Varga Kinga: Ha a tánc magáért beszél…
Sissi Őszi Tánchét a Bethlen Téri Színházban – KRITIKA
Mindent összevetve nagyon gazdag és színes tánchéttel rukkolt ki a Bethlen Téri Színház, és örömteli, hogy bepillanthattunk vidéki táncéletünkbe. Elkeseredésre nincs ok, SŐT!
Sissi Őszi Tánchét a Bethlen Téri Színházban – KRITIKA
Mindent összevetve nagyon gazdag és színes tánchéttel rukkolt ki a Bethlen Téri Színház, és örömteli, hogy bepillanthattunk vidéki táncéletünkbe. Elkeseredésre nincs ok, SŐT!
A Bethlen Téri Színház idén harmadik alkalommal rendezte meg a Sissi Őszi Tánchetet (SŐT7). A városrész névadójáról elnevezett programsorozat saját hagyományához híven egy héten keresztül mutatott be meghívott táncelőadásokat. Ebben az évben vidéki táncműhelyek képezték az előadók névsorát, akik néptánc és modern balett produkciókkal érkeztek. A szervezők kompozíciós érzékére vall, hogy a három néptánc és három modern balett este után a hetediken – zárásképpen – a házigazda szerepét betöltő Közép-Európa Táncszínház villantott fel egy kis ízelítőt táncosainak műhelymunkáiból.
Médeia
A programsorozat különleges jelentőségét az adta, hogy egymás után volt látható a három fiatal vidéki modernbalett-társulat, az egri (GG Tánc Eger), a miskolci (Miskolci Balett) és a kecskeméti (Kecskemét City Balett). A mára klasszikusnak számító Pécsi Balett, Szegedi Kortárs Balett és Győri Balett mellett 2011 augusztusában, 2013 nyarán és 2013 tavaszán alakult (vagy újjá alakult) együttesek önálló arculat létrehozásán dolgoznak, művészeik számára valódi önkifejezési lehetőséget biztosítanak a mellett, hogy a helyi színház előadásaiban is közreműködnek. (Lásd erről részletesen Kutszegi Csaba írásait: Egy kicsi Szkülla, egy kicsi Kharübdisz, Színház, 2012. április; Meghal a balett? Éljen a balett?, Színház, 2014. augusztus). A három együttesről egy estés bemutatkozásuk alapján végleges következtetéseket levonni nem volna helyes, és nem is érdemes, az összehasonlítás mégis kínálja magát. Mégpedig azzal a megállapítással, hogy most Kozma Attila miskolci együttesének bemutatkozása sikerült a legszínesebbre. Két egységgel jelentkeztek, az elsőben Csokorba szedett kívánságok címen három koreográfiát mutattak be (Feledi János: Cselekvés útján; Kulcsár Noémi: Glam-úr; Pálfi Gabriella: Csak lélegezz!), a másodikban maga Kozma Attila jelentkezett egy Médeia-történettel (Médeia). A történet szó magában rejti, hogy itt cselekményes balettel van dolgunk, eltérően az első blokktól, ahol csak szituációkból kinövő helyzetgyakorlatszerű mozdulatsorokat láthattunk. A jelmezek azonossága, a bézs színű pólók, felső részek és tapadó rövidszárú dresszek egysége is hozzájárulhat ahhoz, hogy a három különböző koreográfia ellenére is harmonizáltak egymással az első rész darabjai. A lírai zenei aláfestés, a lágy, lebegő mozdulatok, szólisztikus és csapatmozgások elringatják a nézőt, elemelik a hétköznapok világából. Saját eszközeikkel jelenítenek meg valamit a klasszikusbalett-előadások légköréből. Pálfi Csak lélegezz!-jének leírható történetegysége, a társukat magából kivető közösség lerajzolása különösen emlékezetes marad. A Médeia is modern eszközökkel élő balett. A cselekmény felépítése világos, az 1950-es, 1960-as évek Amerikáját idéző kosztümök, a két Médeia, az egy Iaszon, a kisfiú és a három fekete dresszes Erinnüsz világos képlet (még ha a felállás nem is hű a mitológiai eredetihez), feszes a ritmus, az eszközhasználat frappáns (a két Médeia egy-egy vaságyhoz vonzódva küzd a démonaival), a zenei montázs változatos. Az előadás végig inzenzíven fenn tudja tartani a figyelmet, egyre fokozza a feszültséget. A miskolciak érett balettegyüttesként léptek színpadra a Bethlenben.
Az ötödik
A miskolciak estje mintha magában foglalta volna a másik két együttesét is. Mind a kecskemétiek, mind pedig az egriek egy-egy blokkal érkeztek, a Kecskemét City Balett és a Badora Társulat közös produkciója, Az ötödik a miskolciak első részével mutat párhuzamot, míg a GG Tánc Eger Molière A képzelt betege a második résszel. (A Kecskemét City Balettet és a Badora Társulatot a művészeti vezető személye, Barta Dóra köti össze, aki az egri balett egykori megalapítója is egyben; lásd erről: A keret nem korlát; Komjáthy Zsuzsanna beszélgetése Barta Dórával, Színház, 2014. augusztus).
A képzelt beteg
A kecskemétiek előadása (rendező-koreográfus: Andrej Petrovic) a színlap szerint a társadalom és a szabályok közötti összefüggésről szól, a nyilvános és nem nyilvános cselekvésekről. A kilenc táncos, az öt férfi és négy nő irodai egyenruhában, zakóban és nadrágkosztümben, a nők magas sarkú cipőben és színes blúzokban érzékeltetik a szabályokba való bezártságot. A ruha mint béklyó jelképezi a megfelelési kényszereket, így az európai kultúra, a menedzservilág hétköznapjaiba zár a színpad képi világa, mintha csak a budapesti Katona József Színház sok éve futó darabjának, a Top Dogsnak világába csöppennénk. (Érdekes párhuzam, hogy a miskolciak Glam-úr című munkája, mely tematikusan a hatalom és a kiszolgáltatottság problémáját írja körbe az öltözködésnek teljesen hasonló játékát aknázza ki könnyedén, játékos egyszerűséggel.) A táncosok különböző térformákba osztódnak, párok alakulnak és válnak szét, a mozdulatok vontatottak, általuk mások előtti produkálásokat, kényszeredett ragaszkodásokat lehet átérezni. Sok kísérletező, ám technikás balettelemet is látunk, melyek a szabályok megfelelésének kellékeként válnak láthatóvá. Az egyik lánynak sikerül megszabadulnia kétszárú ruhadarabjától, de ahelyett hogy alsóneműjében önfeledten futkározhatna, a többiek alkotta falba ütközik, míg végül egy másik lány a bónusznak tekinthető levetett ruhadarabbal – gúnyosan felkacagva – ki tud rohanni a színről, hogy ezzel lezárja az előadást. Fojtott lehatároltság jellemzi a közel ötven percet, a megfelelési kényszer diktatúrájának megnyilatkozásaként. A zenei aláfestés segíti a hangulat kialakulását. Vivaldi A négy évszakja mint továbbgondolásra okot adó zenemű Max Richter feldolgozásában csak foszlányaiban tűnik fel, szaggatott, széthúzott zenetöredék marad belőle, mely a nyomasztó hangulatot erősíti. Zene és tánc egységével sikerül megteremteni azt a frusztrált állapotot, amelyben napjainkat éljük.
Polaritásaim
Az egriek Molière A képzelt betegét gondolták tovább (koreográfus-rendező Grecsó Zoltán.) Három síkon elevenítik meg a történetet. Egyrészt felvillantanak egy-egy jelenetet-képet a dráma cselekményéből, hozzáveszik Molière betegségét, halálát Bulgakov Képmutatók cselszövése elemeinek felhasználásával, és végül utalnak saját korunkra is. Visszafelé haladnak a történetben, a túlzások eszközével élve tragikomikus kavalkádot teremtenek a színpadon, az álszent kegyetlenség Molière körül kialakuló jelenségére mutatva rá. Szóló és kiscsoportos mozgások váltják egymást a kar koreográfiáival és beszéddel kombinálva. A táncosok jelmezbe bújnak, a tánctér szépen meg van világítva. A cselekményessége miatt húzható párhuzam a miskolciak Médeiá-jával. Érdekes gondolat az alkotók részéről, hogy az előadás vége felé a táncosok önironikusan megkérdőjelezik általában a balett, és azon belül a modern balett értelmét. Kiszólnak a nézőkhöz, és kicsit szemrehányóan a szemükre vetik, hogy nem a helyén értékelik a modern balettet. Ars poétikaként egy táncelőadásban szerintem jobb, ha a tánc „beszél" magáért, és nincs szüksége verbális szavakra. Fiatal együttesként az egriek ezek szerint úgy érzik, még szükségük van szavak által megerősített önigazolásra.
Függés
A Közép-Európa Táncszínház két produkciójáról, a Fázisok közös címen előadott Polaritásaimról és Függésről nem lehet azt mondani, hogy könnyen befogadhatók, sőt: nagyon is erős koncentrációra és figyelemre van szükség a megértésükhöz. Mind a Polaricázió szertartásszerű, két férfitáncos által eleinte visszafogottan véghezvitt, a keleti filozófia világát megidéző mozdulatsorozatai, mind a Függés három kószáló lelkének (egy nő és két férfi) sorsalakulása, akik huzal nélküli marionett-bábként sodródnak végig egy életszakaszon, bizonyíték erre. (Alkotók: Frigy Ádám és Mádi László illetve Palcsó Nóra, Frigy Ádám és Karlik József; lásd erről lapunkon Kutszegi Csaba írását: A függés fázisában).
Verslábak
Végezetül essen még néhány szó a Dunaújvárosi Bartók Táncszínház Verslábak című előadásáról (koreográfus-rendező: Vári Bertalan). A műfaj eltér az eddigiektől: néptáncról van szó. Az előadás – teljesen eltérően az előbb szóba hozott produkciók bármelyikétől – érezhetően hajaz a könnyű befogadásra (az előbbiekről ezt egyáltalán nem lehet állítani). A játékos kezdés, a még tornadresszben felvonuló táncosok közönség felé nyújtogatott lábai (a Verslábak címre utalva) kedves mosolyra húzzák a nézők száját. A kiírt szándék szerint az alkotók különböző művészeti ágak, a tánc, a költészet és a zene ötvözetét kívánják megalkotni. A két kalauz (egy férfi és egy nő: Polgár Lilla és Farkas Erik) verset mond és énekel, kíséri az eseményeket, míg a fiatal táncosok először csak asszisztálnak: iskolapadban ülnek, majd elballagnak, férfiakként és nőkként élnek, szerelmesek lesznek, majd küzdenek az élet megpróbáltatásaival. Sokáig nem lehet érteni, hogy miért is van az egész, mígnem iskolapadokat félrelökve, vad csoportos táncba nem kezdenek. Ebben a pillanatban szétvetik a kereteket, a tánc itt leveti magáról a bevezető egységet is. Innentől abszolút igazolt előadói percek sorozatát láthatjuk. Szép a Polgár–Farkas versmondására kialakuló férfi-női párok néhány mozdulattal elmondott képsorozata, mely különböző szerelmi kapcsolatok alakulását bontakoztatja ki. Hasonló alapanyagból készült a debreceni Csokonai Nemzeti Színház táncos-verses előadása, a Csikóink (rendező-koreográfus: Katona Gábor), amelyet ezúttal nem sikerült megnéznem. De Turbuly Lilla a Színház.net felületén gondos elemzést írt róla, mely itt olvasható: Kényes csikók, kényes egyensúlyok.
Csikóink
Mindent összevetve nagyon gazdag és színes tánchéttel rukkolt ki a Bethlen Téri Színház, és örömteli, hogy bepillanthattunk vidéki táncéletünkbe. Elkeseredésre nincs ok, SŐT! Az együtteseknek is szükségük van arra, hogy tisztában legyenek vele, mi zajlik a másik városban, és csak ilyen találkozások alkalmával adódik rá lehetőség, hogy fel tudják mérni, valójában hol is tartanak.
SŐT7 ( Sissi Őszi Tánchét)
Bethlen Téri Színház, 2014. november 15 – 2014. november 21.
