel fölborult-e az a kevés, ami volt egyáltalán valaha.

Az alkotók megnyilatkozásai szerint a zene a harmónia megteremtését szolgálja.

A csönd meg a harmónián kívüli világét.

Mi meg a nézőtér, majd később az utca sötétjében azt kérdezzük önmagunktól: elvesztettük-e az egykor kidekázott egyensúlyt? És tegyük szívünkre a kezünket: vágyakozunk-e még utána? Vagy úgy jó nekünk ez a kizökkent idő, ahogy avantgárd eleink ránk hagyták?

110927_hodworks_basse_danse-15

Végül is mi szeretnél lenni? Előadó vagy közönség?

Mi szeretnénk volni/lenni? Hát éppen ez az! Irigyeljük-e a táncosokat, mert a színpadon – rendelkezve persze kellő fizikai és technikai alapokkal, mint ők, négyen – megmutathatják a 15. és a 21. század különbségeit, vagy elégedjünk meg avval, hogy elterpeszkedhetünk székeinkben (néhányan a lépcsőn), mert kényelmesebb értelmezni próbálni a látottakat-hallottakat?

Nem blöff, az bizonyos. Amikor a cikkíró nézte e posztmodern Basse danse gyönyörű mozgássorait, egyre inkább eltöltötte az a rémület, hogy mi, civilizált harmadik évezrediek, ezt a kevéske örökséget is képesek vagyunk el… izélni, ha nem vagyunk eléggé körültekintőek. Valami ilyesmit üzennek talán Hodworksék; valamit tudnak rólunk, különben nem gondolkoztak-dolgoztak volna ennyit ezen az egészében kiforrott, részeiben finomra hangolt-táncolt produkción.

 

Basse danse (Hodworks)

Zene, ének: Mizsei Zoltán. Dramaturg: Végh Ildikó. Látvány: Sebő Rózsa. Fényterv: Andre Pronk, Wil Frikken. Koreográfia: Hód Adrienn.
Táncosok: Cuhorka Emese, Garai Júlia, Marco Torrice, Molnár Csaba.

MU Színház, 2011. szeptember 29.