Kritika

Mozgásszínház

Pálffy Zsófi: Színházi víziónk, Szent Ferenc

Michel de Ghelderode: Az Úr komédiásai -

A mában vagyunk, Fehér Tibor showmanként tart speechet: a hit a pénz, a siker az isten! Dekoratív kisestélyiben Pina Bausch színházát idéző koreográfia követezik, Assisi Szent Ferenc mint relikvia, mint színházi kísértet ül velünk szemben, a háttérben húzódó színházi széksorban – magányosan és némán hallgat.

Délután három van. Kora délután. Vasárnap. Leszállok a villamosról a Millenniumi Kulturális Központnál, és kopogok a Nemzeti felé – néhányan ugyanerre veszik az útjukat. Egy vidéki busz is leparkol, sok dauerolt hajú néni érkezik, enyhe tájszólásban beszélnek. Gyerekek ünneplőbe öltözve, családok. Párok, fiatalok, idősek. Egészen meglep, hogy ennyien eljönnek egy kora délutáni előadásra, méghozzá mindenki szépen vasalt, esti színházba járó ruhában. Nem titkolom: szkeptikus vagyok. Assisi Szent Ferenc életéről fogok nézni Bozsik Yvette-rendezést, szűk három órán keresztül, a Nemzeti Színház emlékeim szerint rossz akusztikájú nagytermében. Nem tudom, mire vállalkozom.

AzurFotók: Eöri Szabó Zsolt

Legutóbbi Bozsik-élményem az Oidipusz volt a veszprémi A tánc fesztiválján, amit értékeltem, hiszen Bozsik mégiscsak Bozsik, de nagyon befordított, inkább világellenes hangulatom lett tőle. Ugyanilyen dark rendezői vízióval indít Az úr komédiásai is: pestisdoktorok madárcsőrös maszkban, halálfejet viselő csonka katonák, züllés, bomlott világ, amit a Halál maga veterán tábornokként irányít. Ez történik velünk délután három órakor, vasárnap: nézzük a középkorból felvillanó romlás virágait.

Azur2
Robosztus díszletelemek között, baldachinos emelvényen érkezik a főszereplő Szent Ferenc, de előtte jól felfestik a középkori dekadenciát – mintha a Faust világában járnánk. Eszembe is jut a Silviu Purcărete Faustjában (szebeni Radu Stanca Színház) ördögöt játszó fiatal színésznő, Ofelia Popii – tényleg nem jó, hogy ennyire palimpszesztszerűen egymásra íródnak az ember emlékezetében a színházi élmények. Ott egy mitologikus, androgün Mefisztót láttam, akinek elfeledkeztem a neméről (meg is kapta érte a színésznő a legjobb női főszerepért járó Uniter-díjat 2008-ban és 2011-ben). Az Úr komédiásaiban Nagy-Kálózy Eszterről kell elhinnem, hogy öreg, halhatatlan veteránként ő a Halál, de alkatilag olyan színésznő, aki számomra nem tud férfivé válni. Ez nem is baj, mert végül is az előadáson fel-felbukkanó Halálnak nem kell feltétlenül hitelesen nemet játszania, de ez az első jelenetbeli veterán szöges ellentéte az utolsó tangós-haláltáncos erotikus Halál-nőnek, aki csókjával és kecses mozgásával sorra csábítja át a férfiakat a túlvilágra. Ezt a Mrożek Özvegyek című drámájának Haláldámájára emlékeztető femme fatale-t sokkal testre szabottabban hozza Nagy-Kálózy, és a Mennyországban is jobb főangyal, mint veterán tábornok.
De térjünk vissza Bozsikhoz és Michel de Ghelderode-hoz. A történet szekvenciákból áll össze, mintha képek villannának fel-fel egy hosszú, szürreális vízióból, ami a profán etűdöktől egészen a túlvilági helyszínekig ível. Az avantgárd és abszurd stílusjegyekkel machináló belga drámaíró Assisi Szent Ferenc történetét egy századelejei nagyvárosba helyezi, és bár kronologikusan, mégis a ferences rend megalapítójának biográfiájától elrugaszkodva vázol fel egy krisztusi történetet: hogyan lehet kiállni a hitért – a romlott világ ellen?

azur3
Bozsik rendező-koreográfusként szintén nagyon sajátságos látvány- és mozgásvilággal támogatja meg ezt az amúgy is elemelt szöveget, a végeredmény pedig olyan színházi kavalkád, amely nemcsak Szent Ferenc Ghelderode által felvázolt történetét erősíti, hanem tömör színházi kalauznak is mondható. Rég nem láttam olyan előadást, amely a színházi nyelvnek ennyi fajtáját használja, ennyiféleképpen láttat: mondhatni minden jelenet más-más rendezői koncepció, más-más képi megfogalmazás. A Picasso kalandjai című svéd film (1980) volt számomra még ennyire letaglózó élmény, ott is minden jelenet egy-egy külön történet, Picasso biográfiája csupán kiindulási pont, sokkal lényegesebb a megfogalmazás.

azur8
Milyen ez a Bozsik–Ghelderode szemüveg, amin keresztül Assisi Szent Ferenc életét nézzük? Egy végtelen fraktálszínházi utazásban van részünk: nincs határozott keret; amint kellőképpen ráközelítettünk egy „mintára”, jelenetre, máris ott egy másik, ami teljesen más eszközökkel dolgozik, mégis az egész részét képezi. Mintha egy labirintuson mennénk végig: a fausti világból századelejei moziba tévedünk, ahol Ferenc a Leprással és a Részeggel találkozik, útkeresése közben mindig fel-felsejlik a körülötte levő világ bujasága: hiába monologizálnak, a „tömeg” a felénk fordított széksorokban hozzánk hasonlóan a tenger szélén táncoló fürdőruhás nőt nézi. Az ilyen szimbolikus figurák, mint a Részeg, a Leprás, a Vak vagy a köpönyegforgató Ügyvéd nemcsak a profán világban jelennek meg, később, a második felvonás túlduzzad az olyan figuráktól, mint az angyalok, a Szegénység kisasszony, az agonizáló Ferenc Láza, a Halál vagy az asztrális térben megjelenő Parsifal és Orfeusz.

azur5
Az Úr komédiásai akár a „betekintés a színházi nyelvekbe”, vagy a „variációk színpadi terekre” címet is viselhetné: hol színpadi süllyesztőben „tűnik el” egy jelenet a szemünk elől, hol mozinézőtér varázsolódik elő a semmiből, hol a zsinórpadlás-mennyországból lógnak le az angyalok, hol a futószalaggá vált proszcéniumon vonulnak fel a szereplők, hol pedig egyetlen szempillantás alatt mai show-műsorban találjuk magunkat.
Kikerülhetetlen Fehér Tibor alakítása, aki kétarcú ügyvédként, ifis hittanórákról ismert gitáros neo-keresztényként, majd spíkerként is feltűnik a színpadon. Több színésztársához hasonlóan ő is több szerepet játszik, de úgy ugrándozik ezek között a karakterek között, olyan lazasággal, mint amikor tévénézés közben gombnyomásra váltogatjuk a csatornákat a vasárnapi ebéd után. Ez a fajta elemi színészi energia és könnyedség van legközelebb Ghelderode világához – Fehér Tibor ezekben az epizódszerepekben tudja igazán megszólaltatni a műfajt, amelyet a szöveg képvisel. Számomra az ő játéka képviseli a legtisztábban a humort, mely végig ott lappang az abszurd szövegben.

azur6
Nem lehet ennek a drámának színészileg Sztanyiszlavszkij-féle realizmussal nekimenni, hiszen a főszereplőn kívül nem igazán találunk az egész történetben végig jelenlevő karaktert. Assisi Szent Ferencnek az őt körülvevő 20. századi és mitologikus figurákkal szembeni magányos útját követjük végig, amelyben Bakos Kiss Gábor következetesen építkezik, és érzékletesen formálja meg ezt a nagyvárosba csöppent Krisztust. Az előadás első jelenetében még profán Ferencként látjuk, aki a harcból tér vissza a züllésbe, és miután meghallja az égi hangot, elindul az útkeresése, a Részeggel, a Leprással történő találkozás után fokozatosan halad az első „kilométerkő” felé, amikor is a jómódú kereskedő-apa kitagadja. Ghelderode technikai bravúrja, hogy ez a jelenet, a tárgyalás (amikor Fehér Tibor kétarcú ügyvédként először remekel, hol az apát, hol a fiút védve) karikírozott, parodisztikus, és ennek ellenére azzal az elemelt képpel zárul, hogy Ferenc – ruháit levetve – az aszkéta életmódot választja a megalkuvás helyett. Itt az első felvonás vége.

azur9
A darab és a rendezői koncepció is két részre osztható: az első felvonás képileg realisztikusabbnak mondható, hagyományosabb, dekódolhatóbb színpadképeket használ, lírai színháznak mondanám, mely a színház a színházban technikát alkalmazza a felénk fordított nézőtérrel. Képileg nem annyira absztrakt még, mint a második felvonás, amelyben – nyilván a szövegből adódóan is – sokkal elrugaszkodottabb eszközöket használnak: itt már allegorikusabb figurák jelennek meg, mint pl. Szegénység kisasszony, Láz, vagy az angyalok.
A második felvonás színpadképe, tér- és fényhasználata, valamint a jelmezei egyből Robert Wilsont idézik. Az avantgárd-expresszionista térben bábszerű alakok vonulnak, érezhetően kihívás ez a látványvilág és nyelv a délutáni matinéra számító nagycsaládos nézőnek, a dauerolt nénikről nem is beszélve. De van itt V-effektus is a brechti színházból, amikor Fehér Tibor neo-keresztény énekeket penget egy szál gitáron, és elmond néhány Szent Ferenc-legendát, amit homok-animáció illusztrál.

azur10
Ebben a nagy kavalkádban marad viszonyítási pont Bakos Kiss Gábor, alias Szent Ferenc, Ghelderone írói szócsöve, akinek a vízióján keresztül a hit, a szent és a profán aktuális helyzetére reflektálhatunk. Ferenc stílusosan bozsikos nagy tangós-balkános haláltáncünnep-temetése után asztrális vizekre evezünk: a futószalagon találkozunk üdvözültekkel és elkárhozottakkal, éterben bolyongó lelkekkel (Orfeusz és Parsifal), végignézzük Ferenc mennybemenetelét; de csak a nagy finálé utáni kisebbik finálé adja meg a választ a kezdeti kérdésre…
A mában vagyunk, Fehér Tibor showmanként tart speechet: a hit a pénz, a siker az isten! Dekoratív kisestélyiben Pina Bausch színházát idéző koreográfia követezik, Assisi Szent Ferenc mint relikvia, mint színházi kísértet ül velünk szemben, a háttérben húzódó színházi széksorban – magányosan és némán hallgat.

azur7
Újból a megálló felé veszem az utam, és hallgatózom: „nem volt rossz… a második részből semmit nem értettem”, „tetszett, ameddig nem aludtam”, „az az ügyvéd gyerek nagyon jó volt, le a kalappal”, „ez mi volt, ez a második rész?”. Dauerolt nénik szállnak fel a buszra. Hallgatok. Jön a villamos.

Michel de Ghelderode: Az Úr komédiásai – képek Assisi Szent Ferenc életéből

Lanczkor Gábor átiratát felhasználva, fordította Rideg Zsófia. Díszlettervező: Cziegler Balázs. Jelmeztervező: Berzsenyi Krisztina. Fényterv: Pető József. Dramaturg: Rideg Zsófia. Koreográfus-asszisztens: Gulyás Anna. Zeneszerző: Philippe Heritier. Korrepetitor: Komlósi Zsuzsa. Filmek: Iványi Marcell. Homok-animáció: Czakó Ferenc. Ügyelő: Dobos Gábor, Géczy István. Súgó: Kónya Gabi. Rendezőasszisztens: Kolics Ágota. Koreográfus-rendező: Bozsik Yvette.
Szereplők: Bakos-Kiss Gábor, Nagy-Kálózy Eszter, Tompos Kátya, Nagy Mari, Fehér Tibor, Varga József, Vati Tamás m.v., Mikecz Estilla e.h., Fülöp Tamás e.h., Stefánszky István e.h., Krausz Gergő e.h., Ács Eszter e.h., Roehnelt Zsuzsanna e.h., Gombai Szabolcs m.v., Zambrzyczki Ádám m.v., Feledi János m.v., Frigy Ádám m.v., Krizsán Dániel m.v., Vislóczki Szabolcs m.v., Krausz Alíz m.v., Samantha Kettle m.v., Gulyás Anna m.v., Hasznos Dóra m.v., Stohl Luca m.v., Barkó Tamás m.v.

Nemzeti Színház, 2017. február 26.