Sárosi Emőke: Elpusztíthatatlan nők
Ferencz Krisztina, Gál Eszter: Opus 96 -
…nem a férfi jóváhagyásától és véleményétől lesz kerek egész az élet!
Húsz év megrendítő villanásai két eltérő női életpályából összeszőve. Tánc-család-színház örök háromszögének története az Opus 96, amely Ferencz Krisztina és Gál Eszter közös alkotói munkájából született az Artus Stúdióban.
Egy fűtés nélküli gyárépület a tér. Hideg beton, finom por, raklapok és néhány vékony (nagymamáink idejében szőtt) szőnyeg közé hívja vándorútra a nézőket az előadás. A bejáratnál kapott tábori szék és takaró hasznosnak bizonyul, hiszen alternatív színházként definiálva az előadást, nincs fix nézőtér. Követjük a más-más helyen játszódó képeket.
Az Artus épülete
Családias hangulatot teremt Eszter közvetlen könnyedsége. Az ő játékos, humoros interpretálásában tudjuk meg előadásuk háttértörténetét: Krisztina megkereste egy ötlettel a tavalyi NKA-s pályázat kapcsán. Húsz éve vannak a pályán, ismerik egymást, de még nem dolgoztak együtt, így remek alkalom nyílt most erre a közös munkára. Nyertek a pályázattal, és elindult a próba. Azaz a beszélgetés, kávézás, teázás, borozás és megszületett a megoldás: improvizáció. Az ember élete villanásokból, érzelmekből áll, amelyeket nem lehet visszaadni egy rögzített dramaturgia mentén. Az emóció és a szenvedély pillanatnyi kreatív lendületét nem lehet korlátok közé szorítani. Így lettek a jelenetek fragmentumosak, és az érzelmi állapotok hangulatfestése miatt öltöznek állandóan át.
Az időhasználat azonban felhasználóbarát: mobillal mért, percekre tagolt, nagyon pontos keretek között adnak teret a szabad asszociatív improvizációnak. A nyitány egy háromperces vetkőzés, 10-10 kombinét vesznek le magukról a nők, ami előrevetíti a történés lényegét: nemcsak a testüket meztelenítik le, hanem a lelküket is. Az előadás szerkezete a szabad improvizációkra és azok reflexióira épül. Izgalmas ötlet – a lelki lemeztelenedésük megvalósulásaként – értelmezni, beszélgetni a közönség előtt a még mikrofonba lihegő táncos gondolatairól. Különös testérzetek jelennek meg néhány pillanat alatt: időutazás (bébilét és öregség), korlátok és szabadságvágy.
Ferencz Krisztina és Gál Eszter / Az előadás imázsképe
Erős közlésvágyuk folyatatása egy nagyobb lélegzetvételű etap. Eszter zenére mutatja meg álmait és félelmeit. Egy légies lány, akiben szétfeszítő erővel bír a föld és az ég elementáris kontrasztja. Krisztina lelkének mélyebb rétegeibe enged performanszával, amely szöveges búcsúzás. A halál topikus megjelenítései (gödörásás, sárlevesfőzés, ruhamosás) elbeszélve groteszk elemként hatnak. Stand upos stílusban mesél élettragédiáiról, személyes kudarcairól, válásáról egyaránt. Történetének van egy érezhető negatív üzenete: szép és rendben csak akkor vagy, ha a férfi annak lát. Ez a fajta tehetetlen élet víziója – a pózokba belemerevedett testek révén – a Godot-ra várva hangulatát hívja be. Az abszurditást csak tovább erősítik az elhangzott szövegfoszlányok, miszerint milyen nehéz tartani egy kart, vagy sokáig egy irányba forogni.
Lázadásként vagy a gondolat komplementereként sötétben hangzik el Kemény Dávid NŐ című szövege, amely ősi, elemi erőket szabadít fel a térben és az alkotókban. Raklapokból építeni kezdenek, és az eredmény egy kalitka/kis ház lesz, az akció gesztusrendszere a rabságra determinált női lét asszociációját hívja elő. De küzdenek ellene. A záró, tízperces közös improvizációban olykor egymásba ütköznek, de energiaszintjük változatlan: a születés és a halál (ég és föld) között igazi harcosként gázolnak át minden akadályon. Szenvedélyük, női mivoltuk és teremtőerejük elpusztíthatatlan.
Kis költségvetéssel, hidegben, hatalmas szakmai alázattal dolgoznak. Két táncos a lelkéből akar egy-egy darabot átnyújtani, és ezzel visszaadni a nőknek az önbecsülésüket. Figyelemfelkeltés is: nem a férfi jóváhagyásától és véleményétől lesz kerek egész az élet!
Opus 96 (Artus Stúdió)
Alkotó előadók: Ferencz Krisztina, Gál Eszter. Videó: Feit Gábor. Dokumentáció: Geday Ildikó. Szöveg: Kemény Dávid.
Artus Stúdió, 2017. október 12.
