Kritika

Kortárs tánc, Mozgásszínház

Antal Klaudia: Üresség és semmi

batarita leadBatarita: Vízcsepp a hal szemében – KRITIKA

Batarita legújabb duettjében elmarad a – darab ismertetőjében is beígért – nagy találkozás Kelet és Nyugat között, a táncosok teste minden igyekezet ellenére sem tud eléggé ellenpontozódni, vagy épp eggyé válni. Az előadás végén ott tartunk, ahonnan minden butoh tánc elindul: az üresség és semmi állapotánál, melyre negyvenöt perc alatt semminek nem sikerült rárakódnia.

Bataritát az Itt van Japán! Előadóművészeti Fesztiválon láttam először táncolni, és teljesen lenyűgözött, ahogy nem japán származású butoh-táncosként ugyanazt a hatást volt képes elérni, mint japán kollégái: a butoh szellemiségéhez hűen az Azonnali üzenet című előadása a koncentrált figyelem, a hétköznapoktól eltérő időszámítás és az érzelmi feszültség finoman megkomponált mozdulatművészetévé vált. Partnerével, Daiji Meguróval pedig tökéletes összhangot teremtettek Kelet és Nyugat, azaz két homlokegyenest eltérő kultúra és történelem között. Éppen ezért nagy várakozás – és elvárás – előzte meg részemről Batarita legújabb, Vízcsepp a hal szemében című bemutatóját, melynek azonban nem sikerült beváltania a hozzá fűzött reményeket.

batarita3

Batarita és PYO Sangman / fotók: JUN Heung Ryeol

Batarita és PYO Sangman táncestje az alkotók egy-egy önálló, Magyarországon most először bemutatott darabjával vette kezdetét a MOM Kulturális Központban. Batarita Hair Off című koreográfiájának középpontjában egy megcsonkított lény áll: az első pillanatban egy gyönyörű piros koktélruhás, haját kontyban viselő nőt látunk, azonban nem telik el egy perc sem, és a nő teste teljesen eltorzul, testrészei kicsavarodnak, mozgása szaggatottá válik, végtagjait pedig nem tudja már többé rendeltetésszerűen használni. Batarita testének lassú lebénulását a butoh technikáival, hajlított térddel és lassan áramló mozdulatokkal fejezi ki: az ujjak begörbülnek, a térdek összecsuklanak és a test végül támasz nélkül a földre zuhan. Úgy tűnik, a Nyugat gyermekét a látszathoz, a szépséghez ragaszkodás csonkítja meg. Hiába próbál a földön csúszva, a ruhájához illő piros papírvirágoknál menedékre lelni, nem sikerül, nem sikerülhet neki.

batarita4

PYO Sangman The Great Men című koreográfiájában egy munkába igyekvő csehovi kisembert mutat be: a fején aktatáskájával egyensúlyozó hivatalnok saját identitásának megőrzése és a társadalomba olvadás között ingázik. A hétköznapi rutincselekvések – bolti vásárlás, vécélehúzás, telefonálás, nyomtatás, közlekedés az utcai forgalomban – hangjai erőszakosan és ellentmondást nem tűrően törnek be az életébe, és változtatják egyszerű géppé kisemberünket, akinek az arcáról hirtelen leolvad a mosoly, a mozgása mechanikussá válik, és a teste görcsbe rándul. A kisember próbál ebből az identitást elnyelő gépezetből kiszakadni, leveti magáról a láthatóan valaki másra szabott öltönyét is, azonban nincs annyi ereje, hogy kiálljon a sorból: végül ő maga rajzol testére fojtogató nyakkendőt és kezét gúzsba kötő karórát. PYO Sangman igyekszik – sokszor már erőltetetten – minél több humort belecsempészni a kisember történetébe: középső ujjával húzza le a mosolyt a szájáról, a gépies mozdulatok hirtelen diszkótáncba csapnak át, a mutatóujj pedig fegyverként sül el. A mozgásban és a hangban bekövetkező hirtelen változások pedig a butoh lényegét, a finom átmenetek és a megfontolt tempó játékát törik meg.

batarita1

Egy hosszabb szünet után az est végül a két táncos Vízcsepp a hal szemében című duettjével zárul, melyben olyan elemi ellentétek, mint Nyugat és Kelet, férfi és nő, öröm és bánat, szeretet és utálat csapnak össze a lehető legbanálisabb módon. Az olyan humorosnak szánt etűdök, mint a diszkó füstjében egymást kereső, majd Michael Jackson Billie Jean című popslágerére egyesülő pár, vagy az, ahogy PYO Sangman megpróbálja elénekelni a Szeretni bolondulásig című számot, majd Batarita is megpróbál előadni egy koreai dalt, kínosan hatnak. Ez rányomja a bélyegét a darab teljes második felére, melyben a táncosok közötti és az önmagukban dúló konfliktusoknak kellene kiéleződniük. A korábban említett Azonnali üzenet című előadással ellentétben Batarita legújabb duettjében elmarad a – darab ismertetőjében is beígért – nagy találkozás Kelet és Nyugat között, a táncosok teste minden igyekezet ellenére sem tud eléggé ellenpontozódni, vagy épp eggyé válni. Az előadás végén ott tartunk, ahonnan minden butoh tánc elindul: az üresség és semmi állapotánál, melyre negyvenöt perc alatt semminek nem sikerült rárakódnia. Talán majd legközelebb.

Batarita: Hair Off
Koreográfia, tánc, jelmez, fény: Batarita. Zene: XRC KOVÁCS Balázs. Díszlet: Batarita, PINTÉR Gábor. Produkciós koordinátor, asszisztens, fotó: PINTÉR Gábor.

PYO Sangman: The Great Men
Koreográfia: PYO Sangman, CHOI Won Suck. Tánc, zene, jelmez: PYO Sangman. Fény: LEE Jang Han. Fotó: JUN Heung Ryeol.

Batarita: Vízcsepp a hal szemében
Koreográfia, látvány: Batarita. Tánc: Batarita, PYO Sangman. Zene: PYO Sangman, Kerek István, XRC KOVÁCS Balázs. Jelmez: HORNYÁK Isty. Fotó: JUN Heung Ryeol.

A Nemzeti Táncszínház előadása a MOM Kulturális Központban, 2015. december 2.