Kritika

Néptánc

Kádár Elemér: Kár volna titokban tartani

Erdélyi Antológia 2018 -

Akik látták a gálaműsort, igen szép néptánc-ünnep emelkedett hangulatával vihették haza az élményt.

Immár tizenkettedik alkalommal került sor az Antológia-gálára, ez alkalommal Kolozsváron. Azért hangsúlyozom, hogy „ez alkalommal”, mert az Erdélyi Antológia is, mint a Romániai Magyar Néptáncegyesület nagyrendezvényei általában, vándorfesztivál-jellegű. A magyarországi antológiához némiképp hasonló, amennyiben ez is egy zsűrizett verseny eredményeképpen létrejött gálában csúcsosodik ki, de ezen túl sajátosan erdélyi jellege is van.

41488550 227176604821326 1419996735874269184 nFotók: Süle Dávid

Erdélyben ugyanis nem megoldható az együttesek megmérettetése nagyjából azonos színvonalú fesztiválokon, melyekre a zsűri odautazhatna élőben megnézni az előadásokat és válogatni azokból. Számos fesztivál ugyanis határozottan elutasítja a zsűrizést, mert számos együttes is elutasítja, hogy zsűrizzék. Így az érdekelt együttesek maguk nevezik magukat az antológiára, úgy, hogy felvételt készítenek a versenyszámaikról (minimum kettő kötelező), azokat beküldik a Néptáncegyesülethez, amely aztán továbbítja legkevesebb három felkért szakember számára. Ezek a szakemberek egyénileg dolgoznak, egymásról ebben a munkafázisban még nincs tudomásuk. Megnézik, értékelik a felvételen látottakat, javaslatot tesznek a részvételre. Ezeket a pontokat, javaslatokat a szervezők összesítik, így születik meg a gálán fellépő tíz műsorszám listája.

Itt kell megemlítenem, hogy Erdélyben a versenyzés, zsűrizés kérdésköre sokkal erősebb törésvonalat hozott létre a szakmában, mint Magyarországon. Több mint egy évtized távlatából jól megállapítható, hogy a csíki, Keresztúr környéki, marosszéki és partiumi fesztiválokon nagy számban megjelenő és fellépő, esetenként igen komoly szakmai színvonalat képviselő együttesek tüntetőleg távol maradnak a rendezvénytől. Pedig többé-kevésbé rendszeresen folynak eddig sikertelen, de legalábbis alig sikeres próbálkozások a bevonásukra, s egy alkalommal sikerült is a gálát Csíkszeredában, aztán évekkel később Nyárádszeredában megrendezni, sőt egy kiadás erejéig Nagyvárad is volt házigazda, de aztán a remélt áttörés elmaradt. Így legfőbbképpen a háromszéki, Udvarhely és Kolozsvár környéki (tágabban értelmezve, ideértve a szamosújvári és zilahi műhelyeket is) együttesek támogatják a rendezvényt, és adják évről évre a gálán fellépő együtteseket.

Üde színfolt volt idén a temesvári Bokréta, mely úgy gyermek-, mint felnőtt kategóriában képviseltette magát a gálán. Rajtuk kívül a sepsiszentgyörgyi Százlábú és Kincskeresők, a szamosújvári Kaláka, a székelyudvarhelyi Kékiringó és Serittő, a zilahi Terbete és a házigazdák, a kolozsvári Ördögtérgye és Szarkaláb táncegyüttesek voltak még láthatók a Kolozsvári Állami Magyar Operaház színpadán. Versenyen kívül, a szervezők vendégeként fellépett még a harmadik kolozsvári műhely, a Zurboló Néptáncegyüttes is.

41513646 325108681569516 3961513130424532992 n

A helyszínről nagyon röviden: végre igazán méltó környezetben sikerült megrendezni ezt a gálát, több olyan esztendő után, amikor is a fellépők joggal tették szóvá a helyszín (néha egészen súlyos) hiányosságait. Ha a rendezvényt valóban rangosnak szánják a szervezők, és nem csak a nyilatkozatok szintjén, akkor bizony ennek a nem jelentéktelen részletkérdésnek, mint a helyszín, kijár a kiemelt figyelem. Tiszta szerencse, hogy idén a Néptáncegyesület mellett társszervezők voltak a kolozsvári Ördögtérgye és Szarkaláb Táncegyüttesek is, ez utóbbi pedig mint a Kolozsváron éppen huszadik alkalommal zajló Szent István Napi Néptánctalálkozó fő szervezője, be tudta kapcsolni az Antológiát is a saját rendezvényébe, s be tudta vinni annak helyszíneire, így az Operaházba is. Operaház persze nem minden erdélyi városban van, de azért egy kellőképpen felszerelt színház még kisebb városokban is akad.

Idén a szakmai testület tagjai, akik a beküldött felvételek alapján a gálaműsor fellépőit kiválogatták: Tekeres Gizella (tánckarvezető, Háromszék Táncegyüttes, Sepsiszentgyörgy-Erdély), László Csaba (művészeti vezető, Pipacsok Táncegyüttes, Székelykeresztúr-Erdély) és Kovács Norbert „Cimbi” (néptáncoktató, koreográfus, Kiscsősz-Magyarország) voltak. Utóbbi távollétében a gálaműsor utáni szakmai beszélgetésen a zsűri harmadik tagja rendhagyó módon Füzesi Albert, a marosvásárhelyi Maros Művészegyüttes nemrégiben nyugállományba vonult művészeti vezetője volt.

A látottak és a szakmai értékelés alapján nagyjából hasonló következtetéseket vonhattunk le idén is, mint az elmúlt pár évben: az antológián rendszeresen fellépő együttesek táncosainál számottevő szakmai előremenetel figyelhető meg. Tánctechnikailag magasan képzett táncosokat, ízes, stílusos táncolást, egyre igényesebben összeállított viseletállományt, ehhez illő hajviseletet és ékszereket láthattunk. Érezhető és örvendetes az igyekezet e téren. Persze az igazán látványos továbblépéshez jelentősebb anyagi feltételek kellenének, de tán immár az is meglehet az erdélyi együttesek által is igényelhető pályázati támogatásoknak köszönhetően. Az már szerencsés, de idén is előfordult, hogy olyan együttes, amelynek megvan a megfelelő viselete az adott tánchoz, kényelmi szempontok miatt nem vette fel, kalapot sem tettek a fejükre a fiúk, s az ingek nyakát sem gombolták be, vagy ha eredetileg igen, akkor az együttesvezető nem felügyelte, hogy a beállított forma jusson is el a színpadig.

41517438 314593092632379 5777639948458917888 n

Ami továbbra is a gyenge pontja az együttesek műsorszámainak: a koreográfia. Még mindig nagyon sok a kötött sorozat, unalmas formahasználat, az egyszólamúság, statikusak a színpadképek. Szinte mindenik koreográfia túl hosszú. Kivételt képeznek a magyarországi fesztiválokon és az ezeket követő szakmai beszélgetéseken is érdemben részt vevő együttesvezetők, koreográfusok munkái, esetünkben konkrétan a zilahi és a temesvári együttesek által bemutatott kompozíciók (koreográfusok: Antal Dóra és Hercz Vilmos, valamint Adorjányi-Szabó Nóra és Számfira Máté). A többiek műsorában is felbukkant számos remek ötlet, de a kidolgozottság, a folyamatosság, az összefüggések, a szép kötések többnyire már hiányoznak.

Kiemelten megdicsérendő azonban a szamosújvári Kaláka Ki a prímás? című koreográfiája (koreográfus: Könczei Csongor), melyben a színpadra lépő kamaracsoport szinte minden tagja muzsikált is a tánchoz, frappánsan, trükkösen váltogatták a hangszereket, humoros részekkel tartották ébren azoknak a figyelmét is, akiket esetleg a tánc önmagában nem érdekelne. Számottevő üzenetértéke, a már-már szokásosnak mondható komoly fricskaértéke volt a Zurboló Kis gömböc című koreográfiájának (koreográfus: Könczei Árpád), amely annak a veszélyes folyamatnak az esélyeit latolgatja, melynek mindannyian szemtanúi vagyunk: hogyan válik, vagy nem válik – a show-business „jótékony” beavatkozásai révén – a népi szórakozáskultúra ócska vásári bohóckodássá. Megemlítendő pozitívum továbbá a Kékiringó és a Százlábú Táncegyüttes leánykara esetében a rendkívül igényes, szép viselet, a Kincskeresőknél pedig az a forma, amellyel igen szépen ötvözték a különböző korosztályok jeleneteit, és ebbe mesterien építették be a vendégként magukkal hozott őrkői hagyományőrzőket. A gyermekegyüttesek kivétel nélkül mind gyermekegyüttest meghazudtoló színvonalú tánctudást mutattak!

De ha már szóba jött az imént a show-business: annak egy igen komoly része a marketing, amiben ez az antológia, mint többnyire a korábbiak is, gyengén teljesített. Nagyon kevés reklámanyag készült, az pedig nagyon későn került ki a világ elé. Kis híján sikerült az egész rendezvényt titokban tartani. Hogy nem így történt, az főleg annak köszönhető, hogy Kolozsváron ama hétvégén amúgy is nagy volt a nyüzsgés: nagyban zajlottak a Kolozsvári Magyar Napok, éppen a végéhez közeledett a legnagyobb erdélyi néptáncfesztivál, az idén jubiláló huszadik Szent István Napi Néptánctalálkozó. Ezeknek megfelelően sok volt a kulturális/népzenés-néptáncos programot kereső érdeklődő a környéken, s a gálaműsor előtti órákban eleredt egy kisebb eső is, finoman beterelvén a szabadból a kedves nézőket az Operaházba.

41613763 2187015204864001 7013393994767925248 n

Röviden: szép esztendőt tudhat maga mögött az Erdélyi Néptáncantológia. Akik látták a gálaműsort, igen szép néptánc-ünnep emelkedett hangulatával vihették haza az élményt. Azok az együttesvezetők, táncosok, koreográfusok, akik részt vettek a beszélgetésen a szakma jeles képviselőivel, minden bizonnyal erős kapaszkodókat kaptak munkájukhoz. A szervezők ismét szembesülhettek pár régi hibájukkal, amelyeket immár jó lenne meghaladni. És jó lenne, nagyon jó lenne, ha sikerülne érdemben megszólítani azokat a műhelyeket is, amelyek az elmúlt tizenkét év során kiléptek (igen, sajnos, ilyen is van), vagy még be sem léptek az Antológia fő szervezőjének, a Romániai Magyar Néptáncegyesületnek a kötelékébe. Egy ernyőszervezet erejét ugyanis a kiváló szakmaiság mellett nagymértékben a tömegbázisa is adja.

Kolozsvári Állami Magyar Operaház, 2018. augusztus 25.