Kritika

Kortárs tánc

Varga Kinga: A lány és a tenger

Feledi János – Feledi Project: Hullámok

Felesleges értelmet keresni a jelzésekben, mert nem lehet valódi következtetésre jutni.

Mintha metronóm diktálta taktusok adnák a ritmusát Feledi János új koreográfiájának, a Hullámoknak. Erős az előadás kohéziós ereje, amelyet a mozdulatok, a színek és a hangok összhangja is jól kifejez. Az előadás formailag letisztult és harmonikus. A néző átadja magát az élménynek, de nem tudatosan van jelen: beszippantja az, amit lát (hátára veszik a hullámok), és dobálja, sodorja, míg egyszer csak – az előadás végére – partra vetődik.

hullámok1Fotó: Jókúti György

Az absztrahált koreográfiában persze semmi sem egyértelmű. A cím és a színlap alapján arra lehet következtetni, hogy Virginia Woolf prózáját halljuk bejátszásról angolul, férfi és női hang tolmácsolásában. Beleérzően, költőien. Nem véletlen talán, hogy a költészet szó angol megfelelője sokszor ismétlődik a hanganyagban (poetry). Komolyzenei aláfestést is hallunk. Ezek variálódnak. Vízcsobogás vagy csak sustorgása, morajlása a tengernek, óceánnak. Ég és víz egybemosódik – talán hallunk ilyen mondatokat a bejátszott angol nyelvű szövegben.

hulllámok2Fotó: Jókúti György

Apró jelzések, lassú építkezés jellemzi a koreográfiát. Felesleges értelmet keresni a jelzésekben, mert nem lehet valódi következtetésre jutni. A hat táncos, a három férfi és a három nő a darab indulásakor a földön fekszik a tér hat különböző pontján, magzatpózba összehúzva magukat. Forognak a tengelyük körül. Aztán percek múlva felállnak, függőleges referenciaként a térben. Ez a helyzetváltoztatás látványos. Mozognak együtt, és mozognak kiscsoportokban egyre bonyolultabb jelentés-együtteseket hordozva. Ruháik egyszerűek, hétköznapiak. Lenge felsőing, hosszú nadrág, dominál a kék, talán a víz színére utalva. Különbözik ettől egy öltözék, egy lányé, akin nincsen nadrág, csak hosszú farmering. Egy ponton túl ez a ruhadarab lekerül róla, egy fekete top és dresszalsó marad csak.

hullámok3Fotó: Jókúti György

Nincs történet, csak annyit érzékelünk, hogy valaki belefullad a habokba. Három táncosra tekeredik rá a mikrofonzsinór, akik a mikrofonba lihegve egyre hangosabban érzékeltetik, milyen az, amikor valaki fulladozva küzd az életéért. Asszociálhatunk akár Az órák című filmre, arra az emblematikus jelenetre, amikor Nicole Kidman belesétál a vízbe, és véget vet az életének.

Hullamok 007Fotó: Mészáros Csaba

A tengerre egy ponton képi megjelenítéssel is asszociál az előadás. A színpad hátsó részén az első pillanattól látszik egy nagy fehér műanyag fóliaféleség. A szkeptikus néző akár sokszor látott megoldást is sejthet mögötte (pl.: színpadra terített fólia), de téved: a fehérség sok nejlonzacskóból tevődik össze, melyeket egy ponton a táncosok szétterítenek a színpadon, a hullámok habzását mutatva. Majd ezekkel játszanak tovább, gázolnak benne, belefújnak, kellékként használják.

Hullamok 035Fotó: Mészáros Csaba

Az előadás születéssel kezdődik, halállal ér véget. Talán egy lány élete, aki egy tengerparton él. E sorok írójának ez a szubjektív lenyomata a koreográfiáról. Mert az elme mindenképpen megoldásokat keres, és egy történetet gondol a jól működő koreográfia mögé.

Hullamok 024Fotó: Mészáros Csaba

Hullámok (Feledi Project)

Zene: montázs. Világítás: Hepkó Miklós. Látvány, jelmez, koncepció, koreográfus-rendező: Feledi János.

Előadók: Horváth Zita, Hoffmann Luca, Safranka-Peti Zsófia, Csizmadia Tamás, Frigy Ádám, Taba Benjamin.

Bethlen Téri Színház, 2018. november 13.