Kritika

Kortárs tánc, Balett

Török Ákos: Kapukat döngetők fesztiválja

Sissi Őszi Tánchét (1. rész) –

Úgy tűnik, mostanra újabb városok számára fontos, hogy legyen nívós tánctagozatuk vagy akár önálló balett társulatuk.

Nyolcadik alkalommal rendezték meg a Bethlen Téri Színházban a Sissi Őszi Tánchetet (SŐT). Talán nem evidens, hogy mi köze van Sissinek a VII. kerülethez. Én legalábbis minden évben elfelejtem: a Bethlen Téri Színház Erzsébetvárosban van. Jó kezdeményezés, hogy a vidéki tánctagozatok előadásait Budapesten is láthatjuk. Az utóbbi években kialakult egyfajta élmezőny, melynek tagjai (nem rangsorként, csak felsorolva): a Miskolci Balett, a Kecskemét City Balett és a Magyar Nemzeti Balett. Mellettük önálló társulatként működik a Győri Balett, a Szegedi Kortárs Balett és a tánctagozatból nem is olyan régen önállóvá vált Pécsi Balett. Úgy tűnik azonban, hogy mostanra újabb városok számára fontos, hogy legyen nívós tánctagozatuk vagy akár önálló balett társulatuk.

intimeGG Tánc Eger: InTime / Fotó: Jókúti György

Ezeknek a tagozatoknak a teátrumok számára több gyakorlati haszna is van. Kimondva, ki nem mondva, a nemzeti besorolás egyik feltétele a több tagozat, illetve a zenés színházi előadások számára biztosítanak táncos szereplőket. Emellett saját produkciókat is létrehoznak, amely komoly felelősség, hiszen az adott városokban általában ezek a táncelőadások a kortárs tánc egyedüli képviselői. Így a legtöbb város lakói számára az ő előadásaik egyben magát a műfajt jelentik és minősítik. Ezeknek a tagozatoknak a produkciói általában – illeszkedve az adott színház népszínházi karakteréhez – könnyebben emészthető kortárs balettek, közismert filmek és romantikus regények feldolgozásai. A fent felsoroltak közül a kecskemétiek ezen a téren a legbátrabbak, de helyenként a Miskolci Balett is képes meglepni minket egy-egy fájdalmasabb témával és kevésbé „balettos” mozgásformákkal.

Stílus és belterjesség

A Bartók Kamaraszínház legutóbbi fényes korszaka néhány évvel ezelőtt volt Borsós Beáta vezetése alatt (2011-2016): méltán neves rendezők, izgalmas darabokból készült előadások, és az addigi, főként koprodukciókat létrehozó társulat önálló előadásokkal jelentkezett. Borsós Beátát annak ellenére váltották le vezetői pozíciójából, hogy a szakmai testület egyhangúlag támogatta, így került a színház élére Őze Áron, és a repertoár a bemutatók számának növekedése mellett érezhetően elkezdett a komédiák és a zenés vidámságok felé tolódni. A tánctagozat utóbbi éveinek több produkcióját látva, a Bartók Táncszínháznak jelenleg szemmel láthatóan kiforrott stílusa és koncepciója van. Ezen nagyon nem is kell meglepődni, mivel jelenlegi művészeti vezetőjük, Vári Bertalan még a korábbi igazgatói éra alatt érkezett az általa 2011-ben alapított és irányított Varidance táncosaival, vagyis egy kiérlelt táncnyelv birtokában. Ezt a formai egységességet szintén csak növeli, hogy sosem dolgozik külsős koreográfus a Bartók Táncszínház művészeivel.

A táncosoknak nem idegen a balett, otthon vannak a néptáncban és a kortárs táncban, de ha kell, szteppelni is tudnak, és gyaníthatóan a társastáncok sem okoznának nekik gondot. Ha nem is annyira képzettek, mint a fent felsorolt élmezőny tagjai, Vári Bertalan művészeti vezetőként egy olyan előadásmódot képvisel, amelyben játékos könnyedség és sokszínűség elegyedik a közérthetőséggel. Ennek eredményeképpen sorra születnek táncelőadások Dunaújvárosban, amelyek a kortárstáncban kevéssé jártas nézők számára kifejezetten élvezetesek lehetnek, de az ínyencek is ötletesen kellemesnek találhatják.

négyévszakDunaújvárosi Bartók Táncszínház: Négy évszak

Hernich Albert Négy évszak-koreográfiája is ebben a hangfekvésben szólal meg, ami szintén nem meglepő, mivel a fiatal táncos-koreográfus a Varidance társulatban és a dunaújvárosi tánctagozatban is együtt dolgozik Vári Bertalannal. Az alapötlet akár közhelyesnek is mondható: Vivaldi talán legismertebb művét, a Négy évszakot a párját kereső emberélet különböző korszakaira olvassa rá, így jutva el az ifjonti szerelemtől a házasságon és megöregedésen keresztül a halálig. Nem csupán a mozgásformák változatosak az előadásban, de a kortárstánc és a néptánc mellett arcjátékok, mozdulatgesztusok és helyenként pantomimjellegű mozdulatok teszik színesebbé a produkciót, és világosabbá a történéseket. Minden pillanatára azonnal jólesően ismerünk rá, és egyetértően bólintunk magunkban, ami jól szolgálja a felhőtlen szórakozást, de kevéssé csiklandozza meg gondolkodó vénánkat.

Egy fokkal mélyebbre megy, és táncnyelvében is izgalmasabb a Négy évszak párdarabja, a Vári Bertalan által koreografált A falka. A téma itt is a közösség, de már nem annak legkisebb egysége: az előadás képzete a haveri körtől egészen a társadalmakig ránk illeszthető. A darab az emberi közösségek falkajellegét mutatja meg, az összetartások minősége és a másokkal szembeni kirekesztés mozgalmas képsorai így akár markáns társadalomkritikaként is működhetnének, ám ehhez ez esetben is túl óvatosan bánnak velünk az alkotók. A koreográfia itt is a jelenség érzékletes megmutatására és a ráismerésre helyezi a hangsúlyt: nem önmagunkkal szembesít, inkább csak ábrázol. Igaz, ezt kifejezetten dinamikusan és élvezetesen teszi, amihez a magyar fül számára familiárisan csengő népzenei hangkulissza mellett a néptánc alapú kortársmozgássorok vehemenciája és szerves egysége is hozzájárul.

Más tánctagozatokra általában nem jellemző ez a fajta egytőről fakadtság, amit akár belterjességnek is nevezhetünk, más helyeken meghívott koreográfusok által tartott workshopok és vendégalkotók által készített koreográfiák tartják karban a táncosokat, és színesítik a repertoárt. Dunaújvárosban egy másik utat választottak, ami működőképesnek tűnik azzal együtt, hogy ötletes történetmesélésnél és érzékletes képeknél többet nem vállal.

Négy az egyben

A Székesfehérvári Balett Színház bizonyos értelemben szenzáció: a Győri Balett negyven évvel ezelőtti alapítása óta nem jött létre a „semmiből” önálló balett-társulat Magyarországon. Egerházi Attila alig több mint egy évvel ezelőtt alapította meg az intézményes keretek között működő társulatot, elsősorban külföldről hívott táncművészekkel. A repertoárjuk – hasonlóan a dunaújvárosiakhoz – szinte kizárólag a társulatigazgató koreográfiáiból épül fel. Előadásaik formanyelve elsősorban a kortárs balett, bár talán legizgalmasabb darabjuk, a Lőrinc Katalin és Krámer György kettősén alapuló Naplemente vegytiszta kortárstánc, ami legfeljebb nyomokban tartalmaz kortárs balettet.

Blablabla proba 0341Székesfehérvári Balett Színház: Blablabla / Fotó: Simon Erika Blablabla című előadásuk sem tisztán balett, a prózának majdnem hasonló súlya van benne, mint a táncnak, a két nyelv azonban csak ritkán elegyedik egymással, leginkább – néha kissé motorosan – egymást váltogatják.

Ezen az estén ugyanis három rövidebb darabot illesztettek egybe (Bolero, Blablabla és részlet az Eltűnőben című munkából), amelyeket egy-egy prózai jelenet kötött össze. Az illesztések recsegtek-ropogtak ugyan, de nem művészi értelemben, hanem praktikusan: az előadók érezhetően el-eltévedtek a játékteret határoló függönyök mögött, így néha zavaróan hosszúra nyúlt a fekete csend a jelenetek között. Ezzel együtt egységes az előadás, ami annak is köszönhető, hogy sikerül elkerülnie a szöveggel is operáló táncelőadások legnagyobb buktatóját, a civil intonációt. A megoldás kézenfekvőnek is nevezhető: a szöveges részek túlnyomó többségét Varga Lili, a székesfehérvári Vörösmarty Színház színésznője mondja, aki ráadásul jól is mozog, ami nem meglepő, hiszen Horváth Csaba több rendezésében is komoly mozgásos feladatokat kapott már. A férfi és nő egymással vívott szerelmi és hatalmi harcait fel-felvillantó irodalmi jelenetekben Egerházi Attila a partnere, aki némaszereplőként kifejezetten meggyőző, de a ráosztott szöveges résznél is megállja a helyét.

bolero2Székesfehérvári Balett Színház: Bolero / A fotó forrása: fehervaribalett.hu

Ha a dunaújvárosiak darabjait ötletesnek neveztük, a Blablabla egy fokkal továbbmegy, leszámítva a feledhető Bolerót, míves szellemességgel és táncköltészettel szórakoztat. A mívesség egyrészt a magasan képzett táncművészekből ered, másrészt Egerházi Attila koreográfusi-rendezői munkáját dicséri. A második táncjelenetben például egyetlen kimondott szó és imitált beszédgesztus nélkül, csupán zenével és táncmozdulatokkal hozza létre a fecsegés érzékletes mozgóképét. Személyes kedvencem pedig az, amikor egy kapcsolatuk delén túl levő házaspárt látunk, ahol a férfi újságot olvas(na), felesége pedig beszélgetne vele, vagy inkább beszélne hozzá. A gyaníthatóan spanyol anyanyelvű női táncos elképesztően pergő hadarása és a férfi nyugalomra való vágya küzd egymással a kortárs balett magasiskoláját megmutató, egyszerre komikus és megejtő jelenetben. A kommunikációs nehézségeinket és zavarainkat elénk táró est szintén nem „gondolkodó nádszálként” (Pascal), hanem szórakozásra vágyó jegenyeként tekint ránk, és ezt a vágyunkat ki is elégíti.

Frenák újratöltve

A Gárdonyi Géza Színház tánctagozata Topolánszky Tamás vezetésével egy-egy korábbi felvillanás és egy-egy komoly mellélövés után már a Carnation and Roses című darabjával kimutatta az oroszlánkörmeit. Noha izgalmasabb lett volna, ha Frenák Pál friss koreográfiát készít velük, bátor vállalás volt most részükről a koreográfus egyik legjobb munkájának, az InTime-nak az előadása. Frenák Pál ugyanis saját társulatának előadásaiban szinte mindig (miként az InTime esetén is) graciőz, átlagon felül dinamikus és atlétikus táncosokkal dolgozik, akiknek ráadásul a színpadi jelenléte is erőteljesebb a megszokottnál.

intime2GG Tánc Eger: InTime / Fotó: Jókúti György

A GG Tánc Eger tagjai mára jó táncosok lettek, akiknél (főként a fiúknál) sem dinamikában, sem atlétikusságban nincsen hiány, ahogy jelenlétben is szinte mindannyian erősek, ráadásul Maurer Milán személyében törzsökös Frenák-táncos is szerepel az előadásban. Ezzel együtt a darabban érezhetően kevésbé gyorsak és magukkal ragadók, mint azok, akik az elmúlt tizenegy évben előadták a koreográfiát. Az embereket egymást kereső, elvesztő, egymásba bonyolódó figurákként megmutató darab az ikonikussá vált vörös kanapéval, földre szórt rózsákkal és expresszív zenei világával mégis életre kel általuk. Mindez pedig azt jelenti, hogy az egri tánctagozat készen áll arra, hogy a második vonalból egyet előre lépjen.

  1. Sissi Őszi Tánchét, Bethlen Téri Színház, 2019. november 16-18.