Kritika

Kortárs tánc

Antal Klaudia: Hiányzó rések

Ex Nihilo: Shapers -

Egy nagyon precíz, az utolsó mozdulatig megkoreografált előadást láttunk, melyből pont a köztéri művészet lehetséges spontaneitása, szabadsága, életszagúsága hiányzott.

Az idén tízéves PLACCC Fesztivál, mely a rendhagyó helyszíneken bemutatott produkcióiról ismert, testhez állóan egy olyan nemzetközi csapat előadásával vette kezdetét, mely több mint húsz éve már maguk mögött hagyva a színházépület biztonságot nyújtó falait, közterületen valósítják meg elképzelésüket. A francia Ex Nihilo (jelentése: a semmiből) társulat két rendező-koreográfusa, Anne Le Batard és Jean-Antoine Bigot nyílt pályázaton választották ki a Shapers című köztéri táncelőadásuk nemzetközi – spanyol, francia, egyiptomi és marokkói – résztvevőit. A közös alkotómunka a nyolc táncossal 2016-ban kezdődött, felléptek például Alexandria, Sevilla, Marseille, Szarajevó és Mostar városában, a projekt búcsúelőadására pedig Budapesten, a Rákóczi téren került sor szeptember 3-án.

shapersShapers / A fotók forrása: PLACCC Fesztivál fb-oldala

A Shapers legnagyobb izgalma abban rejlik, hogy az alkotóknak – a színlapon olvasható célkitűzésükhöz híven – minden egyes új helyszínen újra kell gondolniuk az előadásukat, az adott térre kell igazítaniuk, formálniuk a koncepciójukat. Nem tagadom, nagy elvárásokkal közelítettem a produkció helyszíne, egyben lakóhelyem egyik központi tere felé: kíváncsi voltam, hogy miképpen fogják az alkotók beépíteni a Rákóczi tér történelmi, társadalmi és építészeti dimenzióját, hogyan válik a vásárcsarnok épülete a produkció színterévé (és nem csupán háttérdíszletévé), miképpen hagy nyomot a koreográfián a nyolcadik kerület arca, és hogyan válnak részeseivé a nem-néző járókelők. Csalódnom kellett.

Egy nagyon precíz, az utolsó mozdulatig megkoreografált előadást láttunk, melyből pont a köztéri művészet lehetséges spontaneitása, szabadsága, életszagúsága hiányzott. Lenyűgöző volt ilyen közelről megfigyelni, hogyan áll össze a táncosok csapatmunkája, hogy mekkora figyelemmel és koncentrációval kísérik egymást, milyen hatalmas odaadással vesznek részt a projektben. Mozdulataikból a profizmus és a rutin nyugodtsága és biztonsága áradt, a szóló-, duó- és csoportkoreográfiák a mindenkori járókelők mozgásait, erővonalait képezték le: visszacsengtek azok a koreográfiák, melyeket mi magunk is végzünk az utcán sétálva, egy kisebb tömegen átverekedve – súrlódunk, érintkezünk, fennakadunk egymáson és egymásban.

shapers2Shapers a Rákóczi téren

Olyan mintha a mindennapi utca egyik pillanatát emelné fikcióvá az előadás, melybe kéretlenül is betör a valóság: egy nem-néző járókelő a piacról hazasietve a bevásárlótáskájával, a másik a kutyájával, a harmadik a biciklijével, a negyedik pedig gyermeki kíváncsiságával. Az alkotók azonban tudatosan kizárják őket a játékból, nem vesznek róluk tudomást, egy kislányt konkrétan kivisznek az előadás teréből, mely igazán furcsán hat közterület lévén, hiszen elvileg a kislánynak ugyanannyi joga van a vásárcsarnok falához támaszkodni, mint a táncosnak – vagy mégsem?!

Az sem derült ki, hogy mitől jelenthet mást a produkció Budapesten, mint például Marseille-ben. Talán nem volt elég inspiratív a hely az alkotók számára? Pedig a Rákóczi tér történelme nem mondható épp unalmasnak, elég csak az ’56-os forradalom ideiglenes sírjaira, vagy a prostituáltak központi bázisára gondolnunk, melyek a tér történetéhez fűződnek. Vagy talán túl sterilnek hatott a nyolcadik kerület rehabilitált vásártere, s beljebb, a panelrengeteg mélyén, mondjuk a Muzsikus Cigányok Parkjában jobban magába szívta volna az előadás a „nyócker” hangulatát? Nem hiszem, hogy ez lett volna a gond.

shapers3Shapers a Rákóczi téren

Egyszerűen hiányoztak a rendezésből azok a rések, melyeket a Rákóczi tér történelme és társadalma kitölthetett volna, melyek lehetőséget adtak volna a spontán találkozásokra, cselekvésekre, melyek révén az előadás megtelítődhetett volna élettel. E lukak híján csupán egy villanyoszlop, egy csatornafedél és a vásárcsarnok oldalfala kapott lehetőséget egy-egy pillanatra, hogy részese legyen a Shapersnek, osztozzon a táncosok játékában.

Ettől függetlenül öröm volt nézni a táncosok produkcióját, hiszen mindig felszabadító érzés nézőként, ha a színház egy lépéssel (fizikailag is) közelebb kerül a való élethez – ebben (is) rejlik a PLACCC Fesztivál ereje, ami figyelem, csak most kezdődött.

 

Shapers (Ex Nihilo)

 

Táncosok: Lucia Bocanegra, Mourad Koula, Natacha Kierbel, Shady Abdelahman, Elvira Balboa, Ayoub Kerkal, Aurore Allo, Ahmed Shamel.

Zene: Pascal Ferrari, Jean-Antoine Bigot. Koncepció és művészeti vezetés: Anne Le Batard, Jean-Antoine Bigot. Külön köszönet: Rolando Rocha, Corinne Pontana.

  1. szeptember 3. Budapest, Rákóczi tér