Jegyzet

Kortárs tánc

Koccintsunk szellemi pezsgéssel!

Kutszegi Csaba jegyzete az Ördöglakatról

lead_IMG_5300…teljes értékű színházi este született, amelyet nem megengedően szemlélünk, mert pályakezdő fiatalok mutatkoznak meg benne, hanem örömmel faljuk be azt a belőle áradó friss kreativitást, amit az évad jeles nagybemutatóin sokszor hiába keresgélünk.

Kutszegi Csaba jegyzete az Ördöglakatról

…teljes értékű színházi este született, amelyet nem megengedően szemlélünk, mert pályakezdő fiatalok mutatkoznak meg benne, hanem örömmel faljuk be azt a belőle áradó friss kreativitást, amit az évad jeles nagybemutatóin sokszor hiába keresgélünk.

A Budapest Kortárstánc Főiskola alkotói, mentorai és előadói az Ördöglakat című estjükön jobban elkerülték a szokványos kliséket, mint ahogy nekem fog sikerülni alant folytatódó cikkemben. Én ugyanis ezúttal sem szabadulhatok az „oktatási folyamat, vagy új, teljes értékű színházi este?”, továbbá „felszippantja-e őket a piac, vagy ha nem, mit kezdünk ennyi diplomás kortárstáncossal?” jellegű kérdésektől.

400_IMG_5300

fotók: Hevér Zsófia

Mert például valóban nehéz eldöntenem, hogy öntudatlan és szándékolatlan extra jóindulattal szemlélem-e a pálya kezdetén álló, még képzésben részt vevő fiatal felnőtteket, vagy azért tetszik jobban az Ördöglakat több, már felkapott koreográfus műveinél, mert tényleg jobb náluk. Annyit mindenesetre biztosan állíthatok, hogy az előadás egyszerű, letisztult, itt nyugodtan mondhatni, ősi képleten alapszik: azon tudniillik, hogy vannak nők és férfiak, hangok és mozdulatok, és mindezek izgalmas viszonyrendszerbe kerülhetnek egymással. Ezzel maradéktalanul leírtam a teljes világ totális működését, nem is érti az ember, hogy a fenti alapképletbe miért kellenek olykor-olykor (értsd: nagyon sokszor) artisztikus faksznik, ezek ugyanis teljesen feleslegesek, ha akad értelmi és érzelmi azonosulással tolmácsolt, színvonalas koreográfiai anyag. Ha akad…

Eltekintve attól, hogy különös örömmel szoktam szemlélni fiatal kreatív egyének szárnypróbálgatását, sőt ridegen, objektíven, csak az anyagra koncentrálva, meg kell mondanom, hogy az Ördöglakat koreográfiai mozgásanyag-erőssége, elem- és motívumgazdagsága határozottan felülmúlja a magyar kortárstánc ismert, megszokott színvonalát. Egyrészről nyilván a tánccal kitűnően megtölthető alapképlet miatt, másrészről meg – valószínűsítem – a művészvilágban szokatlan, iskolában (remélhetőleg mindenütt) természetes alkotói kooperáció miatt. Ez utóbbi megléte a produkció számos szegmensében megfigyelhető.

400_IMG_4995

És itt először a Mizsei Zoltán zenei vezetésével működő énekegyüttest kell megemlítenem, mert produkciójuk nemcsak önmagában kiemelkedően nagyszerű, hanem az énekesek a táncosokkal együttműködés magasiskoláját is bemutatják. A hangszer nélküli, pusztán vokális „zenekar” óraműpontos zenei alapot nyújt a tánchoz, miközben együttesen azt a benyomást keltik, mintha improvizálva, kreatívan (öröm)zenélnének, illetve -táncolnának. Hasonlóan őszinte és jó szándékú egymásra figyelést sejtek a táncalkotói körön belül is. A „Fiúk” és a „Lányok” tételt egy-egy hallgató koreografálta (Petrovics Sándor és Horváth Nóra), a közös „Lányok / Fiúk” jelenetet Angelus Iván „montírozta” színpadra, a fiatal koreográfusok és táncosok munkáját Hód Adrienn és Bakó Tamás mentorálta, és az egész estet rendezőként Angelus Iván jegyzi. A profi, előadás-termelő táncvilágban ilyen együttműködésre egyre ritkábban adódik példa, sőt egyre több az olyan (kicsi és nagy) formáció, amelyben a koreografálás privilégiumát az együttesvezető kizárólag magának tartja fenn. Ez egy idő elteltével még akkor is a társulat szellemi beszűkülését eredményezheti, ha a bemutatott produkciók önmagukban magas színvonalat képviselnek. Lehet, nem is a fiatalok iránt folyamatosan táplált rokonszenv tesz elfogulttá a Budapest Tánciskola-produkciók (és az ahhoz hasonlók) befogadásakor, hanem a valódi szellemi pezsgés hat rám úgy, hogy – okát sem igazán találva – a nézőtéren egyszerűen jól érzem magam. Ha tehát az „oktatási folyamat, vagy új, teljes értékű színházi este?” kérdésre kell válaszolnom, az Ördöglakat esetében egyértelműen megállapíthatom: teljes értékű színházi este született, amelyet nem megengedően szemlélünk, mert pályakezdő fiatalok mutatkoznak meg benne, hanem örömmel faljuk be azt a belőle áradó friss kreativitást, amit az évad jeles nagybemutatóin sokszor hiába keresgélünk. Ez valóban „előny a BUTI-nál”, de ne feledjük: friss kreativitásra mindenki szert tehet (együttesek, egyéb oktatási intézmények stb.), például új alkotótársakkal, előadóművészekkel folytatott együttműködés (-dolgozás, -gondolkodás) segítségével.

400_IMG_4815

A „felszippantja-e őket a piac…” kezdetű kérdésen gondolkodva, egyre inkább az a válasz fogalmazódik meg bennem, hogy tulajdonképpen teljesen mindegy, jut-e szerződéshez a BUTI-ban diplomát szerzett kortárstáncos – legalábbis az én, vagy a mi szempontunkból (a pályakezdő persze nyilván nagyon szeretné, ha korrekt feltételekkel felszippantaná a piac). A Budapest Kortárstánc Főiskola ugyanis olyan embereket képez (nem kevéssé éppen az egyéni kreativitás kibontakoztatásával), akiket valószínűleg nem kell nagyon féltenünk a nagybetűs Élettől. Az Ördöglakat előadásán ugyanis az látszik, hogy ezek a fiatalok meg fogják oldani az életüket, ha tetszik, ki fogják bogozni a saját ördöglakatjukat, nyilván nem egyedül, hanem majd találnak megfelelő társakat is hozzá. Végül is az élet ennyi: vannak nők és férfiak, hangok és mozdulatok, és mindezek izgalmas viszonyrendszerbe kerülhetnek egymással. Az eligazodást a viszonyrendszerben meg próbálgatni, gyakorolni kell. Az iskolában – meg egész életen át.

 

Ördöglakat (Budapest Tánciskola)

Koreográfia: HORVÁTH Nóra, PETROVICS Sándor (Lányok; Fiúk). Kompozíció: ANGELUS Iván (Lányok / Fiúk). Mentorok: HÓD Adrienn, BAKÓ Tamás. Fény: PETE Orsolya. Zenei vezető: MIZSEI Zoltán. Rendező: ANGELUS Iván.

Tánc: ANDRÁSI Attila, Arnaud BLONDEL, BÓDI Alexandra, BOT Ádám, CSASZNYI Blanka, ESZLÁRI Mirjam, HÁRSFAI Noémi, KOSKA Levente, MOLNÁR Dani, MEDVECZKY Balázs, HORVÁTH Nóra, PETROVICS Sándor, SESSI Kriszta, SZILÁGYI Krisztián, VAVRA Júlia.

Ének: ÁGOSTON Béla, Gaya HARUTYUNYAN, MIZSEI Zoltán, MOLNÁR Emese, SZARVAS Dávid, TÓTH Evelin.

 

Trafó – Kortárs Művészetek Háza, 2011. december 22.