Jegyzet

Kortárs tánc

Kutszegi Csaba: Itt vagyok, ragyogok…

Elhallgatott hétköznapok (Antré 2); Metamorfózis (K-Arcok) – JEGYZET

A kortárstánc-előadások döntő többsége az „Én is a világon vagyok” című gigantikus közösségi koreográfia (nevezhetjük egyszerűen életnek is) egy-egy egyedi részletét alkotja meg, és ezzel hozzájárul egy végtelen gyűjtemény gyarapodásához.

Teljesen normális dolog, ha egy fiatal ember, legyen nő vagy férfi, táncos akar lenni. Hiszen a táncnál kevés jobb dolog létezik a világon, hihetetlenül totális művészet, aki bármelyik műfajában művelte, ha csak egyszer is beleadott apait-anyait, tudja: a testet, a lelket, az agyat egyaránt megmozgatja, utóbbiban jó adag endorfint szabadít fel. Pláne a kortárs táncban érhető el könnyen a totális felszabadulás máshoz nem hasonlítható mámoros érzése, hisz a kortárs táncban mindent lehet: a produkció előadója tánc közben (vagy helyett) énekelhet operaáriát, felmondhatja a drámairodalom leghíresebb monológjait, festhet, zenélhet, improvizálhat, de ha kedve tartja, röhögcsélhet, piszkálhatja a társát, szünet nélkül beszélhet hétköznapi eseményekről vagy torkaszakadtából üvölthet perceken át.

entre2 leadTóth Laura és Szombati Anett / fotó: Bornyi Márton

A nagy kérdés az, ki és hogyan lehet kortárs táncos, ki képes elsajátítani mindazt, amit egy kortárs táncosnak tudnia kell, és ha sikerült is elsajátítania, megadatik-e neki egy életen át, hogy meg is éljen abból, amit megtanult és szeret. Ahhoz, hogy majdan bárki is megéljen abból, amit tud, egyszer meg kell mutatnia, mit tud. Ebben tud segíteni fiatal táncosoknak a Műhely Alapítvány és a Trafó az Antré-sorozattal, melynek második előadásán, az Elhallgatott hétköznapokon Szombati Anett és Tóth Laura mutatta meg…
Ők tudnak például táncolni, ami nem hátrány a kortárs táncban sem. Arra is már rádöbbentek (erre a Budapest Tánciskola, ahova jártak, igen megfelelő hely), hogy az a legjobb (és a legizgalmasabb), ha felszabadultan saját magukat adják a táncban, ha a színpadon és/vagy játéktéren hétköznapi életük élményeit, érzésvilágát teszik közzé. A kortárstánc-előadások döntő többsége az „Én is a világon vagyok” című gigantikus közösségi koreográfia (nevezhetjük egyszerűen életnek is) egy-egy egyedi részletét alkotja meg, és ezzel hozzájárul egy végtelen gyűjtemény gyarapodásához. Az Antré 2-n megtudhattuk, hogy Szombati Anett és Tóth Laura is van a világon, ennél sokkal több nem is történt. Ám ez kicsit sem kevés.

metamorf2Horváth Adrienn

Hogy Horváth Adrienn és Halász Gábor van a világon, azt a műfaj figyelői egy ideje már tudhatják. Dolgoztak is már együtt, ám ezúttal, a Közép-Európa Táncszínház K-Arcok című sorozatának negyedik előadásán, a Metamorfózison (koreográfia: Halász; tánc: Horváth) különösen sikeresen egymásra találtak. Ebből az is megállapítható, hogy a kortárs táncban is hasznos lehet az önálló színpadi művészetté vált tánc klasszikus felállása, hogy tudniillik valaki más készíti egy táncos számára a koreográfiát. Vajon adhatja-e így is magát a táncos? Persze, hogy adhatja. Vajon illeszkedhet-e így is az „Én is a világon vagyok” című nagy, kollektív sorozatba az előadás? Persze, hogy illeszkedhet. Pláne akkor, ha a koreográfus a táncosnak társalkotói szabadságot ad az értelmezésben (a Metamorfózis esetében ez megtörtént, erről értesülhettünk a bemutató utáni, Turbuly Lilla moderálta beszélgetésen.) Inkább az a fogós kérdés, hogy az így készült opus inkább a koreográfus, vagy az előadó világon létezéséről beszél-e. A K-Arcok-sorozatról lévén szó, nem nehéz a válasz: mindkettőjéről. A sorozatban ugyanis a koreográfusok táncos portrékat készítenek, és a portrénak, ugye – még a kortárs művészetekben is –, valamelyest csak kell szólnia az ábrázolt személyről is; meg a koreográfusról, az ábrázolóról is.

metamorf3Horváth Adrienn

A Metamorfózisban bonyolítja a képletet, hogy koreográfusa mások által alkotott műelőzményekre is hivatkozik, tehát így már sokakról szól a darab. De egyáltalán nem ez a lényeg, már csak azért sem, mert például a Szombati Anett és Tóth Laura által önmaguknak készített és maguk tolmácsolta koreográfia is igazából sokakról szól, még ha azok nincsenek is megnevezve. Egyébként, ha egy embert kell megneveznem, akiről a Metamorfózis szól, a válaszom egyértelmű és határozott: Horváth Adrienn az. Ugyanis – az első perctől az utolsóig – előadásával ő ad értelmet és érzelmi töltetet a koreográfiának. Nem akarom kisebbíteni Halász Gábor érdemét, de ha a Metamorfózis nem ennyire hiteles, ihletett és okos tolmácsolásban kerül színre, valószínűleg nem mutatkoznak meg az értékei. Horváth nélkül is látnánk ugyan a színpadon a hátsó szobát és az odavezető „utat”, és adott pillanatban ugyanolyan frászkeltően lezuhannának a könyvek a polcról, de személyiség jelenléte nélkül mit sem érne az egész. Én például anno Jack Nicholson nélkül valószínűleg nem is néztem volna végig Stanley Kubrick Ragyogását (minden filmtörténeti nagyszerűsége mellett igen beteg film), és Lars von Trier Antikrisztusa is egészen másmilyen lenne Charlotte Gainsbourg és Willem Dafoe nélkül (Halász Gábor alkotói ajánlásában erre a két mozira hivatkozik). Horváth Adriennel viszont érdekel a Metamorfózis, mert ő megérteti velem, hogy ebben a darabban is elhallgatott hétköznapi eseményekről van szó, igen, nyomasztó helyszínek nyomasztó történeteitől terhes az életünk, vagy csak belül éljük meg ilyennek.
Nem mellékes: Horváth Adrienn kitűnő technikával táncolni is tud. És van rajta egy pompásan szabott, ráillő piros ruha, mely önmagában is színfolt a laza pólók, topok és széttáncolt gatyeszok kortárs világában. Horváth igazából kicsit sem hétköznapi jelenség. Sőt: egyenesen nem mindennapi. Ilyen tudással és elmélyültséggel talán még meg is lehet élni a kortárs táncból… Hogy ebben a különös kegyben más is részesüljön, első lépésben annak kéne történnie, hogy Halász Gábor keressen egy legalább háromszereplős, kibontásra-elmélyülésre érdemes témát, és a készülő darabba Horváth Adrienn mellé hívja meg Szombati Anettet és Tóth Laurát. Utóbbiaknak is jót tenne egy Halász Gábor-i metamorfózis, egy kis különleges ragyogás, miegymás…

Antré 2: Szombati Anett – Tóth Laura: Elhallgatott hétköznapok (Műhely Alapítvány)
Alkotók, előadók: Szombati Anett, Tóth Laura. Zene: The Books, Békési Ervin.
Produkciós partner: Katlan Csoport.
Trafó – Kortárs Művészetek Háza, 2016. április 25.

K-Arcok: Halász Gábor: Metamorfózis (Közép-Európa Táncszínház)
Előadó: Horváth Adrienn. Koreográfus: Halász Gábor.
Bethlen Téri Színház, 2016. április 29.