Jegyzet

Néptánc

Kádár Elemér: Őszinteséggel, nemes egyszerűséggel

Táncoljatok – táncosok a táncról – JEGYZET

Bevallom, amikor Antal Zsolt, György Piroska és Gábos Endre arról énekelt, hogy „ifjúságom telik el…”, én meghatódtam…

„A Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes egyik elsődleges célja hagyományaink hiteles átörökítése. Ennek jegyében táncosaink hosszú ideje foglalkoznak gyermekekkel, ifjúsági és felnőtt tánccsoportokkal: tanítják, irányítják, segítik őket. Ezzel szemben eddig kevesüknek volt alkalma arra, hogy hivatásos táncosok tolmácsolásában fogalmazzák meg elképzeléseiket. Most a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával lehetőség nyílt rá, hogy ezt megtegyék: táncos társaikkal vigyék színre alkotásaikat. (...) Az előadás során gyimesi, nyárádmagyarósi, gyergyói, szentbenedeki, szatmári, mérai, búzai és vajdaszentiványi táncokat láthatnak nézőink. (...) Részlet hangzik el János apokrif evangéliumából, a táncosok idéznek Shirley MacLaine Tánc a fényben című írásából, és elhangzik Ady Endre A Kalota partján című verse is.” – áll az ismertetőben.
A huszonöt éves jubileumát ünneplő együttes ezzel az előadással teljesen hű maradt a fentebb idézett elsődleges célhoz: nem az intézmény, nem az irodák huszonöt éves fennállását ünnepelték öltönyös hölgyek és urak díszbeszédeivel, emléklapokkal, virággal, pezsgővel, hanem a táncegyüttes tagjai, a táncosok, az emberek mutatkoztak meg a tőlük már ismert őszinteséggel, nemes egyszerűséggel.

hargita1Balázs Árpád felvételei

A kamaraelőadás karnyújtásnyira hozza a nézőkhöz a táncoló, és most végre beszélő táncosokat, akik nem valamely szerepüket játsszák, hanem önmaguk személyes és teljesen megélt, átélt legbelsőbb élményeiket mondják el a fentebb megjelölt idézeteken keresztül. Hiszen maguk választották ki a megfelelő szövegeket, mint ahogy maguk választották ki a táncokat, viseleteket is, melyeken keresztül megmutatkozni kívántak. Énekes szólistaként is színre léptek olyanok is, akik korábban nem tették, itt és most mindenki hozzátehette az előadáshoz azt, amiről úgy gondolta, hogy a vallomásához hozzátartozik, hozzá kell tartozzon. Igazi belső műhelymunka eredményeképpen született egy szép, emelkedett hangulatú est, amely minden bizonnyal semleges térben is megél a néphagyomány felcsillantott szépségei, gazdagsága, a nagyon magas szintű tánchagyomány-ismeret, -tudás, és -előadás, de nem mellesleg az idézett magvas gondolatok révén. A saját teremben, a táncosokat személyesen is ismerő nézők előtt pedig különösen szerencsés volt az ilyen módon történő megmutatkozás.

hargita2
Az együttes kinyilatkoztatott célja, hogy nem a színházi utat járja, hanem a népművelő folklórműsorok alkotását, bemutatását érzi és tartja küldetésének, nem csak nagyszínpadi, hanem vidéki kis kultúrházi körülmények között is, szórványban élőknek is, erősítve őket (is) az értékként felmutatott saját kultúrájukba, közösségi erejükbe vetett hitükben. Ennek megfelelően népviseletben, népzenére néptáncot táncolnak, a néphagyomány gazdagsága, annak magas szintű ismerete és megismertetése itt nem eszköz, hanem maga a cél. Ez az előadás is ebbe a rendszerbe illeszkedik, azzal a többlettel, hogy itt a táncos viszonyulása a tánchoz és a saját testéhez, az önkifejezés elsődleges eszközéhez, kerül a középpontba. A nézők most kicsit „belülről” láthatják, és talán megérthetik, hogyan vélekedik egy táncos a munkáról, csapatról, őszinteségről, lelkesedésről, koncentrációról, ritmusról, mozgásról, légzésről…

hargita3
Szóval, adva van egy igen jó ötlet, s annak egy szép, ünnepélyes, méltó, bár korántsem minden lehetőséget kimerítő megvalósítása. És szóvá kell tennem: egy zenekar a színpadon nagyban emelhette volna az est fényét, de ha erre nincs lehetőség, legalább a kiválasztott zenei részeket mindenképpen érdemes lett volna stúdióban zenekarral feljátszatni, hogy az előadás zenei képe egységes, kerek egész lehessen. Így, hogy különböző zenekarok hangfelvételeiből volt összevágva a műsor zenei anyaga, egyrészt ez hivatásos társulathoz méltatlan, másrészt emiatt elkerülhetetlen lett egy pár kényszermegoldás a jelenetek fűzésében, s a felmerülő hangnemproblémák – túl azon, hogy a nézők/hallgatók fülét is bántja – nagyban megnehezítették az énekesek dolgát is. Ha már az a cél, hogy belelássunk a hagyományt ismerő, tisztelő, szerető néptáncos-létbe, mindenképpen szerencsés lett volna a képet a zenészekkel is kerekíteni, hiszen az, hogy a hangtechnikusnak szólnak a fiúk, hogy jöhet a verbunk, kicsit elrugaszkodik az amúgy éppen magas talapzatra emelt néphagyománytól. Bár tény, hogy a valóságot mutatja, hisz az együttesnek pillanatnyilag valóban nincs zenekara.

hargita4
Ezek után nem tehettem meg, hogy ne gondoljam tovább: ezen a vonalon el tudtam volna képzelni azt is, hogy akkor ezt vállalva, legyen a hangtechnikus látható helyen, netán a táncosok is látható módon rendezzék maguk körül a helyszínt, próbálják ki a hangfalakat, fényeket, miegymás, mint azt amúgy fellépések előtt szokás, s amit a nézők általában érthető módon nem látnak. Sőt, akár próbarészletet is lássunk, átizzadt próbaruhában, esetleg a folyton létező, de folyton elrejtett sérüléseket, belső titkokat is, melyek a jó ízlés határain belül bemutatva a táncos létet még megérthetőbbé, emberibbé, szerethetőbbé tudják tenni azt. Hiszen táncosnak lenni fantasztikus dolog, de néha nagyon nehéz…
A Hargita Együttes táncosai megmaradtak az emelkedettebb, ünnepélyes hangvételnél, de nem baj, hogy helyenként ezt megtűzdelték a rájuk oly jellemző humorral is. Egy negyed évszázados évforduló megünneplése egy híresen konzervatív közegben talán szerencsésebb így. A negyed évszázad kapcsán kiemelendő: három olyan táncos is fellépett az előadásban, akik az együttes alapítása óta tagjai a keretnek. Ritka és rendkívül dicséretes küldetéstudat, kitartás és fegyelem kell ehhez, amihez magam is tisztelettel gratulálok, s ajánlom e kiváló embereket követendő példának a fiatalabb kollégák figyelmébe. Bevallom, amikor Antal Zsolt, György Piroska és Gábos Endre arról énekelt, hogy „ifjúságom telik el…”, én meghatódtam, s ez az érzés csak akkor változott bennem örömre, amikor a záróképben közösen elmondott komoly apokrif evangéliumi részlet után kajánul kacsintva megtoldották azzal, hogy „bolond volnék, ha búsulnék!” Szép volt fiúk, énekeljünk így az ötven éves évfordulón is!

Táncoljatok – táncosok a táncról (Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes)

Koreográfusok: Bara Szabolcs és Laczkó Benedek Tünde, Biró Enikő, Gábos Endre, Kelemen Szilveszter, Kósa Mária Gabriella, Márton Erzsébet, Rigmányi Júlia Katalin, Szabó László és Szabó Júlia. Rendező: Gábos Endre.
Táncolnak: Antal Zsolt, Bara Szabolcs, Bíró Enikő, Böjte Róbert, Gábos Endre, György Piros, Györgylőrincz Albert, Heiter Márta, Hozó Levente, János Gabriella, Kelemen Szilveszter, Kósa Mária Gabriella, Laczkó-Benedek Tünde, Márton Erzsébet, Nyáskuj Csongor, Rigmányi Júlia Katalin, Szabó László, Varga Emőke.
Énekelnek: Gábos Endre, Kelemen Szilveszter, Kósa Mária Gabriella, Márton Erzsébet, Rigmányi Júlia Katalin. Furulyán közreműködik: Farkas Endre.

Csíkszereda, 2016, február 27.