Kritika

Kortárs tánc

Megyeri Léna: Modern népmesék

Bozsik Yvette Társulat: Magyar népmesék

Az előző generációk kedvenc meséi kreatív, élvezetes és abszolút kortárs, táncszínpad-kompatibilis formában elevenednek meg…

Bozsik Yvette az elmúlt években számos gyerekeknek szóló előadást készített, köztük több olyat, amely a világ különböző tájainak meséit dolgozta fel. Ilyen volt az észak-amerikai indián történetek alapján készült Csillagokkal táncoló kojot, vagy a közismert arab mesegyűjtemény, az Ezeregyéjszaka meséit felhasználó produkció.

népmesék1Fotók: Horváth Judit / A fotók forrása a Bozsik Yvette Társulat facebook-oldala

Logikusnak mondható hát, hogy eljött a társulat életében a Magyar népmesék ideje is – hogy ez a vállalás jól passzol az aktuális kultúrpolitikai irányelvekhez, az pedig talán csak a véletlen műve. A hagyományőrzés persze fontos és szép dolog, csak nem való mindenkinek, és ezért nem is érdemes rákényszeríteni senkire. Szerencsére azonban Bozsik Yvette-ről és társulatának több oszlopos tagjáról tudható, hogy nem idegen számukra a magyar nemzeti kultúrkincs – és az is sejthető, hogy az ő esetükben nem kell ódivatú, sablonos megoldásoktól tartanunk a színpadon.

népmesék2

Bozsik a fent említetteken kívül egy másik területen is meghallotta az idők szavát: egyre többször felmerülő probléma ugyanis, hogy míg a fiatal generáció (elsősorban) az IZP-program keretében számos lehetőséghez jutott, a független szférában működő középgeneráció alkotói sokkal kisebb mozgástérrel rendelkeznek. Bozsik Yvette a Magyar népmesék kapcsán úgy járult hozzá a probléma enyhítéséhez, hogy az öt, színpadra vitt mese közül négyet a társulatához kapcsolódó, tapasztalt táncos-koreográfusokra bízott; ő maga pedig az ötödik mese megkoreografálása mellett a rendező szerepét töltötte be. Sajnos nem tudható pontosan, hogy melyik mese kinek az alkotása, így az adott szerző neve nélkül kell majd méltatnom az egyes etűdöket, de egy biztos: Bozsik jó játszóteret biztosított Sebestyén Tímeának, Gombai Szabolcsnak, Krizsán Dánielnek és Zambrzicky Ádámnak. Miközben az egyes mesék színrevitele nagy szabadságot kínál és sok kreativitást kíván, Bozsik és alkotótársai gondoskodtak róla, hogy a sokhangú előadás (elsősorban a vizuális elemek révén) végül organikus egésszé álljon össze.

népmesék3

Az elsőként megelevenedő mese, A papucsszaggató királykisasszonyok története szólal meg a legdidaktikusabban. A hangfelvételről közreműködő narrátor, Nagy Mari ebben a mesében mondatról mondatra elmeséli a történetet, a táncosok pedig gyakorlatilag csak illusztrálják azt, olyannyira, hogy a koreográfia sem sokkal lép túl a pantomim szintjén. Ezután A kicsi dió következik, amely a narrátori szerepet tekintve éles váltást hoz, hiszen itt mindössze néhány kulcsmondat hangzik el, míg minden más táncban, mozgásban történik meg. Úgy éreztem, hogy az előző etűd után ezzel a megoldással kissé drasztikusan megfosztották a gyerekeket a verbális kapaszkodóktól, és talán nem volt számukra minden világos – a mesét nem ismerő felnőttként sem volt teljesen egyértelmű a sztori minden mozzanata. Ám mivel nem tapasztaltam értetlenkedést a kicsik körében, ezért valószínűleg az adott mese koreográfusa joggal bízott a gyermeki fantázia erejében – nőjünk hát fel felnőttként is a feladathoz.

A narratíva esetleges lyukait egyébként is bőven kárpótolta a jelenet magával ragadó érzelem- és mozdulatgazdagsága – a Ghymes csodaszép dalára.

népmesék4

Az utolsó három mese: Az aranyszőrű bárány, A székely asszony és az ördög és A só sok szempontból egységesebb képet mutat. Ezekben a mesékben találtam a legjobbnak a verbális narráció mennyiségét: a megfelelő pontokon elhangzó szövegek kellően segítették a történet követését, de nem magyaráztak túl. Mindhárom mese rengeteg helyzet- és jellemkomikumra ad lehetőséget, amelyet az alkotók maximálisan ki is használtak, méghozzá úgy, hogy külsőségek helyett leginkább a mozdulatokra hagyatkoztak. Egy pillanatig sem érezhető, hogy bármit leegyszerűsítettek volna pusztán azért, mert gyerekelőadásról van szó; a koreográfiák minden esetben igényesek, változatosak, jó arányban keverve a néptánc, a balett és a kortárs tánc elemeit. A karakterek alaposan ki vannak dolgozva, és legfeljebb annyira lettek elrajzolva, amennyire az az önfeledt színpadi mókázáshoz szükséges. Mind a társulat régi motorosai, mind pedig az újabb tagok profin és nagy kedvvel bújnak egyik karakter bőréből a másikba.

népmesék6

Míg a zenék válogatásában, és sok esetben a koreográfiákban is felbukkan a népies vonal, addig az előadás látványvilága szinte teljesen elszakad ettől, a képeket sokkal inkább képzőművészet ihletette. Vati Tamás egyszerűségükben szép, jelzésértékű, és több mesében vissza-visszatérő díszletelemei (egy hosszú asztal, néhány fa, egy-két ablak) mögé a hátteret Bozsik Yvette kisfiának, Iványi Mirkónak a festményei adják kivetítve. Mirkó egyébként előadóként is felbukkan néhány jelenetben, édesapja, Iványi Macell pedig kreatív producerként jegyzi az előadást, így mondhatjuk, hogy igazi családi vállalkozásként jött létre a produkció. Bati Nikoletta jelmezei látványosak, és mindig az adott mese hangulatához igazodnak, így stílusukban is sokfélék. Az, hogy ebből a zenei, vizuális és táncbeli sokszínűségből mégis egységes előadás sül ki, valószínűleg Bozsik biztos rendezői kezének köszönhető.

népmesék5

Hogy a gyerekek számára működik az előadás, jól lemérhető abból, hogy az egyórás játékidő alatt végig koncentrált figyelmet tapasztaltam az aprónép részéről. De felnőtt nézőként sem kell könnyfacsaró nosztalgiába süppednünk a nézőtéren: az előző generációk kedvenc meséi kreatív, élvezetes és abszolút kortárs, táncszínpad-kompatibilis formában elevenednek meg a Bozsik Yvette Társulat előadásában. A produkció egyben azt is bizonyítja, hogy érdemes nemzeti örökségünkre nem szent tehénként tekinteni, hanem friss és élő formában továbbadni azt a következő nemzedékek számára.

Magyar népmesék (Bozsik Yvette Társulat – Nemzeti Táncszínház)

Táncolják: Bujdosó Anna, Fülöp Tímea, Hasznos Dóra, Hortobágyi Brigitta, Samantha Kettle, Krausz Alíz, Sebestyén Tímea, Csere Zoltán, Feledi János, Gombai Szabolcs, Iványi Mirkó, Kalmár Attila, Krizsán Dániel, Nagy Levente, Vati Tamás, Zambrzycki Ádám.
Zene: Bartók Béla, Szarka Tamás – a Kurul Dobosok és Philippe Heritier szerzeményeivel, valamint népzenei felvételekkel. Hangfelvételen közreműködik: Nagy Mari. Háttérfestmények: Iványi Mirkó. Jelmez: Bati Nikoletta. Díszlet: Vati Tamás. Fény: Pető József. Kreatív producer: Iványi Marcell. Koreográfusok: Bozsik Yvette, Gombai Szabolcs, Krizsán Dániel, Sebestyén Tímea és Zambrzycki Ádám. Rendező: Bozsik Yvette.

Művészetek Palotája, 2020. február 23.