Kritika

Kortárs tánc

Sárosi Emőke: A vörös öt árnyalata

Roy Assaf: Csajok -

Az előadás felétől a fókusz átcsúszik az érzékiség kóstolgatására.

Szertelen pajkosság, kacér szerelem, vér és szenvedély – öt nő vörösben, avagy mire vágyik a férfi? Roy Assaf Csajok című alkotása a sztereotip klisékből épít esztétikusan könnyed előadást.

A koreográfus nem ismeretlen a magyar közönség előtt, hiszen 2018 augusztusában a SZIGET Fesztiválon a Színház- és Táncsátorban már bemutatta Girls & Boys (Csajok és pasik) című munkáját, amelyből most új szereposztásban a Csajok rész került a Trafó színpadára. Az izraeli táncalkotó felvállaltan a nőiséget érintő sztereotípiákból indul ki, a koreográfiában a nővé érés folyamata kerül a fókuszba, és felmerül a kérdés: sikerül-e az átváltozás?

csajok3A fotók forrása: trafo.hu

Látványos az öt nő vörös dresszben a fehér padlón. Egyformák, és mégsem. Apró részletekben térnek csak el egymástól – a dressz kivágása, pántvastagság –, de rögtön karakterekké válhatnának, azonban a csoportvonzás erősebb. Villanásnyi pillanatképekbe csöppenünk nézőként, és a fragmentumos jelenetek láncolata a „csajszi” létből a szabad asszociációhullámokat erősíti. Sok mindenre azt mondjuk, „ez olyan csajos”. Szertelen gyermeklányok körjátékaira emlékeztető könnyed szökkenésekkel indulnak, majd a kamaszos divathullám-követés víziója jelenik meg egy nagyon pontosan beállított, expresszíven hullámzó ritmusban. Majd hátulról előre ható, gondolkodás nélküli utánzatot látunk, a kritika nélküli beilleszkedési és megfelelési vágy korosztályos jellemzőjét – a divathóbortok finom, de egyértelmű pellengérre állítása ez. Megjelenik az ősi teremtőenergia, a természeti népek női rítusait idézve, amiből felsejlik egy villanásra az újszülött-ringatás távoli képe is. A koreográfiában megjelenő csaj-lét tartalmazza az erőszak kérdéskörét is: önmagukat bántják, kidolgozott ritmusjátékban jelenik meg pofon, ütés, önostorozás. Nem egyértelmű milyen szövegkörnyezetben villantják fel és tartják elfogadhatónak a fájdalom megélését – a látvány alapján ez köthető az önelfogadás fájdalmas, olykor traumatikus élményeihez, de beleillik a szexualitás megismerésével kapcsolatos élményekbe is.

csajok4

Az előadás felétől a fókusz átcsúszik az érzékiség kóstolgatására. Tetszeni vágyás, kacérság és ezek kellékei: dobott csókok, ringó csípő, szétnyíló combok és égbe meredő popsik. Ironikus és humoros megoldás az öt vörös lány „fenékmosolya” és az ebből kialakuló „popsi-dialóg”. Durva társadalmi minősítést hordoz magában a kép, azonban sokat könnyít rajta a zene. Ismerős, fogyasztható slágerdallamok hallhatók.

A Csajok világképe öt csodás táncos pontos, kísérletező és technikás munkájának eredménye. A koreográfus víziójának izgalmas összessége, hogy a vágyott beteljesülés zárja az estet – a szexualitást sejtető erotikus testrés(z)ek suttogásig halkuló megnevezéseivel.

Az előadás sztereotip keretrendszerben gondolkodik, ahol a nőiség sémái jól letapogathatók. Férfifantázia, amelyben a kedvesen cserfes gyermeklányból a testiség gyönyöreihez értő asszonnyá válás stációit láthatjuk. Legyen a nő kedves, dinamikus, öntudatos, erős, karakteres és szexi! De vajon akarják-e ezeket a (férfi)társadalmi elvárásokat a valódi csajok? Egy lehetséges társadalmi párbeszéd kiindulási pontját jelképezi az előadás, amelyről igenis beszélni kell. Ki és mi lehet egy nő ma a világban? El kell fogadni a hagyományok béklyóit? Maradjunk örök csajok, akiket lehet irányítani? Esetleg vegyük le a társadalmi megítélésen ülő férfiszemüveget, és merjünk felnőtt nőként létezni és dönteni a saját sorsunkról, vágyainkról?

Roy Assaf: Csajok

Koreográfia: Roy Assaf. Művészeti munkatárs: Ariel Freedman. A koreográfus asszisztense: Avshalom Latucha. Zenei szerkesztő: Reut Yehudai.

Táncosok: Ariel Freedman, Liel Fibak, Michal Geyer, Maya Feldman, Roni Argaman.

Trafó – Kortárs Művészetek Háza, 2020. február 7.