Szoboszlai Annamária: Szélmalomharcok kívül, belül
A Feledi János – Feledi Project és a Győri Balett bemutatója a Budapest Táncfesztiválon -
A férfitáncosok sem maradnak el partnereik mögött, minden mozdulatuk töményen lírai szépségű…
Elégedett (bölcsész) örömmel tölt el, ha egy fesztivál műsorában felfedezhetek közös témákat, motívumokat, melyeket az alkotók megközelítése tesz egyedivé. A 2021. évi Budapest Táncfesztivál keretében debütáló Don Quijotét, Feledi János darabját, valamint a Győri Balett dupla estjét az óriás(ok) elleni harc köti össze.
Feledi János Don Quijotéja nagyon küzd. Mikor az előadás kezdetén megjelenik a három főszereplő – azaz Don Quijote, Don Quijote és az egyébként a regényben ténylegesen meg sem jelenő Esmeralda szerepére kárhoztatott Don Quijote – alsógatyában, s finoman befeszít, mint izmaira büszke modell a catwalk-on, nyilvánvalóvá válik, hogy Feledi egészen sajátos perspektívából láttatja velünk Cervantes főhősét, a különös, lovagi életről és ideálokról álmodozó, majd az eszményt a saját, hétköznapi életében megvalósító spanyol kisnemest, Alonso Quijanót, aki maga adja magának a szebben csengő Don Quijote nevet.
A regény több mint négyszáz (!!!) éve jelent meg, és azóta is az ideáinak élő, emiatt kissé talán bolond, de bolondságában is tiszteletre méltó hős prototípusa. Hogy Feledi ez utóbbi ponton veszi föl a kardot, és száll saját (szélmalom)harcába, arra az előadást záró monológból lehet következtetni, mely a „legdonquijotébb” Don Quijote, azaz Csuzi Márton szájából hangzik el, öltönyben.
Feledi János - Feledi Project: Don Quijote / Fotó: Palotai Misi / A fotó forrása a Feledi Project fb-oldala
De mielőtt az öltönyhöz érünk, egy pillanatra időzzünk még az alsógatyáknál. Nyilván azon túl (is) fontos ez a tenyérnyi ruhadarab, mint hogy könnyű mozgást biztosít a táncosok számára. Ha csupán a könnyebb mozgás volna a cél, megtenné egy szokásos feszes táncos sort, vagy akár egy testnadrág is. De nem, az alsónadrág üzenetértékkel bír. Az alsónemű megmutatása az előadók intim terébe vonja a nézőt, s ilyen intim pillanat több is adódik az előadáson. Már az első, prológjellegű jelenetben azon megy a később tettlegességig fajuló, végül puszikkal záruló vita, hogy ki játssza a búsképű lovag szerepét. A daliás kiállású Csuzi Márton mellett – aki nem mellesleg épp eléggé bús képű is tud lenni – Keresztes Patrik és Takács László sorakozik a szerepért. Előbbi a még esélyesek meggyőző erejével tartja kortesbeszédét, utóbbi a (kis)ember gyakran sikertelenségre kárhoztatott, de a skatulyából elszántan kitörni vágyó komikus hős vehemenciájával. Benne leginkább Sancho Panzát ismerheti föl a néző, akit Feledi elvileg kiírt a koreográfiából, gyakorlatilag egybecsúsztatja Don Quijote alakjával, így teszi általánossá az óriás ellen folytatott harcot, egyben létszükségletté a szélmalmokat.
A Győri Balett Chaos címet viselő legújabb darabja sötét tónusú színpadképével, csak néha levegősödő, egyébként meg elnehezülő mozdulataival és fullasztó zenéjével kelti a modern (kül)világ által emberre kényszerített harc benyomását. Fodor Zoltán koreográfiájában a gondosan világított színpad, és az ízléssel alakított színpadkép a címmel ellentétben egy pillanatra sem kaotikus. A táncosok is rendezett alakzatokban dolgoznak, a kör, mint a tökéletes rend megtestesítője alkotja például a kezdőképet, és később is visszatérnek a táncosok a kerekségnek ebbe a békés, nyugalmat, összetartozást és rendet sugalló állapotába. Csakhogy minden más apró mozzanat, gesztus, történés, hanghatás, ordítás, a színpadi eszközök egész tárháza épp ennek ellensúlyozására, ellenpontozására kerülne bevetésre, így a kör elveszti pozitív jelentéstartamát, s képileg is átalakul.
A táncosok a kör ívéről, vagyis a kerületről, ahol mind egyforma távolságra tartózkodtak a középponttól, belülre kerülnek, vagyis tömeget alkotnak, rajt, hordát, mely bár egyszerre mozdul, de eltűnnek, feloldódnak benne az individuumok, így egyetlen hatalmas, fenyegető lényként látja a sok jól öltözött „ma emberét” a néző. A táncosok egytől egyig, mind tipikus „office” öltözékben vannak, nadrágban, ingben, néhányan nyakkendőben. A nőket semmi sem különbözteti meg a férfiaktól, sehol egy elővillanó boka, egy nőiesen lebbenő szoknya, egy torzonborz haj. Minden szabályos és homogén, és ebben a nagy egyformaságban tulajdonképpen csak az ing színe tükröz bátortalanul némi egyediséget, ettől lesznek beazonosíthatók, követhetők a kiemelt szerepet kapó táncosok.
Győri Balett: Chaos / A fotó forrása a Nemzeti Táncszínház
A nyomasztó hömpölygésből, a horpadt mellkassal, a gravitációnak engedelmeskedve, megdöntött, lógó törzzsel és végtagokkal vánszorgó táncosok csoportjából kiemelkedik egy nő és egy férfi. Közük van egymáshoz, titkuk van, ami nem a csoporté, csak kettőjüké. Duettjük kicsit enged a szorításon, emberi érzéseket látunk, egy párkapcsolat bontakozik ki előttünk a színen, szemben a tömeg diktálta praktikus létformával, mely csak látszólag tartalmaz érzelmeket. Fizikai síkon találkoznak a csoport tagjai, és nem adnak helyet a maguk életében a lelkiségnek. Úgy gondolom, Fodor Zoltán káoszértelmezésének két alappillére a csoport és az egyén. S ha a kettő nem képes a harmonikus egyensúly fenntartására, az káoszba torkollik. Az erősen fizikális darab remek táncos munkával valósul meg. A mozgásanyagban fölfedezhetőek a törzsi táncok motívumai, a hétköznapi ember indulat-gesztusai, melynek alapjául egy egészen modern fölfogású, míves tánc-nyelv szolgál.
A Győri Balett második bemutatója, a Virginia Wolfra emlékező The Wawes témája nem kevésbé nyomasztó, hisz az írónő betegségéről és öngyilkosságáról szól. Lukács András koreográfiája érzékeny húrokon játszik, és az érzékeny témához olyan táncot alkotott, melyben a balettől megszokott könnyűség még tovább, egészen éterivé fokozódik, a táncostestek pedig egészen különös, „olvadó” fizikai állapotot mutatnak, mintha folytonos ringásban, hullámzásban volnának, s nem is lépnek, hanem csúsznak, „korcsolyáznak” a színpadon. Az alapszín a fekete. Az írót megszemélyesítő táncosnő fekete, a lábait szabadon hagyó, de a felsőtestét teljesen fedő bársonyöltözékben áll a színpad közepén, jobb és bal kezében is egy-egy széles, fekete bársony szövetcsíkot tartva, melyek vége eltűnik a kulisszák mögött. Egy pont ő ezen a hullámzó, éjsötét csíkon. Egy eleven pont, aki igyekszik tartani magát, nem elsüllyedni, nem feloldódni végképp az óriás víztömegben.
A rövid expozíciót követően hét táncospár dolgozik a színen. A nők klasszikus spicc-cipőt viselnek, mely azon túl, hogy tánckellék, most plusz értelmet is nyer azzal, hogy felerősíti és túlhangsúlyozza a mozdulatok finom illékonyságát. Megjegyzem, a férfitáncosok sem maradnak el partnereik mögött, minden mozdulatuk töményen lírai szépségű, egész jelenlétük – beleértve egyszerű öltözetüket is – a támogatásról szól, ahogy azt annak idején sokáig Virginia férje, Leonard Woolf tette, az utolsó pillanatig segítve az asszonyt a neurózissal folytatott harcában. A táncosnők ruhája már jóval figyelemfelkeltőbb. A mellkason teljesen zárt miniruha szögletesnek hat, mintha papírból vágták volna ki, a hátat azonban szinte teljesen szabadon hagyja. A zárt formájú ruha jó választás, „objektív”, nem hullámzik, nem szépeleg, sötét tömbként tartja egyben a táncost. Ahogy Lukács korábbi műveit (ha már „vizes” talajon járunk, emlékezzünk az Örvényre), úgy a The Wawest is jellemzi a muzikalitás, néha már túl is csordul ez a szép, ez a túlérzékenység a dekorativitásba. A záró kép azonban mértéktartó. Beáll a képi csönd, s csak egészen finom gesztusokból értjük meg, hogyan végződött a harc, hogyan ért véget egy élet.
Don Quijote (Feledi János – Feledi Project)
Előadják: Csuzi Márton, Keresztes Patrik, Takács László. Zene: montázs. Világítás: Hepkó Miklós. Látvány és jelmez: Feledi János. Rendezés és koreográfia: Feledi János.
Nemzeti Táncszínház, 2021. szeptember 27.
Chaos | The Waves (Győri Balett)
Chaos
Zene: Gergely Attila. Jelmezkivitelező: Nagyné Vass Katalin. Koreográfia, fény, látvány: Fodor Zoltán.
The Waves
Asszisztens: Kara Zsuzsanna. Zene: Philip Glass, Max Richter. Jelmez: Lukács András. Jelmezkivitelező: Tóthné Preisinger Ildikó. Fény: Dragos Dániel. Videó: Glowing Bulbs. Koreográfus: Lukács András.
Nemzeti Táncszínház, 2021. szeptember 28.
Budapest Táncfesztivál
- október 5.
