Kritika

Kortárs tánc, Néptánc

Kutszegi Csaba: A megjárt út lenyomata

Ifjú Szívek Táncszínház: Finetuning -

Zenéből, táncból, gesztusból, múltból, mából örvénylő, barokkos tabló sejlik fel az egyszerűen berendezett kamaraszínpadon, mindezt szürreálisan asszociatív vetítés és Weöres Sándor versritmusaira emlékeztető mai slam poetry-strófák felhangzása tetézi.

Ha csak a Finetuning külsőségeit, színpadi eszköztárát szemlélem felületesen, azt mondhatom, sok hasonlót láttam már. A korai színpadi táncelőadásokban a zene kísérte a táncot, a paraszti kultúrákban is a muzsikusok talpalávalót húztak a táncokhoz. A viszonyt igen látványosan és mélyre hatóan először a tánctörténeti jelentőségű modernbalett-koreográfus, George Balanchine fordította meg a múlt század első felében: ő nem zenével kísértette kísérleti koreográfiáit, hanem a zenét koreografálta meg.

finetuning4Fotók: Bartusz Réka

Követői azóta a legkülönbözőbb stílusú koreográfiákban transzponálják vizualitásba az auditív élményt, a közelmúlt kortárstánc-koreográfiáiban pedig az is gyakran előfordul, hogy a táncos nemcsak inspirálja, hanem konkrétan mozgatja is a muzsikáló zenészt, sőt, az sem ritka, hogy a mozdulat állítja elő (például elektronikus érzékelők segítségével generálja) a zenét, vagy a funkcióját jelentésesen betöltő hangkompozíciót. E téren, zene és tánc felkavart és nyilvánossá tett kapcsolatában sincs már új a nap alatt – a Finetuningban sem. A pozsonyi Ifjú Szívek Táncszínház produkciója mégis felkelti, és elejétől végig fenntartja az érdeklődésemet, mi több, szabályosan lenyűgöz, elbűvöl fogva tart.

finetuning5
Vajon miért? Egyszerű a titka. Ha kísérleti előadást nézek, rendszerint kétfélével találkozom. Az egyikben (sajnos ilyenek adják a többséget) nem érzem hitelesnek az új tartalmak és formák egyéni keresését, hanem úgy érzékelem, hogy az alkotók az innováció jól bevált kliséit sorolják – mintegy kikölcsönözve azokat saját motívum- és eszközgyűjteményükből, avagy a kortárs művészetek bárki által elérhető nagy, közös raktárából (például: Youtube, avagy egyéb nem virtuális happeningek). A másik csoportban a hitelesek találhatók (ezek vannak kisebbségben). Az ide tartozó előadásokban az érződik, hogy az alkotók-előadók valóban rácsodálkoznak az anyagra (és a világra), összes tudásukat, hitüket, lelküket mozgósítják a feladat végrehajtására, komolyan, belülről érdekli őket a kutatás eredménye, a kísérlet sikere. Mivel a nóvum mértéke, abszolút értéke (számokkal) soha, sehol nem mérhető, nálam mindig ez a bizonyos (persze csak szubjektíven érzékelhető) hitelesség a döntő. És kicsit sem zavar például, ha húsz-negyven éve ismert „újításokat” is látok a friss opusban, ha azok motiváltak, adekvátak, artisztikusak és a darabban a helyükön vannak (egyébként kevés olyan újítás létezik, amelynek az elmúlt 100-150 évben ne lett volna valamilyen hasonló előzménye).

finetuning6
A Finetuning a hiteles alkotások közé tartozik. Kétségtelen, hogy egyfajta naiv báj is belengi, de ez csak fokozza a hitelességét. Szerintem az avignoni fesztiválon is (Festival OFF d’Avignon), mely a kortárs színház- és táncművészet egyik legnagyobb európai színtere, azért arathatott folyamatos sikert (idén júliusban huszonkétszer játszották el az avignoni Espace Alya Theatre-ban), mert az innovációban (is!) az üres, külsőséges formai megnyilvánulásokkal szemben lényegesebb a becsülettel, felkészülten végigjárt út, illetve annak lenyomata a produktumban. Hozzátartozik még az igazsághoz, hogy a nyílt, előítélet-mentes, befogadó közönség a világon mindenhol örül a technikás, magas színvonalú táncteljesítménynek, amivel a Finetuning is büszkélkedhet. A technikás tánc pedig – még ha az eredeti környezetéből kiragadott, ezáltal többszörösen idézőjelbe helyezett autentikus néptáncanyag is – eleve nem gátja, nem ellehetetlenítője a kísérletezésnek, hanem hasznos alapanyaga.

fine3
A Finetuning elején hangolnak a vonósnégyes tagjai, erre a „zenére” érkeznek a táncosok, akik keresik a helyüket, a viszonyukat a hangokkal: amikor a hangolás (az akkordjaira, motívumaira, futamaira dekonstruált zene) komponált tételbe rendeződik, élő hangjegyekké válnak, (kotta)sorokban – abszurd, groteszk módon – szolmizációs jeleket „táncolnak”. A későbbiekben kialakuló autentikus táncjelenetekből – tovább keresve a viszonyt, az együttműködést – alkalmi táncos karmesterek válnak ki, és dirigálnak. Fehér, stilizált díszlet nagybőgők mögé nők bújnak, és főleg hullámzó karmozgással együttműködnek a zenével. Kortalanul „modern” ruhába és eredeti viseletbe öltözött táncosok keverednek (ahogy a zenében is a motívumok), majd egyikhez sem illő munkás gumicsizmák kerülnek a lábakra. Egy zenész leteszi a hegedűjét, és óvatosan táncolni kezd. Lányok ideges rángatózásból csábos hastáncba váltanak, majd egy kirívóan régi viseletbe öltözött pár – ütőgardon-kíséretre – eredeti párost lejt (talán gyimesit?). Ezt zaklatott, barokk komolyzenére emlékeztető csellószóló követi, majd verbunkos, friss legényes, miközben a kortalan párok fehér díszlet hasábokon egyensúlyozva táncolnak. A jelen úgy kapcsolódik a múlthoz, ahogy a tánc a zenéhez: a lányok nem egyszer sorokba rendezett kottatartók mögé szaladnak be – csujogatni. Eme általános viszonyrendszerek felmutatása mellett egyre konkrétabban jelenik meg elvont „társadalmi mondanivaló”: zaklatott nők, ideges párok, elfojtott akarat, kényszerítés, erőszak… Zenéből, táncból, gesztusból, múltból, mából örvénylő, barokkos tabló sejlik fel az egyszerűen berendezett kamaraszínpadon, mindezt szürreálisan asszociatív vetítés és Weöres Sándor versritmusaira emlékeztető mai slam poetry-strófák felhangzása tetézi. A végére jut keringő, romántánc-elemeket (talán kalusert?) is felhasználó, dinamikus férfitánc, valamint stilizált cigánytánc mai (napszemüveges) nőkkel és férfiakkal.
Megannyi küzdés, fájdalom, bánat, dinamika, szépség és finomhangolás… Amilyen csak lehet egy 21. századi finetuningolás.

Finetuning (Ifjú Szívek Táncszínház, Pozsony – Nemzeti Táncszínház)
Zene: Kelemen László, Village Quartet. Zenei szerkesztő: Hégli Dusan, Koncz Gergely, Hegedűs Máté, Papp Endre, Domonkos Balázs. Jelmeztervező: Szűcs Edit. Slam poetry: Horváth Kristóf („Színész Bob”). Video-vetítés: Hégli Dusan. Művészeti munkatárs: Gálik Gábor. Művészeti asszisztens: Varsányi Zsófi. Koreográfus, rendező: Hégli Dusan.
Szereplők: Gálik Klaudia, Horváth Mária, Kassai Zsuzsanna, Kovács Anita, Panyi Katalin, Sebő Veronika, Varsányi Ágnes, Varsányi Zsófi, Botló Ákos, Botló Gergely, Domján Máté, Gálik Gábor, Gellén Péter, Gera Zoltán, Molnár Bálint (tánckar), valamint Koncz Gergely - hegedű, Hegedűs Máté - hegedű, Papp Endre - brácsa, Domonkos Balázs – nagybőgő (zenekar).

Várkert Bazár, 2016. november 8.