Turbuly Lilla: Asszony a házban
Federico García Lorca: Yerma -
Molnár G. Nóra tud közeget teremteni a szöveg mellé.
Lorca erős érzelmeket mozgató, balladisztikus drámái jó alapanyagot jelentenek a mozgásszínházi megközelítésnek, nem csoda, hogy Horváth Csaba vizsgaelőadást és egy székesfehérvári bemutatót is tartott a Vérnászból, Widder Kristóf pedig a Bernarda Alba házát dolgozta fel. Most Horváth Csaba egyik tanítványa, Molnár G. Nóra, a Színház- és Filmművészeti Egyetem IV. éves, fizikai színházi koreográfus-rendező szakos hallgatója választotta a Yermát rendezői debütálásához. Az előadásban osztálytársai játszanak, az egyetlen vendég, Nagy Norbert kivételével, aki korábban ugyanezen a szakon végzett.
Fotók: Éder Vera
Molnár G. Nóra kompakt, világos, tiszta jelekből építkező előadást hozott létre, amelyben a szöveg és a mozgás mellett a látványvilág és a zene is kiemelt szerepet kap.
A drámához képest, amelynek kezdetekor Yerma és Juan már két éve házasok, az előadás korábban, az esküvővel indul. A megterített asztal és a vendégek ruhája is fehér, hogy aztán ez a bizakodással és reményekkel teli kezdet sötétedjen fokozatosan a feketeségig. A szöveget az alkotók feszesre húzták (dramaturg: Törley-Havas Sára), a legfontosabb párbeszédek hangzanak el. Köztük mozgásetűdök jelenítik meg a szereplők lelkiállapotát, egymáshoz való viszonyát.
Herman FlóraAz előadás meghatározó eleme azonban az, ahogy a mozgást és a képi megjelenítést összekapcsolják. Yerma széles papírtekercsekre festi belső világát. Kezdetben fehér festékkel, majd szürke, fekete színekkel, széles mozdulatokkal. Nonfiguratív, néha a hieroglifákra emlékeztető ábrákkal telnek meg a papírtekercsek. Gesztusfestészetet látunk – szó szerint. Előbb csak a padlón, majd a térbe belógatva is feltűnnek, fokozatosan, ahogy Yerma meghasonlik magával, végül már keresztbe-kasul behálózzák a színpadot. (A díszlet Jeli Sára Luca munkája.) A vastag, zörgős papír az előadás végén is kiemelt szerepet kap: leszaggatása, összegyűrése disszonáns zenévé válik, hozzáadódik az élő zenéhez. Bettermann Rebeka és Mózes Zoltán csellójátéka és dobolása pontosan, érzékenyen jelzi/követi a szereplők viszonyulásait, állapotváltozásait.
A Yerma egy nőközpontú, a női szemszöget előtérbe helyező történet, Molnár G. Nóra rendezésében pedig még inkább azzá válik. A két férfi szereplő, a férj (Gyulai-Zékány István), és Victor, a lehetséges szerelem (Nagy Norbert) csak időnként tűnik fel a színen és Yerma életében, amely bezártságban, magányban telik. „Birka a réten, asszony a házban” – ahogy a férje mondja. Ez a bezártság a gyermektelensége miatti kirekesztettséggel párosulva szívja ki a levegőt Yerma életéből. Herman Flóra Yermája nem a végzet asszonya, nincs benne semmi sötét, végzetes vonás. Fiatal, tapasztalatlan lány, aki azt teszi, amit a környezetében lát: férjhez megy, és várja, hogy neki is gyermeke szülessen.
Hojsza Henrietta, Vadász Krisztina, Ténai Petra és Barna Lilla
De ahogy az idő telik, egyre több és határozottabb jelzést kap a környezetétől, hogyha nem tud megfelelni a szabályaiknak, nem tartozhat közéjük. A falubeli asszonyok szerepében osztálytársai az össze-, rá- és kibeszélés változatos alakzatait mutatják meg, néha humorral is ellenpontozva a jelmezekben, kellékekben és hangulatban egyre sötétedő összképet.
Újra és újra visszatér a kezdő jelenetben látott, terjedelmes asztal: a menyegzői, ünnepi terítékből fekete lepellel borított, halotti torra utaló teríték lesz, amelyen egy kitömött varjú is feltűnik: mintha a Vörös Rébék károgó Rebi nénijét is megidéznék ebben a balladában. Ugyanígy ismétlődik a vetkőztetés-öltöztetés motívuma is: az önállóág elvesztését, a férjnek és a helyi közösség szigorú szabályainak való kiszolgáltatottságot jelzi a fűzőre, és kicsit a kényszerzubbonyra is emlékeztető felsőruha.
Herman Flóra ésGyulai-Zékány István
Ha a néző nem tudná, hogy első rendezést lát, talán túlságosan is kiszámítottnak, lekerekítettnek érezné az előadás dramaturgiáját, amely kevesebb helyet hagy a váratlannak, a meglepetésnek. Első vizsgaelőadásnál azonban értékeljük ezt inkább következetességnek. További fontos érték, hogy Molnár G. Nóra tud közeget teremteni a szöveg mellé. Több oldalról bombázza a néző érzékeit, és eléri, hogy belekerüljünk ebbe a világba, amelynek vizuális és érzéki lenyomata biztos, hogy sokáig ott marad az emlékezetünkben.
Federico García Lorca: Yerma
Játsszák: Herman Flóra, Gyulai-Zékány István, Nagy Norbert, Ténai Petra, Barna Lilla, Vadász Krisztina, Hojsza Henrietta.
Zenészek: Bettermann Rebeka, Mózes Zoltán. Díszlet: Jeli Sára Luca. Dramaturg: Törley-Havas Sára. Zenei közreműködők: Horváth Szabolcs, Bettermann Rebeka, Mózes Zoltán, Kéménczy Antal. Korrepetitor: Kármán Eszter. Rendezőasszisztens: Perényi Luca. Rendező-koreográfus: Molnár G. Nóra.
Ódry Színpad, 2018. december 12.
