Kritika

Kortárs tánc

Kutszegi Csaba: Ezek gagások!

MA•ZE: BUDARATS (Kumzits / Dzsumbuj) -

Nem felejtettem ki a címből két y-t, de ha behelyezném a megfelelő helyekre őket, úgy is igaz volna a megállapítás a MA•ZE formáció létrehozóira – persze csak kifejezetten baráti ugratásként.

Hogy mért volnának gyagyások? Ha a néha rám szálló spleenes kultúrpesszimizmus generálja bennem a választ, azt mondom: mert táncból próbálnak táncelőadást csinálni. Ez persze gumicsont (mármint az a kérdés, hogy tánc vagy tánctagadás szegélyezi-e a kortárs üdvözülés felé vezető utat), melynek rágcsálását én unom a legjobban. Ennek ellenére mindig képes vagyok rácsodálkozni arra, hogy az erős, technikás tánc mekkora előadásteremtő erő, és hogy egy fiatal csapat védjegye lehet, még akkor is, ha a bemutatkozó koreográfiáikban nem csordul túl az innováció (sőt, valljuk be: szinte nincs is bennük). De a ma•zésok simán mondhatók azért is kissé gyagyásnak, mert képesek két komoly opusuknak a „budai patkányok”-ra fordítható összefoglaló címet adni. Ezek után feljogosítva érzem magam a gyagyázásra (nem titkolva, hogy marhára csípem ezt a régi-új, még mindig őrült tánccsapatot), na meg arra, hogy elgondolkodjak a gagázáson is…

maze1Nagy Emese és Simet Jessica / Fotók: Futár Ernő / A fotók forrása: a MA¤ZE facebook-oldala

Az Ohad Naharin által kifejlesztett Gaga-technikának nem vagyok ugyan szakértője, de ahány Naharin-koreográfiát, vagy komoly Naharin-hatás motiválta gagás előadást láttam életemben, szinte mindig abban az élményben volt részem, hogy ha nem is történik semmi a színpadon, akkor sem unatkozom. Sőt! A csöndes, egyszerű, kicsiny mozdulatok is rendesen lekötötték a figyelmemet, mindegyik mögött világok, na nem harcát, hanem működését, létezését éreztem. Az est első darabjának, a Kumzitsnak mindkét koreográfusa, Guy Shomroni és Yaniv Avraham Batsheva-táncos volt, és együtt dolgozott Naharinnal. Nem is unatkoztam a félórás egyfelvonásoson egy másodpercet sem.

A Gaga egyik lényege, hogy az előadó teljesen azonosul a mozdulat mögötti, vagy közbeni képzettel, melyet alkotó és előadó előzetesen közösen talál meg. Lehet, hogy ez bonyolultan hangzik, de leginkább csak azt jelenti: elmélyült, tartalmas, műgonddal készült koreográfiákat adnak elő. Az elmélyülés a mozdulatazonosság keresését jelenti, találatnak az számít, amikor megszületik a kegyelmi pillanat (vagy kegyelmi pillanatok sorozata), amelyben táncos, mozdulat és képzet (avagy szándékosan megfogalmazott mögöttes tartalom) azonosul egymással, eggyé válik.

maze3Középen Simet Jessica

A Gaga-módszerrel létrejött koreográfia sohasem ad hoc-jellegű, az érzékiség mellett mindig logika is van benne. Talán ezért (is) tetszik mindig tartalmasnak, és sohasem unalmas. Mindeme erények a Kumzitsban is megtalálhatók: a két koreográfus és a táncosok – a sok-sok jól sikerült mozdulatazonosság alapjaként – láthatóan közös hullámhosszra találtak.

Az elvont koreográfiának a Kumzitsban nincs konkrét jelentése. Hangulatok keltésével, jeleléssel utal a kumzits-estekre, amelyeken – szombaton vagy hétköznap, ennek megfelelően kicsit más-más módon és tartalommal – zsidók találkoznak: mesélnek, szórakoznak, zenélnek. Ezeknek az összejöveteleknek régi hagyománya van, melyet mai formában is őriznek, a folklórmotívumokból is építkező dalok igen népszerűek (tele van velük a YouTube). Szerencsés és ügyes a témaválasztás, a hagyományos kumzits-estek hangulatát az előadáson érzékeny világítás és egy mozdulatlan bábu is segíti felidézni.

maze2Simet Jessica, Nagy Emese, Laza Tímea, Várnagy Kristóf

A négy táncos, Nagy Emese, Simet Jessica, Laza Tímea és Várnagy Kristóf elmerül és feloldódik múlt és jelen kavargásában, folyamatosan jelen vannak, ön- és mozdulatazonosak, előadásuk révén újra megértem, hogy a kortárs táncnak konkrétan nem kell szólnia semmiről, mert leginkább egy különös állapotot jelent, amilyenbe például elmélyült, figyelmes zenehallgatás közben jut el az ember.

A második egyfelvonásosban, a Dzsumbujban is megszületnek az érzékeny, adekvát pillanatok, többször létrejön a varázs, de összességében az opus minden tekintetben hígabb, mint a két izraeli koreográfusé. Ez elsősorban az eleve lazább merítésnek köszönhető (a cím „kreatív ötletkavalkádra” kíván utalni), és annak, hogy az MA•ZE-alapító táncos-koreográfusok, Nagy Emese, Simet Jessica és Várnagy Kristóf még nem olyan érett táncalkotók, mint említett kollégáik. És persze a felhígulás szándékos és felvállalt is: a darab végén hatalmas csődület alakul ki a színpadon, a Magyar Táncművészeti Egyetem modern tagozatának hallgatói és a Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakközépiskola növendékei önfeledt kortársdiszkó-paródiát adnak elő.

maze4Várnagy Kristóf

Jó lenne, ha e kép azt jelentené, hogy az új generációk készek tömegével beáramlani a kortárstánc-szcénára, és szívükből úgy táncolni, ahogy ők akarnak (értsd: nem úgy, ahogy más fütyül). Persze – mint tudjuk – ez a kép sem szól semmiről, legfeljebb egy állapot. De akkor hátha a MA•ZE megalakulása azt jelenti, hogy majd csak eljön az idő, amikor a műfajnak mázlija lesz… Mindenesetre ne adjuk fel, legyen mindenkinek Mazel Tov

BUDARATS (MA•ZE)

Kumzits

Alkotók: Guy Shomroni, Yaniv Avraham. Jelmez: Osnat Kelner. Zene: Ohad Fishof. Látvány és jelmez: Csúcs Angéla. Előadók: Nagy Emese, Simet Jessica, Laza Tímea, Várnagy Kristóf.

Dzsumbuj

Alkotók: Nagy Emese, Simet Jessica, Várnagy Kristóf. Zene: Jónás Vera, Csizmás András. Jelmez: Vitárius Orsolya. Előadók: Nagy Emese, Simet Jessica, Laza Tímea, Nyeste Adrienn, Keresztes Patrik, Várnagy Kristóf, továbbá a Táncművészeti Egyetem modern tagozatának hallgatói, és a Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakközépiskola növendékei.

Trafó – Kortárs Művészetek Háza, 2017. szeptember 21.