Kritika

Kortárs tánc

Varga Kinga: Részekből álló egész

Békési-Szombati Anett: Takeover -

Az előadás bizonyos pontján mind a három én-típus bemutatkozik egy-egy szólóval, kifejezve az én-fejlődés menetét.

Elégedetten távozik a néző az Artus Stúdió labirintusszerű épületéből, miután megnézte Békési-Szombati Anett Takeover című koreográfiáját. Az előadás a színlap szerint az én-keresésről szól. Ez az információ elég általános, hiszen szinte minden második színpadi alkotással így van ez, és egyáltalán, mit is ér egy színpadi alkotás önreflexió nélkül. Szerencsére ez a közel egy óra hosszat felölelő táncjáték felülírja a színlap olvasása után érzett kételyeket. A mentális utazás, amit végül is bemutat a darab, gyönyörűen rajzolódik ki. A három női táncos egységes koreográfiában, azaz végiggondolt szerkezetben, szervesülő látványban közvetíti a megfejthető mondanivalót. E sorok írójában ugyanis az előadás egyharmadától kialakult az a meggyőződés, miszerint a három női alak a Freud-féle én-szintek leképeződését jelenti. És ettől a gondolatától többé nem tudott szabadulni.

békési1Drávucz Petra és Bokor Felícia / Fotók: Mészáros Csaba

A három női alak a három én-részt testesíti meg. Az előadás bizonyos pontján mind a három én-típus bemutatkozik egy-egy szólóval, kifejezve az én-fejlődés menetét. Ez a megmutatás absztrakt mozgást jelent, és olyankor csak ez az egy szereplő látszódik négyzet alakú fényben. A leghatározottabb figurával kezdődik a sorozat, míg ő a rendezői jobbon mozog, a két másik alak a háttérbe húzódik. A következő, a köztes én felszabadult, magabiztos tánca szintén a jobb oldalon, kicsit előrébb látható, ő az átmenet. A megszülető-újjászülető én a rendezői balon adja elő szaggatott, mozogni és beszélni kezdő, éppen „önmagát tanuló” mozdulatsorozatát (nagyon hatásosak a közben felhangzó beszédfoszlányok). Keze, illetve lába mozgatásával, valamint beszédével kifejezésre bírja két másik társát (a feletteseit?) a háttérben, ő képes egyedül erre az összetett hatásra.

békési3Bokor Felícia

Az én-tanulási folyamat részeként duókat és triókat is láttunk. Az első, agresszívabb én a két másikat életnagyságú Barbie babaként mozgatja, kigúnyolja őket, rendelkezik felettük. Ennek visszahatásaként később a mostani fogvatartottak manipulálják kézmozdulataikkal őt. Ez a legkevésbé fejlett én-résznek először nem megy ugyan, de aztán ő lesz a legügyesebb. A koreográfia ötletes és szép. A táncosok kecsesen, akrobatikusan mozognak. Az ötletes koreográfiát a fehér háttérvászonra vetített árnyjáték felerősíti. Közben ütemes, meditatív zene szól. A három fiatal táncosnő ruhája egyszerű, laza nadrág és különböző színű blúzok – mondhatni elegánsak, de nem feltűnőek, együtt adnak ki egy egészet. Nem a nőiességük hangsúlyozása fontos, hanem az, hogy ők valaminek a részei. Összedolgoznak, nem egymás riválisai, és ez jó érzéssel, megnyugtatóan hat.

békési2Mary Zhang és Bokor Felícia

Érdekessége az estnek, hogy a kortárstánc-előadáson megszokotthoz képest az idősebb generációhoz tartozó nézők is szép számmal megjelentek. Csak ezt érzékelve tűnt fel, hogy ez máskor bizony nem így szokott lenni. Ezúttal a különböző generációk reakciói jótékonyan keveredtek egymással. Gyerekek is ültek a sorokban. Ők egyértelműen nyilvánították ki tetszésüket: a pantomimszerű részeket, amikor a különböző én-alakok marionettszerűen mozgatták egymást, afféle bohóctréfának vették, és nevettek. Élvezték az előadást.

Az Artus stúdió kialakítása egyébként a kortárs performansz általános gyerekbetegségeit viseli magán. Elhagyatott gyárépület nehéz bejutással, mozgó kockakövekkel a lábunk alatt, a félhomályból ijesztő, szoborszerű tárgyak rajzolódnak ki a mélyedésekben, hogy aztán a bejutást követően szembesüljünk a hagyományosan kialakított, emelkedő nézőtérrel és a fekete linóleummal borított csupasz tánctérrel. Ilyenkor a nézőben furcsa érzés kavarog. De mindegy is, hol adták elő a Takeovert, mert hazafelé menet az emberben a fizikai tér emléke elhalványul, és a mentális procedúra, a feldolgozás kap igazi teret.

Takeover

Előadók és alkotótársak: Bokor Felícia, Drávucz Petra, Mary Zhang.
Koreográfus: Békési-Szombati Anett. Zene, vizuál- és tárgykoncepció: Békési Ervin. Fény: Pete Orsolya. Külső konzulens: Szemessy Kinga.

Artus Stúdió, 2018. május 25.