Kritika

Balett

Megyeri Léna: Üres, mint egy bábu

Pécsi Balett: A fából faragott királyfi -

Még egyszerű meseként is nehéz értelmezni az előadást, hiszen alapvető kérdések vannak benne elmaszatolva.

 2017-ben volt 100 éve, hogy először állították színpadra Bartók Béla táncjátékát, A fából faragott királyfit, és a centenárium alkalmából a tavalyi évadban szinte elleptek minket a mű új feldolgozásai. A Pécsi Balett verzióját is bemutatták már tavaly tavasszal, ám a fővárosba csak majdnem egy évvel később, az idei Budapest Táncfesztivál alkalmából érkezett el a darab.

fábólFotók: Jókúti György

Az évfordulón kívül nem is igen találtam más okot, amiért Vincze Balázs elővehette a táncjátékot, mivel az előadást látva nagyon úgy tűnik, hogy a balettigazgató-koreográfusnak és alkotócsapatának semmi olyan nem jutott eszébe Bartók klasszikusáról, ami miatt azt a 21. században is elő kéne vagy lehetne adni – a zenei élményen kívül persze. Amely ezúttal jelentős hátrányból indult, mivel a muzsika a Müpa-beli vendégjátékon (egy időnként meg-megzökkenő) CD-felvételről csendült fel. Ez azonban még mindig a legkisebb problémája az előadásnak, sokkal nagyobb gond az értelmezhetetlenül zagyva látványvilág és a bármiféle fordulópontot, netán drámai csúcspontot nélkülöző történetvezetés.

Napjainkra a szerelmes mesék táncszínpadi létjogosultsága igencsak lecsökkent. Ha egy kis önfeledt romantikázásra vágyunk, akkor jó eséllyel az Operaház felé vesszük az irányt, hogy megnézzünk egy 19. századi klasszikust, de a dalszínházon kívül joggal várhatjuk el egy együttestől, hogy ne reflektálatlanul tálaljon fel nekünk egy százéves történetet. Ugyan a pécsiek ajánlója szerint A fából faragott királyfi meséje „egyaránt szolgál fiatal és érett nők és férfiak okulására”, amely „kicsit ’updatelve’ (sic!) óriási megosztást generálna a népszerű közösségi oldalakon”, az előadásból az nem derül ki, hogy mindezt mivel is tudná elérni.

fából2Karin Iwata

A kezdőképben a színpadra vetítik egy nagyváros éjszakai képét, amiből arra következtethetnénk, hogy valóban jelenünkben, aktualizálva fog megelevenedni a történet, de akkor meg mit keresnek a színpadon a lépcsősorok és az ormótlan ezüstfüggöny, amelyeket mintha egy évtizedekkel ezelőtti előadás díszletéből kukáztak volna ki? És miért viselnek a szereplők stílusban egymáshoz még csak véletlenül sem passzoló, legkevésbé sem modern kosztümöket? A „nagyvárosi” Királykisasszony például igazi klasszikus, tüllös-virágos királykisasszony-öltözetben várja hercegét, míg a Tündér jelmeze mintha a nyolcvanas évekből maradt volna itt. Az eklektikát betetőzendő, az eredeti mese szerint a királyfi és a királylány szerelmének beteljesülését hátráltató, megelevenedő erdő fái itt rohamosztagos plexipajzsokkal rohangáló, ronda zakós alakok, akiknek a külseje legalább annyira rejtélyes, mint a dramaturgiai szerepük.

fából3

Aki látott az elmúlt néhány évben Pécsi Balett-előadást, annak nem lesz újdonság sem Vincze Balázs főleg klasszikus alapokon nyugvó modern (bár ezúttal helyenként meglepően anakronisztikus) táncnyelve, sem a két „rangidős” szólista, Nagy Írisz és Szabó Márton kiváló teljesítménye. Előbbi a Tündér, utóbbi a Királyfi szerepében bizonyítja sokadjára makulátlan technikai tudását és eleganciáját. Tuboly Szilárd ezúttal hálátlan szerepet kapott, mert az általa életre keltett fából faragott királyfi fantáziátlan mozgásanyaga inkább idéz rongybabát, mint fabábut, így elvész a karakter groteszk jellege. Ziccerszerep helyett egy idegesítő mitugrász lesz belőle a színpadon. A fiatal Karin Iwata, aki a budapesti előadáson először táncolta a Királylányt, kecses és könnyed mozgású, aki képes volt egy kis játékos színt is csempészni a koreográfiába.

fából4Tuboly Szilárd és Karin Iwata

Nem a táncosok hibája tehát, hogy az est unalomba fullad. Még egyszerű meseként is nehéz értelmezni az előadást, hiszen alapvető kérdések vannak benne elmaszatolva. Nem világos, miért munkálkodik a Tündér azon, hogy megakadályozza a Királylány és a Királyfi találkozását. Kik a „rohamosztagosok”, és miért szaladgálnak oly gyakran a színpadon? Miért szeret bele a Királylány a valódi férfi helyett egy fabábba, és később miért unja meg és dobja el az utóbbit? Mi az, ami mégis felkelti az érdeklődését a valódi Királyfi iránt? Csupa olyan kérdés, amelyre Balázs Béla szövegkönyvének van egyfajta válasza, ám ezek alól a Pécsi Balett külsőségekre építő előadása kirántja a talajt, új értelmezési lehetőséget viszont nem kínál fel helyettük. Furcsa paradoxon ez egy olyan történet esetében, amelynek a legfőbb tanulsága az, hogy rosszul járunk, ha a külsőségek alapján ítélünk és hozunk döntéseket.

fából7Nagy Írisz és Szabó Márton

 

Így aztán mindaz, ami 50 percen keresztül történik a színpadon, puszta intermezzóvá silányul a látványos, ámde csöpögős-közhelyes záró kép előtt, amelyben a Királylány és a Királyfi immár egyesített lépcsősoraik tetején ücsörögve, szerelmesen bámulnak a semmibe.

A fából faragott királyfi (Pécsi Balett)

Zeneszerző: Bartók Béla. Díszlet- és jelmeztervező: Molnár Zsuzsa. Hangfelvételről közreműködnek a Pannon Filharmonikusok, vezényel: Hamar Zsolt. Rendező-koreográfus: Vincze Balázs. Táncolják a Pécsi Balett táncművészei.

Művészetek Palotája, Fesztivál Színház, 2018. február 23.

Budapest Táncfesztivál