Kortárs tánc, Képzés, Mozgásszínház, Balett, Néptánc

Simon-Hatala Boglárka: Hozzászólás, kiegészítés a Nemzeti Táncprogram egészségügyi fejezetéhez

A Nemzeti Táncprogram egészségügyi fejezete hiánypótló munka. A világ táncéletében az utóbbi évtizedekben előtérbe került a táncművészek egészségének védelme...

A tánc-medicinára specializált szakembereket több nemzetközi szervezet fogja össze, mint az IADMS, a TaMEd, az ADMR. Egyre több egyetemnek van tánc-medicinához köthető képzése, és már egyetemi fokozatok szerezhetők a területen. A tánc-medicina külön szakterület az egészségügyön belül, multidiszciplináris és fontos definiálni kapcsolatát a táncművészettel és a táncszakmával általában.

A fejezet Dr. Mády Ferenc szaktudását dicséri, aki mélyen elkötelezett a tánc-medicina iránt. Nagyon fontosnak, kiemelendőnek tartom a program alapvető megállapítását, mely szerint a tánc-medicina és a sportorvoslás más-más szakmai elvek szerint működik. A két terület eltérő prioritásai miatt a sportorvoslás módszerei és eljárásai gyakran nem alkalmazhatóak direkt módon a táncművészek ellátásában.

Feltételezhető, hogy a programot végrehajtó szakemberek többsége egészségügyi szakmai ismeretek szempontjából laikusnak mondható, ezért az alábbiakban néhány javaslatot teszek a megfogalmazás pontosítására és a szöveg kiegészítésére, a félreértések elkerülésének érdekében.

A programban jelenleg ez olvasható: „Az orvosi ellátás kettős feladatot képvisel. A táncra való alkalmasság megállapításának feladatát és a gyógyítási feladatokat." Mády doktor úr szakmai munkássága alapján azt a következtetést vontam le, hogy a „táncra való alkalmasság" kitételt ő kifejezetten a professzionális táncművészképzésre szűkítve értette, hiszen természetesen egészségügyi szempontból „táncra való alkalmasság" így, általánosan megfogalmazva nem határozható meg. A tánc egy nagyon tág fogalom (még a professzionális tánc is), fizikai alkalmassági kritériumai nem definiálhatók egzakt módon, mert – többek között – ezek a kritériumok műfaj-, szerepkör-, repertoárfüggőek. Felnőtt, professzionális táncművészek esetében orvosi, egészségügyi, tudományos szempontból nem értelmezhető „alkalmasság", eltérően például a versenysporttól (bár az alkalmassági ott is inkább az esélyegyenlőség, illetve a teljesítmény-növelés eszköze), erre a különbségre, Mády Doktor Úr is felhívta a figyelmet. Követve a Doktor Úr alapelveit, mindettől élesen el kell választani a professzionális képzésbe való belépési kritériumrendszert. Ennek a belépési minimum-sztenderdnek a tánctechnikánként, stílusonként való meghatározása, és az az alapján történő javaslatok, illetve tanácsadás a felvételi folyamat és bizonyos meghatározott esetekben a képzés során, nagyban segítené a fejlődésben lévő növendékek egészségvédelmét, továbbá etikai és táncpedagógiai szempontból is nagyon lényeges lenne.

Úgy érzem, a táncprogramban szereplő jelenlegi megfogalmazás rossz kontextusban használva tévedésekre adhat okot. Esetleg előfordulhat, hogy a félreértések munkaügyi szankcionáláshoz vagy diszkriminációhoz vezethetnek. Ha ilyesmi előfordulna, az nyilvánvalóan szembe menne azokkal az alapelvekkel, melyek ennek a gondosan megírt fejezetnek és az egész tánc-medicinának a sarok-kövei, és esetleg összemoshatóvá válnak a munkaügyi, művészeti és egészségvédelmi-gyógyítási kérdések, veszélybe kerülhet a terapeuta – páciens bizalmi viszony. Számunkra, a tánc-medicina szakemberei számára alapelv, hogy ne ítélkezzünk, mindenkor elsősorban a páciens érdekeit, egészségének védelmét, karrierjének támogatását és annak lehetőségek szerinti meghosszabbítását tartsuk szem előtt, a páciens számára legmegfelelőbb módon, ugyanakkor az orvosi és egészségügyi szakmai szabályokat és a vonatkozó jogszabályokat követve, a személyiségi jogokat tiszteletben tartva, legyen szó bár tudományos munkáról, megelőzésről, gyógyításról vagy rehabilitációról.

Elkerülendő, hogy a jövőben a fentebb idézett mondat szövegkörnyezetéből kiragadva félreértések forrása legyen, esetleg munkaügyi szankcionáláshoz vagy diszkriminációhoz vezessen, ezért a megfogalmazás pontosítását javaslom.

Kiegészítéseket javaslok azzal összefüggésben, hogy a tánc-medicina területén a világban nem csak orvosok, hanem más egészségügyi szakmák képviselői: gyógytornászok, dietetikusok stb. is dolgoznak, illetve olyan segítő szakmák, mint masszőrök, természetgyógyászok is a művészeket segítik, akiknek azonos etikai irányelveket kellene követnie, mint az orvosoknak, és a tánc-medicina specifikációit ugyanúgy figyelembe kellene venniük. Külön kiemelném, hogy mennyire nagy jelentősége lenne annak, hogy olyan gyógytornász foglalkozzon a táncművészekkel, növendékekkel és a táncsport képviselőivel is, aki az adott táncstílus, technika sajátosságait jól ismeri, és figyelembe veszi a gyógyítás és a rehabilitáció folyamán.

Ideális esetben a tánc-medicina team-munka, remélhetőleg a jövőben Magyarországon is ki fognak alakulni jól funkcionáló munkacsoportok. Továbbá egyre nagyobb számban tűnnek fel olyan határterületek képviselői, mint a Pilates-instruktorok, akik nyilván más kompetenciával rendelkeznek, ám a programban megfogalmazott szakmai filozófiából sok minden vonatkozik rájuk is, és nyilvánvalóan azonos etikai elvárásoknak megfelelően kellene működniük a professzionális tánc területén.

*

A helyes értelmezés érdekében „utólag" is javaslom az alábbi szövegváltoztatásokat a Nemzeti Táncprogram egészségügyi fejezetében:

I. A jelenlegi helyzet bemutatása
2. pont:
a „testi alkalmasság vizsgálatának helyzete" helyett:
„a táncművészettel kapcsolatban felmerülő mozgásszerv-rendszeri sérülésekkel és megbetegedésekkel kapcsolatos lehetséges kockázatok felmérésének helyzete."

3. pont:
- „A tánccal kapcsolatos egészségügyi orvosi problémákat világszerte a sportorvosok táncra specializált tagjai végzik" mondatban javaslom a „végzik" ige cseréjét az „oldják meg" kifejezésre, és a mondat kiegészítését azzal, hogy a mozgásszerv-rendszer betegségeinek funkcionális kezelését és rehabilitációját pedig táncra specializálódott gyógytornászok végzik (hiszen ez nem orvosi feladat), illetve javaslom, hogy kerüljenek megemlítésre a teamben esetleg résztvevő más szakmák képviselői is.
Az általam javasolt változtatások szerint a mondat a így hangzik:
„A tánccal kapcsolatos egészségügyi, orvosi problémákat világszerte a sportorvosok táncra specializált tagjai oldják meg, a mozgásszerv-rendszer betegségeinek funkcionális kezelését és rehabilitációját pedig táncra specializálódott gyógytornászok végzik, illetve más egészségügyi és segítő szakmák képviselői is fontos szerepet tölthetnek be a team-ben (pl. dietetikusok, masszőrök, rehabilitációs trénerek, természetgyógyászok)."
- Az orvosok mellett mindenhol indokoltnak tartom a gyógytornászok megemlítését.
- A sportorvoslástól eltérő szemlélet nemcsak a professzionális képzésbe belépők kiválasztásánál, a megelőzés és a gyógyítás területén indokolt, hanem a rehabilitáció területén is.
- Sajnálattal kell kiemelnem, hogy kifejezetten táncra szakosodott gyógytornász jelenleg egyik magyar táncegyüttessel sem dolgozik, pedig indokolt lenne ilyen szakembert alkalmazottként, állásban foglalkoztatni, illetve képzésüket támogatni kellene.

II. A problémák összegzésének leírása című részben a fentiekre való tekintettel az alábbi kiegészítéseket és módosításokat javaslom:
Az egészségügyre tartozó problémakör részben az oktatás kereteit érinti, részint a valóságos orvosi és egészségügyi ellátást. Az orvosi és egészségügyi ellátás hármas feladatot képvisel:
1. a professzionális táncművészeti munkával kapcsolatos egészségügyi kockázatok felmérését,
2. a gyógyítási feladatokat és a rehabilitációt,
3. prevenciós munkát.
Mindhárom működési területet fel kell építeni a táncművészet területén.

III. Megoldási javaslatok
1. pont:
„a táncra való alkalmasság kérdésére vonatkozóan kell tananyagot összeállítani" megfogalmazás cseréjét javaslom az alábbiak szerint:
„a táncművészettel kapcsolatban felmerülő mozgás szervrendszeri sérülésekkel és megbetegedésekkel kapcsolatban, illetve egyéb egészségügyi kockázatok tekintetében, továbbá a prevenció vonatkozásában kell a tananyagot összeállítani"
2. pont:
A „Valóságos orvosi ellátás" alcímet „Valóságos orvosi és egészségügyi ellátás" címre javaslom cserélni, azt a mondatot pedig, hogy „A nagyobb táncegyüttesek esetében meg kell oldani, hogy állandó orvosi segítséget kaphassanak" javaslom kiegészíteni a következők szerint „állandó orvosi és gyógytornászi segítséget kaphassanak, és szükség szerint masszőr is dolgozzon velük".

IV. Az alábbi két új bekezdéssel javaslom kibővíteni a Nemzeti Táncprogram egészségügyi részét:
4. Adatvédelem és szakmai függetlenség
Az egészségügyi állapotra vonatkozó adatok – a vonatkozó törvényeknek (az 1997. évi XLVII. törvény az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről, valamint a 2011. évi CXII. törvény az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról) megfelelően – különleges adatok. Ezért azok kezelését és védelmét, továbbá az adatbiztonsági szempontokat a jogszabályoknak megfelelően kell érvényesíteni.
 - Tekintettel az érvényes jogszabályokra, továbbá a terapeuta – páciens közötti viszony bizalmi jellegére, a társulatokkal és az oktatási intézményekkel hivatalosan együtt dolgozó orvosok, egészségügyi és más segítő szakemberek számára egyaránt maximálisan garantálni kell a társulat illetve oktatási intézmény vezetésétől való szakmai függetlenséget.
 - A táncművészek számára garantálni kell a tánc-medicina önkéntes alapú igénybevételét.
5.Tudományos kutatások
A táncművészek egészségének védelme érdekében a táncművészettel kapcsolatos sérülések és egészségügyi problémák, anatómiai, élettani és kórtani vonatkozások, jogszabályok és etikai követelmények szerint zajló tudományos kutatás támogatása a társulatok és az oktatási intézmények részéről kiemelt fontossággal bír.

 Portréfotó: Ian Whalen