Kritika

Kortárs tánc

Sárosi Emőke: Anonim macskák

Mándy Ildikó Társulata: A macska neve -

Három neve és kilenc élete van egy macskának, így tartja a cicamitológia.

A macskák pont olyanok, mint mi, emberek – erre az alaptézisre épít Mándy Ildikó legújabb koreográfiája, A macska neve. Egy történet mozgásban, prózában, klasszikus és modern zenei aláfestéssel, valamint irritatív kaparászás-zörejjel.

mándyImázsfotók / Forrás: Bethlen Téri SzínházA macska megosztó lény: vagy szereted, vagy nem. Hiába az egyiptomi származás, az istennői ősi identitás, az egyéniség (látszata) és a nagy titkok tudójának misztikuma, a macska csak egy kisállat. Szeretetpótlék is lehet, hiszen önző öntörvényűségében a kisbabák tulajdonságait fedezhetjük fel: gondoskodni, életben tartani, szórakoztatni kell őket. Ez a különc négylábú több művészeti ág múzsája volt már: irodalomban, zenében, táncban, színházban egyaránt találkozhattunk vele.

A macska neve az előadás címe, amely akaratlanul, de behoz egy asszociációs bázist: Webber musicaljét, a Seregi László-féle koreográfia emlékét és persze T. S. Eliot verseit Romhányi József csodálatos fordításában. Azonban tisztáznunk kell: ez az előadás nem a madáchos Macskák. De az asszociáció óhatatlanul némi hiányérzetet szül: nincsenek maszkok (hétköznapi tréningruha a jelmez), semmiféle külsődleges jelleg nem akarja bizonyítani az ember macskaságát. Egyetlen apró kivétel látható: Kozma Johanna cicafülekre emlékeztető frizurája „hajaz” a kiskedvenc-megjelenésre.

A prózai betétek kirajzolnak egyfajta dramaturgiai ívet, hogy mit és miért is látunk a balettszőnyegen. Ám a történetmesélés helyett sokkal inkább a szövegben és a kisugárzásban erős Dömök Edina – a központi figura, mint főcica – viszi előre az előadást, az ő alakja és játéka a leghihetőbb. Mesélő, narrátor, valamint táncos is egyben. Titokzatos és sejtelmes hangja és mimikája, kerekded alkata, puha léptei hozzák a tipikus macska-feelinget. Piperkőc kandúr párja, Balogh Csongor mozdulataival és beszédtechnikájával méltó a fiatal alfahím karakteréhez.

bemutato a macska neve original 105094Stubnya Béla a harmadik beszélő figura az előadásban, Gusz, a színházi macska. Kár, hogy nem öreg és nem macskás, de színpadi alázattal üli végig a 80 perces előadást a balettszőnyeg sötét, hátsó részében csak azért, hogy egy strófát elmondhasson az ismert versből. Kár, hogy nincs úgy hatáselemekkel megerősítve, mint Haumann Péter jelenete volt a musicalben.

A többi cicamica a mozdulatok nyelvén akar karaktert építeni, tekintetek és mimika nélkül. Kétségtelen, hogy magasszintű technikai tudással rendelkeznek: izolált mozdulataik, ugrásaik-rúgásaik-gördüléseik mind ezt bizonyítják, csak a lelkük és a szemük hiányzik. Szerepeik nem meghatározottak, többféle macskatípust jelenítenek meg: városi, falusi, gyári, kóbor vagy utazó. A musicalből ismerős Ben Mickering és Mindlevery, a bajkeverő játékos testvérpáros Kozma Johanna és Bartók Tamás szórakoztató duettjében ismerhető fel – vélhetőleg szándékosan. Nem eldönthető, hogy a szólista lányok pontosan milyen karaktert formáznak, de a Csajkovszkij–Petipa Csipkerózsika-balettjéből ismert Csizmás Kandúr és a Fehér Cica dallama humoros és biztos pont, hogy tovább gombolyodjon a macskaság fonalát.

Három neve és kilenc élete van egy macskának, így tartja a cicamitológia. Básztet istennő misztikus büszkesége és játékossága megfeleltethető az emberi kapcsolatok szélsőséges szeszélyeinek. Azonban a visszatérő motivikus hasonlóság újra és újra életre hívja a musical macskáit, így adekvát a kérdés, mit lehet elvárni egy kult-klasszikus töredéktől a professzionális csiliviliség nélkül?

A macska neve (Mándy Ildikó Társulata)

Előadók: Mándy Ildikó Társulata, vendégművészekkel kiegészülve. Rendező: Mándy Ildikó. Koreográfus: Mándy Ildikó és a Társulat.

Bethlen Téri Színház, 2018. február 28.