Kritika

Kortárs tánc

Varga Kinga: Családi körben

Góbi Rita Társulat: Füled érjen bokáig! -

…képek, hangok, zörejek együttese vázol egy nagyon erős benyomáshalmazt, valami mély és érthetetlen szomorúságot: születésnap van, ami örömteli esemény, de valahogy semmi sem stimmel körülötte.

Figyelünk-e eléggé a gyerekeinkre? És egymásra? Hogyan éljük kisgyerekes családi mindennapjainkat? Ezeket a kérdéseket feszegeti a Góbi Rita Társulatának koreográfiája, a Füled érjen bokáig! című ötvenperces, a kiírás szerint a 3-6 éves korosztályt megszólító gyerekdarab. Ez, a felütésben vázolt tulajdonsága azonban még nem érdemesítené arra, hogy egy, a kortárs magyar táncszféra keresztmetszetét felölelő kritikai oldalon reflexió szülessen róla, arra megvannak a megfelelő pedagógia felületek. Egy ilyen tartalom kétségtelenül kiváló alapanyag a családon belüli kapcsolatrendszert vizsgáló kutatásra, beszélgetésre. Az ötvenperces játék azonban, ahogyan ezt el is várjuk Góbi Rita neve hallatán, nem csúszik bele a leegyszerűsítésbe, mindkét célra, a színházira és a pedagógiaira is kiválóan megfelel. Összetett, didaktika nélküli; különböző szintű elemzések táptalaja és beszélgetések kiindulópontja egyaránt lehet, érvényes, velőig hatoló színházi pillanatokkal szolgál.

gobi2Fotók: Baranyai Ida

Az alaphelyzet egyszerű: Apának születésnapja van, a család nőtagjai felköszöntik; hogy pontosan kikből áll Apán kívül a család, az összetett matéria miatt nem könnyen dönthető el. A színlap szerint három lánya, az előadás megtekintése alapján két lánya és felesége (az Anya) legyeskedik a jeles napon a háztartás egyetlen férfi tagja körül. Az elbizonytalanodásra a Góbi Rita által megtestesített harmadik női alak ad okot, aki testvérként, anyaként, mostohaként, vagy csak egy elvont, érdekes, furcsa jelenlevőként is felfogható. (Allúzióként Hamupipőke mostohatestvérei és a gonosz mostoha idéződik meg.) Ez egyrészt magyarázható Góbi Rita mindig is erős jelenlétéből, színpadi irracionalitásából (itt és most: eltorzított, kipirosított kislányos arc, a jellegzetes göndör haj, kicsavart mozgás), másrészt a koncepcióval: az alapszituáción kívül (valakinek születésnapja van) semmi sem egyértelmű, a képi és hangi kódok többféleképpen értelmezhető kapaszkodót adnak, a fantázia szabad szárnyalását engedik meg, hogy a végső kép a befogadóban álljon össze, legyen akár 3, akár 79 éves.

gobi4
A színpadi tér a Jurányi kamaratermében alakul ki, az előadás képileg egyszerű, könnyen utaztatható (a fekete alaptérben a piros és a fehér színező elemek, a tárgyi környezetet néhány lufi és kivágott papírmasé figura adja), a térdíszítés egy kis társulat „alternatív” térhasználatának jegyeit viseli magán. Apa, Gyulai Csaba zenész végig dobjánál ül, és különböző hangszereken játszik, a három női alak pirossal domináló, pettyes ruhában bohócként, artistaként jelenik meg. A Góbi Rita játszotta alaktól elkülönül az egyenként is mozgó, de mindig egymást kiegészítő két lány, Berényi Nóra Blanka és Regina Zsófia, akik egymást túllicitálva produkálják Apának mutatványaikat és kunsztjaikat, melyben akrobatikus hajlékonyságukról és kifejező arcmimikájukról egyaránt tanúbizonyságot tesznek. A koreográfia az ő cirkuszi számaiknál azonos hőfokon ég, viszont olyan igéző a jelenlétük, hogy ez könnyen megbocsátható. Bármit tesznek is, ahogy a hangbejátszások is sugallják, a csak hangszerein játszó apa reakciótlanságát nem tudják feloldani, a figyelmet nem tudják felhívni magukra, minden üzenet és kommunikációs kísérlet elmegy a másik füle mellett. Az előadás záró képében az asszociációk kiteljesedéseként Góbi Rita belebújik egy ember nagyságú háromemeletes filctortába, melyen sapka gyanánt egyes gyertya díszeleg.

gobi5
Kikre ismerhetünk rá pontosan a szereplőkben? A kérdésre nincs válasz. Csak képek, hangok, zörejek együttese vázol egy nagyon erős benyomáshalmazt, valami mély és érthetetlen szomorúságot: születésnap van, ami örömteli esemény, de valahogy semmi sem stimmel körülötte. A maga egyszerűségében ható helyzet és annak kibontása, a kortárs táncra érzékenyítő, a zenei hallást is fejlesztő előadás minden, a direktségre lehetőséget adó buktatót elkerül. A közönség felé kidobott papírrepülők, a színpadra invitáló közös tánc kellemesen vezeti le az élményt.
A novemberi matinén az előadást néző kisgyerekek és családjaik érzékelhetően a középosztály jól szituált tagjaiból, a művészet iránt fogékony, akár a művészvilágban helyet kapó családokból álltak. Akár bennfentességgel is vádolható az alkalom, valahogy mégsem ez kapott jelentőséget, hanem az, ahogyan a magukat biztosnak, jól öltözöttnek tudó kisgyerekes családok relációiról egyszer csak lehullott a lepel, a máz: a kamarateremben tapinthatóvá vált az őszinteségtől való félelem. Mert így hat egy nagyon szép, jól sikerült színházi előadás.

Füled érjen bokáig! (Góbi Rita Társulat)

Zene: Gyulai Csaba. Jelmez: Földi Kinga. Koreográfia: Góbi Rita. Kreatív producer: Bakk Ágnes.
Játsszák: Berényi Nóra Blanka, Tick Regina Zsófia, Góbi Rita, Gyulai Csaba.

Jurányi Inkubátorház, 2016. november 13.