Kritika

Kortárs tánc

Péter Márta: Sodrásban

Rachid Ouramdane / CCN2 Grenoble: TORZIÓ -

…a látvány némileg zavarba ejtő volt, de legalábbis szokatlan, s vele a nézői szerep is.

A Trafó 200% tánc sorozatában mutatkozott be Rachid Ouramdane ezúttal kétszemélyes, CCN2 Grenoble nevű társulata, mégpedig a Torzió című, meglehetősen egyedi művel. A Torzió eredeti címe egyébként a Torsion helyett a Tordre, ami inkább a sodrásra utal, nyilván nem véletlenül, ugyanakkor a torzió is többszörös értelmet nyer. Az algériai származású, de már Franciaországban születető alkotó egy előzetes interjúban arról is beszélt, hogy két előadója különleges testfelépítésű táncosnő, és jó lenne, ha a néző olyan elvárásokkal menne az előadásra, mint egy koncertre, vagyis nem keresné a mű kódjait, üzenetét, hanem egyszerűen átadná magát a befogadásnak. Bár megpróbáltam a kérésnek eleget tenni, ismét kiderült az elemi különbség; míg a koncert csukott szemmel is teljes élményt adhat, egy testekre alkotott műnél ez lehetetlen. És a nézőtéren most erősen lesték is a színpadot. Hát persze, a látvány némileg zavarba ejtő volt, de legalábbis szokatlan, s vele a nézői szerep is.

TORDRETęPatrick Imbert 1

Talán nem kéne előzetesen olvasni semmilyen interjút, hiszen akkor még koreográfusi sugallatra sem alakulna ki semmiféle várakozás. A különleges testfelépítés ugyanis a CCN2 Grenoble előadásában legfeljebb sajátos adottság lehet, ami a táncos-alkat bármiféle kategóriáját felülírja, minthogy a hiányos végtaggal született táncosnő egy meglehetősen profi módon kiképzett és profi módon alkalmazott művégtaggal, igen profi módon végezte színpadi dolgát. A nézőtéri koncentráltság pedig egyfajta bámuló, jóindulatú drukkolással vegyült, hiszen itt minden mozdulatnak, főleg a kortársban szokásos kombinációknak egyéni súlya volt. Mintha minden sikeres mozdulat után felszabadult sóhaj és elismerő vállveregetés következett volna. Mintha a nézők a kiállás bátorságát külön is pontozták volna. Ugyanakkor mindkét előadó igen gyakorlott fellépő. A művégtagját is profin használó Annie Hanauer az USA-beli Minneapolisban például tíz éves korában kezdett táncolni, majd a Minnesota egyetemen szerzett táncos diplomát, aztán 2008-ban Londonba, a Candoco társulatához ment, amellyel a Pekingi Olimpiai Játékok és a londoni Paralympia ünnepségén is fellépett, s ahol szintén vezető művész lett. Sokat és eléggé magabiztosan nyilatkozik, főként „életrecepteket”, pszichológiai módszereket ad, és támogató családi háttere meg elért eredményei, szakmai sikerei azt mutatják, hogy sorsa nem hasonlítható a hasonló adottságokkal világra jövő emberekéhez.

TORDRETęPatrick Imbert 7

A másik táncosnő, Lora Juodkaite tánctanulmányait hat évesen kezdte a litvániai Vilniusban, és a tanulást ugyanitt, a Vilniusi Művészeti Akadémián fejezte be. Neki talán különleges mélylélektani adottságai, s vele szokatlan társadalmi/kommunikációs sajátosságai vannak, ám egyedi késztetéseit régóta vállalja, sőt, talán már táncos képzése folyamán is mind erősebben szembesült vele, hogy neki bizony forognia kell. Hogy csakis a forgás révén képes kifejezni az alapvető emberi érzelmeket, így képes a társas kapcsolatokban is megnyilatkozni, és egyáltalán, bármi effélében jelen lenni. Történetéről egy felvételen beszél, amit a nézők a szürkés fényben, a színpadi háttérre vetítve követhetnek is, míg Lora közben hihetetlen módon, folytonosan pörögve írja kisebb és nagyobb színpadi köreit. Először úgy tűnik, technikája rokon a magyar néptáncban ismert eszközös tánc, az üveges előadói szokásával, hiszen a táncosnő mindenféle fejkapás nélkül forog, de a tízedik percben nekünk már csak a szédelgő zsibbadás marad. Ámulunk, amint a balra forgó dervisek állandó forgásán tennénk. A balett fogalmai szerint leginkább a chaînére hajazó forgás kapcsán (amelyet a legegyszerűbben lábujjhegyen végzett félfordulatos lépések sorozataként írhatunk le) Rachid Ouramdane egyfajta transzról beszél, és mélységesen igaza van. Talán valamiféle kapcsolódás jön itt létre a világ spirális rendje, és a világ fizikailag apró lénye, Lora Juodkaite között. Mert milyen energiák is segíthetnék a nem egészen földi mutatványt? Ezt sohasem tudjuk meg, talán még a táncosnő sem tudná megválaszolni – így csak alázattal tekinthetünk a különös képességre.

TORDRETęPatrick Imbert 8

Úgy tűnik, Rachid Ouramdane is tiszteli előadóit, tiszteli az előadóiban manifesztálódó magasabb erőket. Ez pedig csakugyan különleges teljesítmény egy alkotótól, akinek a földi szabályok szerint többnyire a saját egóján keresztül kell érvényesítenie az elképzeléseit, hogy kompozíciója, vagyis a kortárs világában avultnak tűnő kifejezést mellőzve, újabb koreográfiája is megszülessen. A koreográfiai munka ez alkalommal főképpen egyfajta idő- és térbeli szerkesztésben, s talán a zenei döntésben körvonalazható (jóllehet, a látványhoz kapcsolódó hangzás e műveknél nagyon fontos, a zenét jegyző névvel/nevekkel most nem találkozhatunk). Az alkotó nyilatkozatában viszont beszámol egy zenei kontrasztról is, amely a darab elején és végén harsan fel vehemens erővel, és a néző klasszikus mozgásra vonatkozó sztereotip elvárásaira épít, amit persze a színpadra lépő táncosnőknek kellene abszolválniuk. Csakhogy a rövidke mozgásanyag az egykori Broadway álmait kergeti, vagyis leginkább a múlt század első felének amerikai zenei- és táncstílusában fogant, aminek több köze van a jazz műfajokhoz, mint a táncos klasszikához. Itt persze belép a terminológiák jelentésbeli különbözősége is, ám mindig az erősebb győz. Szóval meglehet, ez az infó is olyan, amivel jobb lett volna nem találkozni. Pedig a két előadó mozgásanyaga, színpadi léte talán itt oldódna össze, ha ez most egyáltalán lehetséges.

A darabba foglalt igazságok és a becsületes alkotói szándék arra volt elég, hogy két sajátos mozgás-vallomást rakjon egymás mellé, mi pedig közben nézőként kutassunk önmagunkban. És ez egyáltalán nem kevés.       

CCN2 Grenoble: Torzió

Koncepció, koreográfia: Rachid Ouramdane. Fényterv: Stéphane Graillot. Díszletterv: Sylvain Giraudeau. Előadók: Annie Hanauer, Lora Joudkaite.

Trafó – Kortárs Művészetek Háza, 2017. szeptember 27.