Kritika

Kortárs tánc

Megyeri Léna: Finn és magyar, két jó barát

Simkó Beatrix – Jenna Jalonen: Long time no see! -

Az előadás igazi ötletparádé, amelynek ötletei közül néhány akár részletesebb, mélyebb kifejtést is megérdemelt volna.

Simkó Beatrix és Jenna Jalonen barátnők. Egyforma magasak, hasonló testfelépítésűek. Életrajzukban is számos közös pont van, hogy csak a legnyilvánvalóbbakat említsük: mindketten évekig a Duda Éva Társulatban táncoltak, most pedig mindketten szülőhazájuktól távol élnek és alkotnak: a magyarországi születésű Beatrix Németországban, a finn születésű Jenna pedig Belgiumban. Közös előadásuk, a Long time no see róluk szól, de rajtuk keresztül rólunk is: magyar, finn, európai (és ha egy kicsit tovább gondoljuk: bármilyen) identitásunkról.

LTNS PR domolky daniel WEB 002 mixAz előadás imázsfotói / Simkó Beatrix és Jenna Jalonen / Fotók: Dömölky Dániel

A Trafó XXS című programsorozatában bemutatott projekt egy hosszas, szimbiotikus kutatási és kísérletező munka eredményét mutatja fel, amelyben az alkotótársaknak (hangdizájn, szöveg, látvány, jelmez) szinte ugyanolyan fontos szerep jut, mint a két táncos-koreográfusnak. Hogy mennyire személyes az előadás, azt már a cím is mutatja (hányszor hangozhatott el a „rég láttalak!” szófordulat az Európa egyik vagy másik pontján éppen összefutó és együtt dolgozó alkotók között?!), és hogy mennyire univerzális, arra pedig bizonyíték, hogy anyanyelvtől függetlenül mindenki találhat benne valamilyen kapcsolódási pontot. Merthogy Beatrix és Jenna kiindulópontja a nyelv. Verbális- és testnyelv, nyelvi hasonlóságok és különbségek, félreértések és megértések. Ehhez pedig keresve sem találhattak volna jobb hátteret, mint a máig sok vitára alapot adó finnugor nyelvrokonságot. És mivel a nyelv kultúránk egyik legfontosabb alapköve, innen már csak egy lépés volt eljutni a kulturális sajátosságok és egyezőségek boncolgatásáig.

Miközben elfoglaljuk a helyünket, a két lány már a színpadon van, körbe-körbe tekintgetnek maguk körül, mintha elvesztettek volna valamit. Miután a nézőtéri fények lekapcsolódnak, a színpadon is sokáig félhomály marad, a táncosok így fedezik fel a teret, merev és szögletes pózokban közlekedve, kerülgetve egymást. A színpadi fény nagyjából akkor megy fel, amikor belép az életükbe a verbalitás, vagyis megszólítják egymást. Beatrix magyarul beszél, Jenna finnül, csak egy-egy szót ismételgetnek, próbálva megérteni, de először mégis mindig félreértve egymást, aztán valahogyan mégis közös nevezőre jutva. A pergős szójátékban minden szóhoz egy-egy póz is társul, így rögtön koreográfia is alakul, a test nyelve is íródik.

LTNS PR domolky daniel WEB 003 mix

Később a tánc és a verbalitás is folyékonnyá válik, és Jenna elmesél nekünk egy finn legendát, amit Beatrix magyarra fordít, de sokkal inkább ferdít. Ekkor tudjuk meg, hogy Jenna bizony ért magyarul, így dühösen támad neki Beatrixnak, amiért elrontotta a történetet. Egymás szidása pedig hamar átvezet egymás népének szidásába, csakhogy rá kell jönniük, hogy bizony a nyelven kívül más rokonság is fennállhat a magyarok és a finnek között – mindenesetre a statisztikáink a depresszió, az öngyilkosság és az alkoholizmus terén meglehetősen hasonlóak. De sebaj, mert legalább Európában vagyunk, ami viszont a legvidámabb kontinens – ezt az idő közben dizájnos bikinire és bukósisakra vetkőzött lányok a Dschinghis Khan és a Rasputin című örökzöldekre előadott műmosolyos, retró tv-show-s koreográfiával igyekeznek illusztrálni.

Az előadás egyik legviccesebb jelenetének főszereplője egy finn ikon: a szauna. Jenna a világ legtermészetesebb módján dobja le a ruháit és helyezi kényelembe magát odabent öt másodperc alatt, míg Beatrix egy olyan burleszk-etűdbe bonyolódik saját magával, amin magyarként talán nem is tudjuk, hogy sírjunk vagy nevessünk: próbálja eltakarni magát egy lepedővel, igyekszik megtalálni a megfelelő ülőhelyet, szenved a dézsával, és mire végre elhelyezkedik, rájön, hogy neki tulajdonképpen most már pisilnie kell. Mindeközben a békésen szaunázó Jennát vádolja azzal, hogy a finnek mindent túlbonyolítanak. Jenna egyébként ebben a jelenetben végig finnül reagál Beatrix litániájára – érdekes belegondolni, hogy fordított vagy éppen egy harmadik anyanyelvű környezetben mennyiben hathatnak másként a verbális és nonverbális poénok.

LTNS PR domolky daniel WEB 004

Valahol ezen a ponton aztán vesz egy szürreális fordulatot, és hangnemet vált az előadás. A szauna is átalakul absztrakt, sejtelmes fényekkel megvilágított térré, amelyben a két meztelen előadó felváltva emeli fel egymást, akrobatikus pózokba rendeződve, a szűk térben gondosan kimérve, kicentizve a mozdulatokat. Hogy mindezt erotikus vízióként vagy valamilyen szimbolikus aktusként értékeljük inkább, az valószínűleg teljesen a nézői percepciótól függ. Mindenesetre a melankolikusabbá vált hangulat a szaunán kívül is folytatódik. A váltott emelések után végül Jenna az, aki kicipeli Beatrixot a „külvilágba”, ő pedig egy dézsában mániákusan mosni kezdi a kezeit, miközben összefüggéstelen és egyre zavarosabbá váló panaszmonológot mond. Szerencsére az igaz barát, szövetséges, avagy testvér – Jenna – ebből az állapotból is kibillenti, és már el is érkezünk az előadás utolsó jelenetéhez, amelyben a magyar és finn zászlós pólóba öltözött lányok a közönség egy-egy férfitagjának hathatós segítségével asszonyhordó versenyt rendeznek. Talán nem nehéz kitalálni – az eredmény döntetlen lesz, így aztán két főhősnőnk elégedett és baráti kézfogásban forrhat össze az örökkévalóság számára.

Ha a fentiekből esetleg úgy tűnik, hogy a Long time no see jelenetei között – az alaptémán túl – nincs túl sok összefüggés, az nem a véletlen műve. Az előadás igazi ötletparádé, amelynek ötletei közül néhány akár részletesebb, mélyebb kifejtést is megérdemelt volna. És bár kétségtelenül megkapjuk kulturális identitásunk görbe tükrét, mindeközben pedig még jól is szórakozunk, hiányzik valamilyen kötőanyag a darabból, ami organikus egésszé szervezné a látottakat. Ebben nem ad nagy segítséget a háttérvetítés sem, amely egyes jelenetekben aktív szerephez jut (például Jenna történetének „elromló” feliratozásakor, vagy az asszonyhordás időmérésénél), máskor viszont pusztán illusztratív, szép tájképekkel egészíti ki az egyébként letisztult és puritán színpadképet. Akárhogy is, egyben biztosak lehetünk: Ha Beatrixon és Jennán múlik, a finn–magyar barátság továbbra is sértetlen marad.

Simkó Beatrix – Jenna Jalonen: Long time no see!

Koncepció, koreográfia, előadók: Simkó Beatrix, Jenna Jalonen. Sound design: Gryllus Ábris. Szöveg: Vinnai András. Díszlet, fotográfia, videó: Dömölky Dániel. Jelmez: Kasza Emese – Mei Kawa. Fény: Dömölky Dániel, Balázs Krisztián. Produkciós menedzsment: Kovács Andrea / Let It Be! Art Agency.

Külön köszönet: Király Ernő, Szmolka Zoltán, Benyák András, Pusztaházi Péter, Pető József, Simet Jessica, Gyabronka József, Makay Anna, Takács Katalin, Karcis Gábor.

Trafó – Kortárs Művészetek Háza, 2018. április 20.