Kritika

Kortárs tánc, Balett

Elemi részecskék bűnbeesése

Legáth Zsolt kritikája A Jó és a Rossz kertjében előadásáról

lead_kertMcMillan leghatásosabb eszköze a precízen megkomponált színpadi rendezetlenség, így elemében igazán a csoportos részekben van. Akkor gerjednek a nézőt is magával sodró energiák, amikor a tizenhat táncos egyszerre lepi el a színpadot, elszabadulnak a végtagok, s a követhetetlenségig fokozott ritmusban a táncosok mint megkergült elemi részecsék hánykolódnak a térben.

Cikk folytatása

Balett

Charlie után Freddie

Kutszegi Csaba kritikája a Queen-balettről

lead_pecsBen van Cauwenbergh, a Queen-balett koreográfusa mintha abban a reményben (és azzal a maximális igénnyel) nyúlt volna a témához, hogy a Freddie Mercury-legenda farvizén hajózva sikerül összeeszkábálnia egy sikeres balettet.

Cikk folytatása

Kortárs tánc

Lélek van odabenn

Péter Márta kritikája a Visszavonhatatlanról

lead_ketA nyitókép sötétjéből csak lassan válnak ki a földön araszoló-kúszó figurák, alig mozdulásaikból végül mégis kirajzolódik egy csöndes ornamentika, ám a látványhoz valamilyen furcsa, elsőre szinte meghatározhatatlan akusztikai élmény is társul, de nem szinkronban.

Cikk folytatása

Mozgásszínház

Lájkolom a Figurát

Kutszegi Csaba kritikája a Figura Stúdió Színház budapesti vendégjátékáról

lead_telAz elnyomó ápolók emberi gyarlóságaiban tarantinói groteszk bölcsesség bujkál, az előadás a mi világunkról, a mi korunkról, a mi valóságunkról szól, amelynek hétköznapjait különböző szinteken szövi át a Helsinki-szindróma abszurditása (hiába, ilyenek vagyunk: Gyergyóban és Budapesten egyaránt meg tudjuk szeretni jelképes fogva tartóinkat).

Cikk folytatása

Kortárs tánc

Szépséges, színes pacák

Sárosi Emőke kritikája az Így jár az, aki a távoli ismeretlen hangtól megijed előadásáról

lead_igyNem baj, ha nem érti mindenki a mozgás nyelvét, hiszen a történetet narrálják a szereplők a tánc előtt, alatt, után. Az előadás egyik nagy erénye, hogy érthetően beszél minden színész-táncos. Mozdulataik is erről a pontosságról, technikai tudásukról árulkodnak.

Cikk folytatása

Kortárs tánc, Mozgásszínház

Társadalmi identitáskeresés 3D-ben

Vida Virág kritikája az Adaptáció Trikolorról

lead_gergyeA tér és idő összemosódik az előadásban, Gergye szimbólumokat sorjáz, helyzeteket vázol, nagy festővásznára feldobálja vázlatosan a színeket, hogy aztán, amikor a zárójelenetben az összezáruló, piros-fehér-zöldre világított vászon előtt megáll, montázsát egészben szemlélve láthassuk belső indulatainak, összezavart magyarságtudatának lassan letisztuló összképét.

Cikk folytatása

Balett

Panel Gizi és a fehér zombik

Spicc Manci kritikája a Giselle-ről

lead_pecsAz első felvonás egyik mélypontján egyszer csak megjelenik Giselle anyja, és a parkban időző-táncoló fiatal társaságot – mint csősz a partizánokat – hazazavarja. És ezt nem tánccal, hanem elhangzó szavakkal teszi. Utána előveszi lányát, és sekélyesen megírt prózai monológban óva inti, mert valahogy érzi: nem minden kúlmájer Albert körül…

Cikk folytatása

Néptánc

Az út neve: pengeél

Kutszegi Csaba kritikája az Álomidőről

lead_alomidoAz álomban minden és mindennek az ellenkezője megtörténhet, élnek is az alkotók a szabad képi, hangi, tánci, műfaji, földrajzi asszociációk lehetőségével, csak a szabad áramlás – ez a második felvonás első negyedórájában már határozottan érződik – az Álomidőben egyszer csak parttalanná, önismétlővé válik. Az előadásnak nincsen szerkezeti íve.

Cikk folytatása

Kortárs tánc, Balett

Az élet testi megélésétől a kiüresedő mozdulatokig

Faluhelyi Krisztián kritikája a Pécsi Tánctalálkozóról

leda_tancfS miként a fesztivál felütése, úgy a záró előadás sem hagyott maga után egy cseppnyi kívánnivalót sem – bár kétségtelen: a kontakttechnikával kísérletező, végtelen absztrakt stílust nem mindenki szereti. (Még talán maga Angelin Preljocaj, az előadás koreográfusa sem, aki később visszatért a történetmeséléshez, mert mint nyilatkozta, teljesen belefáradt az absztrakt darabokba.)

Cikk folytatása