Kritika

Kortárs tánc

Turbuly Lilla: Trubadúr és árnyéklovag a kőszegi várban

Karma Heroica; Ha mi árnyak… -

Nem lehet kétségünk, hogy az egy város itt a város: Kőszeg, Gergye Krisztián szülővárosa.

  • Szeretem, amit csinál.
  • Nekem túl sok. Túl… nem is tudom… túl modern.
  • Értem én. De az mégiscsak jó, hogy ilyen is van. Van kínálat. És nem felejti el a városát.

Kőszeg főterén, az Ibrahim kávézó teraszán, egy gutaütés-meleg hétfő délután hallottam ezt a beszélgetést. Két fiatal nő (talán osztálytársak lehettek valamikor) ült a szomszéd asztalnál, szót váltottak családról, ausztriai munkáról („szép hely ám, mint A hegyi doktorban, olyan a falu”) – meg Gergye Krisztiánról. Egyiküket láttam is az esti előadáson.

Karmaheroica 04 eredmény3.87 MegabájtKarma Heroica / Hoffmann Adrienn és Fejes Ádám / Fotó: Szendi Péter / Vas Népe A Kőszegi Várszínház idei nyári programját végignézve igazat adhatunk neki: a június-júliusi rendezvénysorozatban sokféle műfajjal és stílussal találkozhattak a nézők. Volt három saját bemutató (a Hajmeresztő Göttinger Pál rendezésében; Peer Krisztián gyerekdarabja, az Estimese, r.: Janicsek Péter és Vinnai Andrástól a Vojáger, r.: Keszég László), valamint számos vendégelőadás (vígjátékok, musicalek, gyerekdarabok). Láthatták a kőszegiek Molnár Piroska kiváló önálló estjét, az „Emberi hang…”-ot, és hallhattak Cseh Tamás-estet.

Ebben a kínálatban a július 30-i kortárs tánc-est volt az egyetlen táncos program. Ezen belül azonban két előadást is láthattak a nézők.

Karma Heroica

A Karma Heroica alcíme szerint „egy eddig eltáncolatlanul maradt, különlegesen átlagos történet most eltáncolva egy felvonásban”. Az önreflexív meghatározás igencsak találó, akárcsak a színlapon szereplő, drámadialógusnak vagy kortárs versnek is felfogható ajánló:

„Hallod?!
Mit?
Hát amit mondok!
Igen!
És?
És mi?
Akkor nem hallod!
Ja, de azt igen! „

Az alaptörténet valóban nem új: egy olyan párkapcsolatot látunk, amelyben finoman szólva sem kiegyenlítettek az erőviszonyok. Ha már várban nézzük, mondhatjuk modernkori trubadúrtörténetnek is, amelyben szegény lovag mindent megtesz, hogy végre észre- és komolyan vegyék, szíve hölgye azonban mindezen (Balassi Bálinttal szólva) legfeljebb „csak elmosolyodék”. Az előadás első felében a humor és a játékosság dominál. Már-már paródiába hajlik például, ahogy Simon and Garfunkel zenéjére, mint egy lassított felvételen, Fejes Ádám adja, Hoffmann Adrienn pedig eldobja a már addig is többször játékba hozott vörös rózsákat. Vagy ahogy a díszletet alkotó, sokféle széket Fejes Ádám megpróbálja egymásba akasztgatni, és az instabil alkotmánnyal, további székeken lépkedve odaegyensúlyozni magát Hoffmann Adriennhez. Humoros, és mégis benne van az érzelmeknek való kiszolgáltatottság drámája.

Az első, történetközpontú, inkább mozgásszínházi elemekre építő rész után az előadás második fele már eltartottabb, kortárs táncosabb, bár az egymáshoz és egymástól való fordulások, tört mozdulatok tovább írhatják a nézőben a történetet.

Karmaheroica 22 eredmény3.31 MegabájtKarma Heroica / Hoffmann Adrienn és Fejes Ádám / Fotó: Szendi Péter / Vas Népe

A végére aztán visszatér az irónia, és ehhez kell Zombola Péter, aki a Várszínház plakátemberének öltözve, a hátán egy hatalmas N betűvel, már a bejáratnál fogadott bennünket, és zongorajátékával szó szerint végigkísérte az előadást, hangot adva még Hoffmann Adrienn hajfonatcsapódásának is. Mondhatnánk némi képzavarral úgy is, hogy ezzel a bizonyos N-nel teszi fel az i-re a pontot, és fejezi be az előadást, de hogy pontosan hogyan, az legyen meglepetés a jövendő nézőknek.

Üdítő, játékos, közönségbarát előadás a Karma Heroica, jó szívvel ajánlható azoknak is, akik csak most ismerkednek a kortárs tánccal.

Ha mi árnyak…

Gergye Krisztián tavasszal, a Monotánc Fesztiválon mutatta be a Ha mi árnyak… című performansz-sorozat első öt részét a budapesti Róth Miksa Emlékház udvarán. Ehhez a héthez kiállítás és az alkotótársakkal való beszélgetés is kapcsolódott, minderről itt olvashatnak részletesebben.

Lett aztán 6-7. stáció is egy újabb, különleges helyszínen, a szentendrei Duna-parton, az Art Capital keretében. A 8-9. részt a Ferenczy Múzeum udvarán mutatták be. És ha jól számolom, most Kőszegen a 10. éjfekete rítust láthattuk.

Nem véletlenül használom ezt a szót, hiszen a sorozat ihletői közé tartozik Áfra János Rítus című kötete, amelynek két versét (Tömeg, A sötétség igéi) Philipp György elénekelte a performansz során. Gergye Krisztián munkáinak meghatározó jegye, hogy összművészeti alkotásokra törekszik. Erős képzőművészeti érdeklődése sokszor már témaválasztásában is megnyilvánul, és alkotótársaival mindig különleges zenei világot illeszt az előadásokhoz. Mindehhez most újabb művészeti ágként a kortárs költészet is csatlakozott.

gergyekrisztian 05 eredmény4.92 MegabájtHa mi árnyak... / Gergye Krisztián / Fotó: Szendi Péter / Vas Népe

Az egyes performanszoknak külön-külön alcíme is van, a kőszegi a Requiem for a city megjelölést kapta. Nem lehet kétségünk, hogy az egy város itt a város: Kőszeg, Gergye Krisztián szülővárosa. Sejtem, hogy sokkal több van ebben a 10. performanszban, mint amit a kívülálló megérthet. Olyan mozzanatok, amelyeket csak az alkotó és a város közös emlékezete ismerhet. Kívülállóként azonban mindenki megkapja a lehetőséget, hogy saját szülőhelyéhez képest is nézze az előadást.

A performansz helye nem a nagy udvar, hanem az egyik torony és a külső várfal közötti belső udvar volt. Jóval szűkebb és intimebb tér, mint a Róth Miksa Emlékház kertje. Befalazott ablakok, a torony oldalában kialakított őrhely, átjáró, titkos beugrók, és mindenhol magas kőfalak. Hozzá ezúttal nem délutáni, hanem már sötétedés utáni időpont. Fekete a feketében.

A térinstalláció elemei nem változtak: egy fekete, műanyaghatású szőnyegen két csónakváz. A falon egy felfelé mászni igyekvő szobor (Rabóczky Judit Rita Lilith című alkotása), világos folt a feketeségben. Ezúttal három zarándok vonult be ebbe a térbe: fehér bottal és fekete rózsával az egyik, fekete táblával a másik és géppisztollyal a harmadik. Aztán megkezdődött Gergye Krisztián ahány néző, annyiféleképpen nézhető és értelmezhető létezése ebben a térben. Nekem első alkalommal is, amikor még Budapesten láttam, de most sokkal intenzívebben egy általunk elrontott, megfeneklett világról, és az abban kiküzdhető szabadságról szólt elsősorban ez a negyven perc. Talán a kisebb tér, a beszorítottság, a nagyon magas falak és az éjszakai időpont miatt. Eltaszított majd visszatámasztott létrával (amihez az is kellett, hogy akadjon valaki, aki visszatámassza). És a Lilith szoborral „eltáncolt”, egészen bravúros jelenettel. A Kokoschka babájában volt egy hasonlóan elképesztő kettőse Gergye krisztiánnak az Alma Mahler-bábuval. Ott is, itt is eljött a pillanat, amikor a néző szemében valóban életre keltek az élettelen táncpartnerek.

gergyekrisztian 14 eredmény6.41 MegabájtHa mi árnyak... / Gergye Krisztián / Fotó: Szendi Péter / Vas Népe

Volt még egy kiszámíthatatlanul szép pillanata az estének: miközben Philipp György hangja szakrális mélységet és magasságot hajlítgatott Áfra János verse köré, annál a sornál, hogy „sárkányokat szőnek az erdőszéli fák”, egyszer csak berepült a várudvarra egy tenyérnyi lepke, ilyen nagyot legfeljebb lepkeházban láthatunk mifelénk. Színpompásnak nem mondanám, a barna különböző árnyalatai rajzolódtak ki a szárnyán, de mégiscsak egy szépséges világos folt volt ebben a fekete világban.  

A kőszegi este azt mutatta, hogy a performansz-sorozat bizonyos szempontból önálló életre kelt. Az állandó és változó elemekből összeálló előadást az új helyszínek, a mindig más közönség és az előre kiszámíthatatlan mozzanatok is alakítják. Olyan árnyjáték, amelyben a hely szelleme és a néző egyaránt szerepet követel magának.    

Karma Heroica (MU Terminál, Kortárs Táncműhely)

Alkotók, előadók: Hoffmann Adrienn és Fejes Ádám. Zenei közreműködő: Zombola Péter.

Ha mi árnyak… (Gergye Krisztián Társulat – Kőszegi Várszínház)

Térinstalláció: Gergye Krisztián. Képzőművészeti konzultáns, alkotótárs: Trifusz Péter. Zeneszerző, zenei előadók: Zombola Péter és Philipp György.
Fotós szereplő: Dömölky Dániel. Felhasznált versek: Áfra János Rítus című kötetéből: Tömeg, A sötétség igéi. Jelmeztervező: Béres Móni. Díszlet: Zöldy Z. Gergely. Asszisztens: Mányoki-Kántor Bence. Produkciós vezető: Gáspár Anna.
Produkciós menedzser: Ágoston Eszter. Rendező, koreográfus, előadó, látvány: Gergye Krisztián.

Kőszegi Várszínház, 2018. július 30.