Kritika

Kortárs tánc

Péter Márta: Két előadás két helyszínen

Les Ballets Jazz De Montreal: Dance Me…; Company Wang Ramirez: Everyness -

…nem a testtel kéne ennyit törődni, hanem azzal, ami-aki benne lakik, mert ez a kettő is szorosan összefügg, ha – egyelőre – nem is föltétlenül érzik így az anyagiasságba ragadt szemléletmód fantáziátlan követői.

Mintha Leonard Cohen egyetlen életen belül szeretett volna megkapni mindent. Talán ezért és így lett egyszerre dalszerző, énekes, költő, novellista, regényíró, és nem mellesleg egy társulatot vezénylő egyéniség is. A kanadai zsidó identitás persze sok mindent megmagyarázhat, ami azonban a Nemzeti Táncszínház idei Budapest Táncfesztiváljáról, pontosabban a Dance Me…-estjéről emlékként megmaradhat, az egy valamelyest szomorú, narcisztikusan akarnok lény diktátuma, és egy csapat jól képzett táncos, aki semmi mást nem csinál, mint kiválóan végrehajt. Ezt csak elfogadni lehet, rákérdezni nem szabad/na.

dance1Dance me... / Fotók: Thierry du Bois

Mert darab nincs, nem volt, hiszen az előadás talán maga Cohen, akinek művei – legtöbbször saját előadásban – az előadást is uralják, s aki különben 2016 novemberében 82 évesen Los Angeles városában távozott az élők sorából. Ezért nehéz is összekötni a látvány életességét a valósággal. Bár állítólag a Dance Me… előadását még maga Cohen hagyta jóvá, ma mégis inkább azt érezni, hogy a jelenlegi benyomásokért alapjában inkább a rendező a felelős, akinek láthatóan egyetlen célja volt csupán (ám ez nem biztos), hogy Cohen emlékét jól szolgálja. Mindezt magyar honlapról is tudni (lásd: www.rockbook.hu/zenekar/leonard-cohen).

Viszont a mostani előadásig Cohen megteremtette a saját stílusát – és erről ott ugyancsak olvashatunk –, „a sötét hangvételű, balladisztikus jellegű, félig mesélt, félig énekelt számok révén”, és amit „az összetett jelképeket használó poétikus szöveg és könnyen követhető nagyszerű dallamvezetés” jellemez. Ez és ennyi kell ma a sikerhez itthon is, még a táncszínpadon is. Hogy a három meghívott – és célra kiszemelt – koreográfus mit csinál, majdnem mindegy. A mindenkit pontosan soroló casting a Les Ballets Jazz De Montreal táncosairól el is feledkezik, akik különben jól képzettek, de úgy tűnik, nekik is mindegy, mit csinálnak a szcenikailag mindentudó színpadon.

dance2Dance me...

Bemutatják a kortárs tánc jószerével valamennyi elemét, a talajon mindenképp, olykor kis latinos színt is hozva, a hangszerelésben pedig sok közel-keleti beütéssel is támogatva az eredeti koloritot. És nyilván vannak olyan nézők, akik egyszerűen „ki vannak éhezve” egy kis táncos látványosságra, nekik ez tetszeni fog, de nagy hiba, hogy vannak olyanok is, akik ennél talán többet akarnak egy kortárstánc-esten. Vagy a műfaj és nézője ma ennyit ér? Sajnos, egy táncesten nem hat meg a precízen és pontosan előadott Halleluja című szám se, talán egy Gospel-összeállításban lenne a helye, hiszen a táncmentes néhány percet megint nem a dramaturgiai cél diktálja, hanem Cohen dalszerzői vénáját kell általa is megcsodálnunk.

everyness1Everyness / Fotók: Denis Kooné Kuhnert

Ahogy, most épp Everyness címmel készült egy teljesen eredeti és új valami (a Company Wang Ramirez számára). Ez a cím pedig épp annyira hozza a mindent, mint a semmit. Viszont most örülni kell! Hogy minek és miért, mindenki döntse el magában. A koreográfus állítólag új megközelítésben használja a szereplők testét, a mozgást és a díszleteket, teret engedve mindegyik táncosnak, hogy kellőképpen kifejezze magát. Már e mondatban is van némi ellentmondás, de abban meg különösen, hogy „új megközelítésben használja a szereplők testét”. Persze, tudjuk, a tánctörténet folyamán többnyire minden alkotó erre az „új megközelítésre” áhítozott, hiába, hogy táncosaiknak ettől nem nőtt több kezük és lábuk, mert a test olyan, amilyen, sok ezer év óta. Szóval általánosságban nem a testtel kéne ennyit törődni, hanem azzal, ami-aki benne lakik, mert ez a kettő is szorosan összefügg, ha – egyelőre – nem is föltétlenül érzik így az anyagiasságba ragadt szemléletmód fantáziátlan követői.

everyness2Everyness

A megfelelően képzett, és egészen különböző tájakról verbuválódott öttagú társulatból egy ponton valóban minden előadó megmutathatta azt, amit „táncosként” tud. Ez a férfiakra gondolva leginkább a brake-dance földön abszolválható, akrobatikus variációit jelentette, vagy máskor az ősemberi színvonalú testi-szellemi elengedést, félelmetes kiáltásokkal és mindenféle hangokkal kísérve, míg a gyakran közös variációkat bemutató, két távol-keleti hölgy inkább aprólékos, ám gyors mozdulatokkal támasztott a terepen egyfajta békességet, és gondoskodott a bizonytalan funkciójú főszereplő, vagyis a fel-felfújódó és minden irányban lengő fehér alkalmatosság megfelelő mozgásáról. A darab „fő”attrakcióját különben egy képzőművész alkotta meg, és „elvont műve elvont jelentéssel is telítődik”, miután „az Univerzum hangulatát tükrözi.” Utóbbiról persze kissé nehéz számot adnia bármelyik emberfiának, aki éppen ebben az Univerzumban létezik, de egy művész fantáziája olykor végtelen. Hát legyen. És legyen mindig olyan néző is, aki hisz is ezekben.

*

Végül, ha a Sors és a szerkesztő megengedi, pár szóval búcsúznék az olvasóimtól, mert talán vannak páran, akik szerették és értették ezt a megközelítést is. Táncról több kritikát azonban már nem írok, mert úgy tűnik, mostanság ez a műfaj nem érett rá. Ám nyilván van, aki örül, hogy a tánc terén csöndben maradok, annak küldök egy dalt: Halleluja!

Dance Me… (Les Ballets Jazz De Montreal)

Koncepció: Louis Robitaille. Dramaturgia, rendezés: Eric Jean. Jelmezterv: Philippe Dubuc. Koreográfia: Andonis Foniadakis, Annabella Lopez Ochoa, Isham Rustem.

Művészetek Palotája, Fesztivál Színház, 2019. február 20.

Everyness (Company Wang Ramirez)

Rendezés, koreográfia: Honji Wang & Sébastien Ramirez. Eredeti zene: Schallbauer. Hangterv és hangosítás: Clément Aubry. Világításterv: Cyril Mulon

Dramaturg: Roberto Fratini. Díszletterv: Constance Guisset. Felfüggesztés: Kai Gaedtke. Stylist: Linda Ehrl. Világításasszisztens: Guillaume Giraudo.

Nemzeti Táncszínház, nagyterem, 2019. február 25.

Budapest Táncfesztivál